A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-16 / 42. szám

Egy gyermek számlálja a csillagokat 'Folytatás a 9. oldalról) leült, sapkáját maga mellé tette a földre, arcáról letörölte az izzadságot, ismét az inge alá nyúlt s egy darab száraz kenyeret húzott elö. Fekete volt, akárcsak a bőre. Bemártotta a vízbe s otthagyta a kövön, hogy puhuljon. Az inge alól most egy gyűrött papír gombolyagot halászott elö. A foltok után ítélve, valami zsíros dolog lehetett belecsomagolva. Gondosan kifejtette a sok papírból s végre napvilágra került egy darabocska halva. Egy olajból és mézből készült édes massza. Bal kezével letört egy darabkát a kenyérből s ügyes mozdulattal a szájába dobta. Utána egy darabka halvát ... Behunyt szemmel, élvezettel rágott. Olyan gyönyörűséggel csámcsogott, hogy még a bajusza is táncol' bele. papin nuzyn ею a meuenyzseoeoui. nufújt, hogy a papírok szétváljanak, megnyálazta az ujját, s nagy odaadással sodorni kezdett. Meliosz és a kiskutya figyelmesen követték minden mozdulatát. Hamar elkészült. Összenyomkodta a cigaretta végét, mellényzsebéből primitív taplós, tűzszerszámot vett elő, rágyújtott s kényelembe helyezkedett a fa alatt. — Iskolába jársz? — érdeklődött, miközben hatalmas füstfellegeket fújt a levegőbe. Meliosz szemét elöntötték a könnyek. A cigány szomorúan vizsgálgatta a fiút. Régi templomokban látható, megfeketedett szentképhez hasonlított most. — Na ... mi van •.. miért ? — kérdezte pillanatnyi csend után. — Miért sírsz? Nem akarsz iskolába menni? Jó, ne menj! Az én kicsikéim sem járnak. Sírsz ? .., Jó, Kalab Ferenc rajza. ne menj. Láttam egyszer egy könyvet. Semmi az! Sok papír, tele apró betűkkel De igen! Én mondom, ne menj. Miért kell sírni ? . . . Ó, ó hagyd abba. Te nem vagy jó barát. A fiú szívszaggatóan zokogott. — Bácsi, számomra már nincs iskola. Vége, kész! A cigány a folyóba hajította a cigarettavéget s Melioszhoz hajolt. — De kedvesem ... kik szomorítottak el ? Itt vagyok én! Ide nézz... Én megvédelek! Csak jöjjön ide aki mer... esküszöm, hogy olyan lágyra verem a fejét, mint a füge. Igen! Figyelj csak ... Mint a füge! — Tudod ki vagyok én? Bithrosz a nevem ... hahaha. Meliosz vigasztalhatatlan volt. Kezét szemére szorítva keservesen zokogott. A cigány oda guggolt a fiú mellé. A kiskutya is nyugtalan lett. Közelebb jött. — О jaj, kedves kis galambom... nagy gondot okozol nekem. Mi van veled, szivecském? Mondd meg. Meg '-ell mondanod! — Elkergettek az iskolából, bácsi. Ma reggel, s most aztán vége, soha többé nem vesznek fel. Becsapták mögöttem az ajtót. Pedig a tanulás olyan jó dolog. Szívesen tanulok. — Elkergettek téged? Ö, jaj! Mjjndd meg apádnak, hogy verje el őket. Ha nincs apád, majd én, Bithrosz adok nekik. Idenézz, így csinálok. Azt mondom: tanító, miért kergetted el a gyereket ? Nesze tanító, nesze, itt van, ez a tiéd! De fiacskám, most állj fel és menj haza. Ha nincs otthonod, akkor gyere hozzám, Bithrosz bácsihoz. Magamhoz veszlek . .. Ahol annyian megférnek, elfér ott eggyel több is. Na igaz?! Ne légy olyan szomorú. Miért akarsz tanulni? A betűk ártanak a szemnek. Nem