A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-16 / 42. szám

• eklnts a térképre, keresd meg a •• Latorca vidékét, s jegyezd meg, ntlt látsz! Alföldet, tertnó slkvidéket jelző sárgászöldet, mélyzöldet s kanyargós, Ideoda clkcakkozó rengeteg apró vonalat: vizek, folyók, patakok jelzéseit. Ung, Labore, Latorca, Bodrog, Tisza, Ondava, s amit a térkép már nem jelöl, csak a helyszínt vizslató tekintet vesz tudomásul: tavak, mocsarak, nádasok, „ticcék" - ahogy errefelé nevezik őket. Úgy mondják, valaha az egész Bodrogköz egy nádas volt: gémek, sirályok, vadludak, vadkacsák országa, s pásztoroké, betyároké. Mert az megint csak volt itt bőven, a folyók között, mocsarak közt, nádasok közt, széles, végtelenbe-nyúló, beláthatatlan legelők, s fiatal cserjések, erdőségek. Más se volt aztán semmi errefelé, csak folyó meg mocsár meg legelő. A vizek egyrészt, a legelők másrészt s harmadiknak talán még a bort említhetnénk, mint olyat, ami rányomja bélyegét az egész vidékre, az itteni szépenszóló, dallamosan szóló, furulyához, flótához hasonlatos szavú népre, a bodrogközi emberek egész életmódjára. Ml, akik más vidékeken, városokban szoktuk Ízlelgetni az italok fejedelmét, az isteni aszút, nem is tudjuk tulajdonképpen, mi az a bor. Az igazi, a valódi. Azt csak az itteni népek tudhatják, a Tokaj-hegy nyúlványainak árnyékában élő kisgéresiek, szőlőskeiek, nagykövesdiek, s tudják is bizony, mert soha még én annyi bort meginni nem láttam embereket, mint itt, a Bodrogközben. Reggel, délben, este, lefekvés előtt és fölikelés után, uzsonna előtt és uzsonna után, isszák a bort, mint másutt a sört vagy a limonádét szokás, s izmosodnak tőle, pirosodnak, mint az almák a kistárkányi Tiszakertben. Node, amiért én ide jöttem, az sem nem bor, se nem a romantika, egészen más valami. II. A vizszabályozásról. Erről szeretnék Írni ezúttal. egy olyan hatalmas, mindeneket átfogó, keresztül-kasul szabdaló tervről, amely, ha készen lesz, megváltoztatja az egész Bodrogvidék képét, eltünteti az évezredek-termelte ticcéket, nádasokat, a terméketlen -mocsárvilágot, -legelővilágot, s megreformálja természetesen az Itteni emberek életmídjét is. Első megállónk: Kisgéres. Illetve a kisgéresi határ, valahol a két falu (Kisgéres, Nagygéres) közepe táján. S hogy mindjárt tájékozódni tudjunk, el kell mondani a következőket: Bodrogköznek általában azt a földrajzi területet szokás nevezni, mely a Tisza felső folyása s a Bodrog, Illetve a Bodrogba ömlő, Bodrogot alkotó folyók, mindenekelőtt a Latorca között terül el. Tekintetbe véve az országhatárt, egy háromszög-alakü egységet kapunk Ily mődon, ez a Bodrogköz, a kelet-szlovákiai Bodrogköz. Előbb említettük a vizeket, mocsarakat. Az itt valóban akad bőven, fölöslegben is. Ahol akad. Ahol a Bodrog „születik", öt folyő deltájánál. De, ahol nincsen folyő! Helmecnél, Géresnél, Kövesdnél például. Ott aztán nincs semmi. Csak a nagy szárazság meg a határtalan legelő, terméketlen sfkföldek. Pedig micsoda talaj van itt, egek! Ne feledjük, hogy földtanilag a Bodrogköz az Alföld nyúlványa. S mindez a rengeteg föld meddőn piheg, évezredeken keresztül terméketlenül zokog, mert hlncs víz, vagy sok a víz, nem lehet megművelni. Bezzeg a ml eleink, ha olyan ügyesek lettek volna, mint az Indusok, mezopotámiaiak, Nílus menti egyiptomiak, micsoda Kánaán lenne itt mostan! De hát, amit őseink -mulasztottak, bepótoljuk mi! Nohát ez a „pótlás" folyik most itten. Az első feladat: a hozzávetőlegesen 60 fokos háromszöget alkotó Bodrog—Tisza ágat összekötni egy harmadik ággal, a háromszög úgynevezett átfogójával, egy csatornával, amelyik körülbelül párhuzamosan futna az országhatárral. Ezzel kapnánk egy különös, természet- és emberalkotta háromszöget, s persze, ami a fontos: megtermékenyített hektárok ezreit. A másik feladat pedig: még egy csatorna, mely átszelné az egész háromszöget, valamiféle átfogóra engedett merőleges módján, vízzel lát-Egy kotrógép SSíS Cselényi László Egy kotrógép naponta több mint 7» kStaeu>K földet mozdít elWlyértt.