A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-18 / 38. szám

Änapokban ismét bezárul egy kiállítás kapuja. A prágai vár lovardájában szocialista hazánk tizenöt évét köszöntik képzőművészeink — festőink, szobrászaink és grafikusaink. A kiállítás anyagát kétezer-százhetvenhárom képzőművésznek tizenegyezer-száztizenöt alkotásából válogatta ki a rendezőség. A felsorolt számok képzőművészeink nagy érdeklődésének bizonyítékai. Ám meglepő az is, hogy a tavalyi IV. Országos Képzőművészeti Kiállítás óta mennyi új név s egyben tehetség tűnt fel. Nem kevésbé örvendetes sok festőnknek és grafikusunknak rohamos fejlődése; bár úgy vélem, a kiállítás átlaga egy árnyalattal alatta maradt a IV. Országos Képzőművészeti Szemle anyaga színvonalának. Igaz, a tematika bizonyos fokig kötötte a művészeket, noha minden pályázónak szabad keze volt a tekintetben, hogyan és miképpen ábrázolja majd napjaink időszerű problémáit. Éppen ezért a kiállításon túlnyomó többségben vannak a szocializmus építésével foglalkozó művek. bár akad bőven — főleg a szlovákiai képzőművészeknél — olyan alkotás, amely a fasizmus elleni harcból, a felszabadulás napjaiból és a békéért folytatott küzdelemből merítette mondanivalóját. Kár, hogy a szocializmus építésének mozzanatát nem mindnyájan tudták Ifrai pátosszal kifejezni. Ez azonban semmit sem von le a kiállítás értékéből, s nem rontja le színvonalát sem. Mert V. Hloínfk, Jirondek, V. V. Nóvák, O. Dubay, O. Bartoiíková, Axman, Snopek, Stretti, Pavlióková, Mrázek, B. Dvorsk), J. Grus, Szabó Gyula — hogy csupán néhány túl, egy eljövendő világpusztulásnak képét körvonalazta meg. A jelenlegi kiállításon pedig éppen az ő müvei mutatják be a legfestőlebben, színdús poézlssel telített éles realitással békés életünk hétköznapjait és ünnepnapjait. Méltó társa Richard Wiesner, a másik kitüntetett hatvanas, akinek alkotó módszere Tittelbachétól ugyan diametrálisan eltér, de poettkus meglátásával s megnyilatkozásával mégis annyira hasonló hozzá. A kiállító művészek élcsoportjába tartozik Josef Llesler is. Atomháború-ellenes ciklusában egy modern apokalipszis jelenéseit veti vásznára. Ezzel kapcsolatban néhány pillanatra akaratlanul is felötlik bennem: Tlttelbach spanyol vízióit — ha más síkon ls — Llesler viszi és fejleszti tovább. Külön fejezetet érdemel Josef Broí rendkívüli erővel s poézlssel megfestett felszabadulási ciklusa. Helyszűke miatt azonban csak ennyit: Broz ismét megmutatta, hogy egyéniség és vérbeli festő. Nem lehet sző nélkül hagyni L. Fulla Május elseje cimü festményét sem. Itt a nemzeti, vagy talán helyesebben mondva a népi forma szerencsésen egyesül a szocialista tartalommai. A kiállításnak van még egy érdekessége: hazánk képzőművészetében a lestészet ismét elfoglalta vezető pozícióját, s ebben a már említett festőknek oroszlánrészük van, BARSI IMRE 17 V. Tlttelbach: Békét a világnak (olaj) .1. Broz: Oj harcosok kélnek nevet említsek a sok közül — valóban értéket képviselnek. Am mégis szeretnék egy-két szóval külön megemlékezni azokról, akik teremtő ihletükben a fantáziát nélkülözhetetlen poézist is rálehelték a vászonra. Elsősorban Vojtéch Tittelbachot- dicsérjék soraim, akinek kormányunk életművéért a nemzeti művész címet adományozta. És Tlttelbach ezt a kitüntetést valóban meg ls érdemli. Alkotását mindig a kor haladó áramlatai befolyásolták, és érzékenyen, akár a szeizmográf, reagált századunk eseményeire. Emlékezzünk csak Tittelbachnak .azokra a képeire, amelyeket a spanyol polgárháború idejében rajzolt vagy festett. Alkotásában Picassó Guemicajának Európa szivében méltó visszhangja támadt. A művész a spanyol föld haléitáncának vízióin F. Mrázek: Kosárlabdázók (gipsz, R. Wiesner: Prága, 1959. szept. 13-án este 22 óra 2 Tizenöt év köszöntése L. Fulla: Május elseje (olaj)