A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-10 / 28. szám

MIRZO TURSZUN-ZADE Csúcsok Enyém lesz majd a virradat egészen: Hegyek csúcsára rakom én a fészkem. Lábam a zergék otthonába indul, A szirtisassal társalgók ezentúl. Felkaptatok az íves sziklafalra, S egész világ lesz lépteim jutalma: Szurdékok, völgyek, ják egész világa, A legvidámabb színek óceánja. A csúcsok itt kihalt, ősrégi bástyák, . De otthonosságuk ma is vigyázzák. A nap, a roppant hegy fölött parázsló Nagy napkorong — akár egy régi zászló. Szeretnék itt szikrázva, tündökölve, Sebes patakként zúdulni a völgybe. Megjárni mind a völgyet és a bércet. Kibontani haját a vízesésnek. S dalolni, hogy a strófaközben tompa Visszhang feleljen szárnyald dalomra. Dúdolni, míg a felriasztott sziklák Patak-morajjal, zengve válaszolják: „Fiam, hogy színt és fényt kapjon a versed, Rólam kell írnod, rólam énekelned. Az égbolt nyugszik vállamon szilárdan, Es földalatti víz locsolja lábam, Vén üstököm a szürke fémek ritka Fényével izzó hósisak borítja. Ha morgó szélvész száll rajtam keresztül, Tán meg se hallom, hajszálam se rezdül. Fejem körül a nagy csillag-rajoknak Már csaknem élő foltjai ragyognak, Jeges fennségü koronám fölött meg Ember alkotta holdak tündökölnek. Ha mélybe hajlok: lombon és virágon A természet örök csodáit látom, Es hallgatom a munka zümmögését: Oj városok növését, ütközését." Megértettem a hegy szavát, és újra Elindultam, hogy följussak a csúcsra. De amögül, rögtön, mihelyt felértem, Űj, még nagyobb csúcs nőtt ki, állt elébem. Hatalmas, új csúcs, váratlan magasság. Juttasd eszembe életünk parancsát. Mi is, a biztos cél felé vonulva, Mély hegyszorosból kaptattunk a csúcsra. Legyőztük mind a szirtet, szakadékot, Szebb lett a földünk, fénylóbb, mint az égbolt. Es mától fogva mást nem is kívánunk, Mint csúcsról csúcsra, új magasba hágnunk. ... Tekints körül, a mély szorosból nézz ki: Jövőnket látod a hajnali fényben égni! Indulj velem, elvtárs, gyerünk, sereggel, Birkózzunk meg a hallgatag hegyekkel. Váratlan, új csúcs áll mindég elébünk: Ha együtt járunk, könnyebben jelérünk. Székely János fordítása I000DIEI A fegyvertelen emberek ereje S aki mindezt végiggondolja hirtelen, józanul és egyszerűen, az csak így kiálthat tel: képtelenség! Képtelen ez az ostoba ellentmondás az ember életakarása és halál-teremtése között. Az ellentmondásosságnak ezt a képtelen láncolatát első ízben a nagy októberi robbantás bontotta meg — bontotta kristálytisztán ellentétes elemeire, s mutatta meg, hogy nem az ember belső ellentmondásainak tükröződése volt ez a történelemben, nem az ember lényéből szükségszerűen lakadó ellentmondás volt ez, nem holmi végzetszerű „romboló ösetön" megnyit-Aki ellenséges földön jár, ,az görnyedten lopakodik át az erdőn, minden neszre rettegve összerezzen, — halálhozó nyilat, mérgezett fúvócső hegyet, puskagolyót vár minden bozótból ... Ilyen rémületben, görnyedten, fegyverek fenyegetésében járták be az emberek az egész történelmi és történelemelőtti utat, saját és mégis ellenséges Földjükön. Egymástól féltek a legjobban .. . A természet erőit megismerték és megzabolázták. Az állatokat legyőzték, betörték, megszelídítették, beidomították. Hámba fogták a viz erejét s a tűz melegét. S végül mindazt, amit szolgálatukba állítottak — egyesek ellenük fordították. Fegyverest hordozott az idomított állat, harci bárkát a viz, s a tüz, a melengető, drága tüz csóvákban csapott le az emberekre. Visszájára fordult a megszelídített erök jósága: okos emberi kezek és elmék •zrei, milliói csiszolták hegyesebbre a dárdák hegyét, élesebbre a szablyák pengéjét, feszítették erösebbre az íjak húrjait, s eljutottak az óperenciákon átívelő katapultákig. A fizika és vegytan képletei kezükben ördögi kabalák lettek, poklot fejökre-idézök . . . Minden jóban megtalálták azt a kicsi rosszat — amit tovább fejlesztettek. A vasban azt, hogy betöri a fejünket, a salétromban, hogy puskaport lehet készíteni belőle, a tudományban azt, hogy meg lehet százszorozni vele a vas és a puskapor gyilkoló erejét. Eltünk és élni akartunk — és közben tudományosan megrövidítették az életünket. A halálon munkálkodtak: sok sikerrel. Az ember szegény volt — s a halál a történelem legnagyobb üzletembere lett, nagytőkése az emberi szenvedésnek, milliomos és millárdos. vánulása, — hanem az ellentmondásos társadalmi szerkezet eredménye. A békevágy mindig élt az emberekben — de Októberben teremtődött meg első nagyhatalma, hatalmas anyagi alapja, az új rend, mely az Életet a legmagasabb állampolitikai célkitűzések rangjára emelte, s azóta is szüntelenül — építéssel, szóval és fegyverrel is — kitartott mellette, s egyedülálló gyözelemsorozatot vívott ki a nevében. Ennek az állampolitikának a kifejezése, a mostani, legújabb szovjet általános leszerelési javaslat. A régi típusú államok minden nemzetközi lépését századokon át a hatalmi törekvések jellemezték, s minden körülmények között a saját, szük érdekeik biztosítása. A szovjet állam az első a világtörténelemben, amely külpolitikáját az egyetemes emberi érdekek védelmezésére építette fel. S a kép, mely e javaslatokból ki-Szung Guang-hszün (Kína): bontakozik: v

utópiáknál szebb, s ugyanakkor oly reális, oly megvalósítható, amilyen egyszerűen a kerekesmester elkészíti a kereket. S jelentősége oly nagy, — mint azé a pillanaté, amikor az ember megteremtette az első kereket ... Ha ezek a javaslatok valóra válnak, az emberiség könynyebben és gyorsabban járja majd be a jóléthez, félelem nélküli élethez vezető útját: gyorsabban és könnyebben, ahogyan gyorsabban és könnyebben hordozhatta terheit a kerék segítségével. Az emberiség sosem volt még olyan erős — amilyen lesz majd a fegyvertelen emberiség. Erősebb lesz a tudományban, erösebb az építésben, erösebb a természet erőinek színe előtt, erősebb az alkotásban, a művészetben, a szántás-vetésben. A kerék terve kész. Rajta legyen szemünk —' a kerékkötökön! ZALÁNI JÁNOS ——" I 1 Vasútépítési terv készítése" f