A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-10 / 28. szám

f a K ki jjel berreg a telefon csengője. Kiugróm az ágyból. Ilyen szokatlan Időben vajon ki hlv. Star^ Smokovec jelentkezik. Kellemes hangot hallok: „Itt Ludmila beszél. Lengyelországból jövünk turista csoporttal. Tovább utazunk, hozzátok sajnos nem megyünk, csak Gottwaldovba és Prágába. Tegyetek meg minden lehetőt, hogy találkozhassunk. Szeretném meglátogatni azokat a helyeket, ahol apám harcolt a fasiszták ellen ..." Ennyi az egész, szétkapcsoltak. Másnap érkezett késve a levelezőlap. „Drága elvtársaim! Ma utazunk Bresztből Varsóba és onnan Csehszlovákiába. Bratislavát kihagyjuk. Nem leiből Ismertem. Itt találkoztam Gylbrova szovjet ezredes - szeretett „Batykónk" - lányával. Tizenöt évig kerestem Hja Danlelovics családját, mig végre megtaláltam. Hárman estek el a családból, az 53 éves apa, 18 éves fia, Vlagyimir Iljics és a 21 éves vő - Ludmila férje — Vlagyimir Grigorjevics Szkrinnyik. Hogy kl volt Batykó és mit jelentett a Fehér Kárpátok partizánjai számára? ö volt a parancsnokunk és apánk. A kopanyicák lakói, az Ifjúság, az öregek ma is nagyon tisztelik és emlékművénél hálából virágcsokraikat helyezik el. A múlt évben a Javorina alatti erdőben, ahol „Batykó" elesett, Megtaláltam „húgomat" Az ukrajnai „Vorosllov" partizénegység törzskara. Balról az első Hja Danlelovics Gylbrova ezredes, az egység parancsnoka Ludmila Gylbrova fogadása a Presná mechanika (izemben Stará Túrán tudom, mennyire sikerül majd elszakadnom a csoporttól. Szívélyes üdvözlet: Gyibrova." A gottwaldovi hatalmas Moszkva szálló előtt feltűnést keltett az a jelenet, amikor egy magas, szép alakú szőke nő elvált a szovjet turisták csoportjától és összeölelkezett egy férfival, aki nagy virágcsokrot tartott a kezében. _ A .felületes szemlélő félremagyarázhatta volna a jelenetet, pedig nem történt semmi egyéb, minthogy ott vettem át „húgomat", akit eddig csak leveemlékmüvet állítottak fel, s a vrbovei ' Trlkota textilgyár üdülő és plonirtáborát róla nevezte el. Szép emlékmű hirdeti az elesett partizánok és szovjet harcosok örök dicsőségét. Előtte szoktak felsorakozni a pionírok zászlőfelvonuléshoz. Ide helyezte el Gylbrova elvtársnő koszorúját és megkoszorúzta azt a helyet is, ahol a II. Sztálin partizán-brigád 46 elesett hős partizánja nyugszik. Itt fekszik MiloS Uher, a legendás hős, akitől a fasiszták rettegtek, özvegyét szintén meglátogattuk. A hegy alatt terül el Uher szülőfaluja, Lublna. Az emlékmüvén Gylbrova elvtárs nevét is márványba vésték, hamvait azonban a távoli Ukrajnába, Alekszandriába vitték. A Javorina alatti vidék krónikása háborús naptárában több győzelmet jegyzett fel: 1944. október 10-én Hja Danlelovics vezetésével a partizándandár megtámadta a Stará Tura-i Iskolákat,' ahol 160 német fasiszta harapott a fűbe, 1945. április 6-től 9-ig partizánok és román katonaság szabadította fel a vidéket. A Javorina hegy alatti falvakban villámgyorsan terjedt el a hlr, hogy Ilja Danlelovics Gyibrova ezredes leánya érkezik látogatásra. Százával várták a kedves vendéget. Az egyszerű nép fial mindig vendégszeretők, mindig nagyon szerették hőseiket, szlovákokat csakúgy, mint cseheket és oroszokat. Mindenütt, ahol beszélgettünk - magánházakban, a Stará Turá-i üzemben, iskolában a volt partizánokkal, munkásokkal, szövetkezeti tagokkal, diákokkal, tanítókkal, asszonyokkal, forró szeretettel üdvözölték Ludmilét, akit valamennyien nővérükké fogadtak. Mindenki örült annak, hogy legalább kis részben visszafizethettük azt a nagy adósságot, amellyel Ilja Danielovicsnak tartoztunk. És bizony Ludmila Iljlcsna nem hiába apja leánya. Több kitüntetés viselője és már több mint 12 éve a városi szovjet tagja, ö is aktív harcosa volt a Nagy Honvédő Háborúnak. Először apjával harcolt a Vorosilov-parttzánegyesülésben, majd apja unokahugával együtt a nácik arcvonala mögé küldte őt, hogy teremtse meg ez összeköttetést a szovjet hadsereggel. Ezt a parancsot a lányok pontosan teljesítették. Később Ludmilát elfogták és egy ausztriai munkatáborban a legnehezebb munkát végezte. Az SS-gylikosok alaposan megkínozták, s orvosi kísérleteket végeztek rajta. Amikor a szovjet hadsereg felszabadította őket, Ludmila önként szolgálatra jelentkezett. Áthelyezték a Távol-Keletre, s 1943-ban Mandzsúriában szerelt le. Akkor még nem tudta, mi történt apjával. Ludmila csak a győzelem után tért haza, aho' egyedül nagyon beteg anyját találta élve. 'A Gyíbro/p ezredesré vonatkozó emlékek mélyek, őszinték és szívélyesek. Nem szöktünk könnyeket látni azoknak a férfiaknak a szemében, akik évekig az erdőkben éltek, akik vasútvonalakat, hidakat robbantottak és minden talpalatnyi földért harcoltak. Most, hogy Ludmila Iljicsnával végigjártuk az ismerős helyeket, elbeszélgettünk a volt partizánokkal, munkásokkal, parasztokkal, bizony a szemek nem maradtak szárazak. Limbachon - ebben a bortermelő EFSZ-ben vagy 30 partizáncsalád él, a II. Sztálin partizándandár egykori tagjai, akiknek parancsnoka volt Gyibrova ezredes. Saját termelésű bor, ének, zene és tánc mellett folyt a baráti beszélgetés, felfrissítettük az emlékeket és a harci hagyományokat. Peter Benkovlcs és Ján Biznár fehéroroszországi és ogyesszaí szlovák partizánok, valamint a többiek elénekelték Batykó kedvelt dalait, melyeket annyira szeretett és amelyek mindig emlékeztették hazájára és családjára. Azután a bratislavai repülőtérről startolt az 11-18 repülőgép (Iljusin-18). Amikor a hatalmas ezüsttestü gépmadár felemelkedett a levegőbe, még sokáig kisérték szemükkel a visszamaradt hü bajtársak. A mi kedves Ludmilánk könnyes szemeit törölgette és hosszasan integetett, amíg csak a repülőgépből látható volt Bratislava napfényben üsző panorámája. Grek Imre A Javorina alatti emlékmű, ahol Gyibrova ezredes 1944. október 12-én elesett. 8