igaz? — Tanulni akarok. — Ha akarsz, a! kor menj. Ha a tanító nem akar... itt a botom. Csak ne bőgj. Na eredj! Vizet merített a folyóból, megmosta Meliosz szemét, maga mellé húzta a kővadra s botjával a fák között álló házikóra mutatott. — Látod, az ott az én hál zam. S amott, játszik a fiam. Kicsit vad ... most játszik. Meztelen kis ciqánypurdé sza-' ladgált a kunyhó előtt. Játszott ... Meliosz a cigány sze-' mét figyelte. Mennyi szeretettel nézte gyermekét. — Most játszik... — ismételte sötétbórü barátja, s a hangjából a boldogság csendült ki. — Szegény asszony! Most mindig mos. Látod? Ez a legkisebb gyerekem. Van még több is. Ha egyszer bajban leszel, te is eljöhetsz hozzám. Ne feleisd el! Most pedig menj! Nekem még dolgom van; enni akarnak a gyerekek. Viszontlátásra, járj szerencsével! A cigány elindult az alsóváros felé. Még néhányszor visszafordult, botjával az erdei viskóra mutatott, jelezve Meliosznak, hogy látogassa majd meg. Aztán eltűnt. A távolból csak elmosódott daltoszlány s a rézedények csörömpölése hallatszott. Meliosz csak állt, s a kunyhót figyelte ott átellenben. A roskadozó viskó csaknem teljesen megbújt a fák között. A purdé gondtalanul játszadozott tovább. Felmarkolt egy csomó földet, odébbvitte, azián másikat hozott, szemlátomást nagyon el volt foglalva. Meuosz hosszan figyelte, mint sürögd forog, aztán lassan elindult lefelé az úton, a város felé. Együtt a folyóval. Marton Mária fordítása 10 I De megzavartaK az eivezeiben. Pillantása a fiúra tévedt, aki tágranyílt szemekkel bámult rá... Gyorsan lenyelte a falatot. Szc'a -éle n solyra nyílt, összevont szemöldökének sürü ráncai szinte eltakarták a szemét. — Akarsz kenyeret? — s be sem várva a válaszf

letört egy jókora darabot s Meliosz felé nyújtotta. A fiú szégyenkezett — zavartan dörzsölgette a kezeit. — Nesze, egyél. Fogd, egyél, egyél! A fiú nem mozdult. — Egyél, egyél hát! - erőszakoskodott az árus. — Van még elég. — Szeméből csak úgy sugárzott a gyöngédség. Meliosz nem tudott ellentállni, elfogadta. — Kell halva ? Nesze, halva, egyél, egyél! Van bőven. Jut elég. Letelepedtek az eper'- aiá és ettek. Egy kiskutya figyelte őket. Irigykedni kerget* x odasomfordált, hogy ő is kapjon. Elé szórták a то zsákat. Lassan odabillegtek a kacsák is. Hápogva követelték a részüket. Szívderítő volt, at..int nyakukat nvújtogar-a a kenyérmorzsák után kapkodtak. / ró szárnycsattogással -nhangáltak a 'ehulló morzsák után. esetlenül tapicskálva a vízben. Evés után a cigány -leget formált a tenyeréből, vizet merített a fnhmhól éx ívott. nzran trezet mosott s ujbol merített. — Tessék - fordult a fiúhoz. Igyál, igyál! Van sok. Meliosz nem kérette magát. Nem vizsgálta. hogy tiszták-e a kezei. Tudta, becsületes kezek, egy rézműves szegény, agyondolgozott kezei ezek. ízlett neki a víz. A szíve nehéz volt, bánatos. A rézműves elégedetten nyújtózkodott az eperfa alatt. — Most sodrunk egy cigarettát és pihenünk Dohányzói? — Nem. — Jól teszed. Keservesen összekapart egy maroknyi dohányt a zacskó fenekén. Kirázta a törmeléket, lefúita a port a padról, s ráöntötte a dohányt. Két ujjával cigaretta-