A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-16 / 42. szám

FECSÖ PÁL: Nyárkeresés A Dudvág-parton iszap a világ s a gólyahírnek híre sincs, tavaszi virág elvirágzott s a pipacs piros drága kincs. Még nyár se volt. Hol keressem a tűző vidám jó Napot, rrflkor hozzák boldog nyaramat a futó, kósza holnapok? Vadvíz fakad a lábam nyomán s a Dudvág-parttól mesze tart, traktor mászik a borzas tarlón s mezsgyét mezsgyével takar. Hűs ég alatt a mag megérett, belőle készül jó falat, a hideglelős jegenyék közt csak én keresem a nyarat. SIMKÖ MARGIT: Búcsú az ősztől Rőtek a fények s színe a bornak, telt fürtök lágyan összeborulnak, szépek az őszi szerelmek. Megbontják hajuk a remegő ágak, vérvörös lombjuk veti az ágyat, sietve üzen az Élet. Lángot csóválva megparancsolja: Öleljen az ősz minden bolondja, lobbanjon még egyszer kedve ... S jöhet a tél, már nem lesz hatalma, az győz, akinek álmodó ajka őrzi az őszi szerelmet. mmm mmm ppüpü mm 0H0IDE3 BalhaMWM WCTMWBH

w^BBmm JHHHI Menelaosz Lüde misz Egy gyermek számlálja a csillagokol Részlet a szerző önéletrajzi novellájából Meliosz, a kis görög falusi szolgálegény könyvet kap ajándékba egy öreg paraszttól. A betűkkel való első ismerkedés utánf Meliosz az év folyamán még tíz könyvet olvas végig. A faluban híre terjed a szokatlan elfoglaltságnak, s a tanító egy napon magához hivatja Melioszt. A tanító a gyermek tudásszomjában az új világ ébredését látja — melynek megteremtéséről oly gyakran álmodozott — s felajánlja, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül tanítja, előkészíti a gimnáziumra. A gyermek néhány hónap alatt elsajátítja az elemi iskola ismereteit. A tanító kiállítja számára a szükséges bizonyítványokat s Meliosz elindul a városba, a gimnáziumba. Kitűnő eredménnyel teszi le a felvételi vizsgát. Az igazgató fanyalogva hallgatja a szegényes ruházatú gyermek pontos feleleteit. A beszélgetés folyamán azonban kiderül, hogy nem végezte el annak rendje s módja szerint az elemi iskolát. A szabálytalanságon felháborodva, az igazgató elkergeti a gimnázium előkelő falai közé betörni szülő zselérivadékot. A Barsi Imre felvétele sliosz bolyongott az utcákon. Már a felső -város szegénynegyedében járt, de az igazgató szidalmai még a fülében csengtek. Itt már nem jártak keménygallért vagy divatos szemüveget viselő emberek, mint azok, akik vad farkas -csordaként még mindig a nyomában voltak. Csak agyondolgozott, barázdált homlokú szegényembereket látott, vagy maszatos, karoniilő gyermekekkel asszonyokat, akik magukon viselték küzdelmes életük jegyét. Itt letelepedhetett egy köre s könyökére támasztott fejjel elgondolkozhatott a maga szerencsétlenségén. Összeomlott hát minden. Terve, hogy tanul és az álmok. Minden! Számára örökre bezáródtak az iskola kapui, mintha nehéz sziklával torlaszolták volna el. Kissé feljebb a folyónál egy aszszotiy gyapjútakarót mos. Ügy sulykolja, mintha minden diihét ki akarná tölteni rajta. Évek óta így bánt el veled az élet. Nem, Meliosz, nem szabad sírni, nem illik. Milyen dühös volt az igazg. -! Évek telnek bele, míg megnyugszik. Meliosz addigra megnő s aztán már szóba sem jöhet az iskola. Erre a gondolatra újból elsírta magát. Tengerig tartó hosszú útjára a folyó magával vitte a gyermek könnyeit. Melioszt régi barátság fűzi a folyókhoz. Szereti őket, mert megosztották vele bánatéit. Ma mindent szomorúinak talált. A házakat, a parton kapirgiíló tyúkokat, a vízen parányi hajóként úszó kacsákat, mintha a folyó mentén közelgő kávéőrlőkkel és fazekakkal megrakott ismeretlen férfi is szomorú lenne. De milyen fekete! Batyu lóg a vállán és a turbánja tarka rongyokból van öszszetákolva. Csörömpölő rézáruját éneklő hangon kínálgatja. Megállt a gyapjútakaróját mosó asszony előtt és unszolni kezdte: - Vegyél asszonyság, vásárolj. Olyan ez a réziist, mint az arany •.. Esküszöm a szakállamra! Vegyél! Csak két húszas, ugye nem sok? Két kenyérre való. Éhesek a gyermekeim, és olyan kicsik .,. Eskiiszum. Légy hát könyörületes! Vegyél kávéőrlőt, főzz a tieidnek minden reggel gyöngyöző törökkávét, meglátod milyen illatos lesz az egész húz. Hallgass a szívedre! 0, nincs neked szíved! Nem szánod a kisgyermekeket. Vegyed, maidnem ajándékba ad^m! vagy vegyél fazekat, főzz levest. Az asszony zavarba jött; nem tudja, mit mondjon. - Nincs itthon a férjem — próbálta elhárítani. - Nesze! Vedd! Főzz levest estére a férjednek. Ö, mondja majd, íny-' csiklandozó, finom levest főztél aszszonyom! Vegyed asszony, szép árut adok. - Hagyj, majd este, ha hazajön az uram. - Jól van asszonyság! Vedd a fazekat, főzz és én este kapok pénzt.. Vedd hát. Nesze! Én mondom, vedd •. • rajta, én itthagyom és megyek. Jó estét... sok szerencsét a fazékhoz. — Indulni készült. - Állj meg - kiáltott az asszony. - Várj .hozom a pénzt. Valósággal megbolondítasz. Az árus, aki nyilván cigány lehetett, boldogan nevetett. - A fazék szerencsét hoz neked! Sok örömöd lesz vele. Aranyat vettél, nem rezet. Az asszony megtörölte a kezét s befordult a házba. Hozta a pénzt, két húszast. A cigány elvette, lehunyta a szemét s végigsimított a szakállán. - Te egyszer nagyon aazdag leszelj Allah segítségével! kigombolta az ingét s a pénzt eltette a mellén csüngő zacskóba. Elindult a folyó mentén, a fiú felé. Fehér pad állt a parton. Az étrus (Folytatás a 10. oldalon) 9