A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-18 / 38. szám

0 ifvf/r/Ssrieffeffef? as Az élet és a halál izgalma K icsit bolondos, de csodálatosan szép az idei nyár. Tisztán, frissen lobog a fák zöld haja, gyakran simítja fényesre a portól az eső meg a harmat. A gyümölcsfák zöld gumói a különülés korszakába cseperednek: pirosodnak, sárgulnak, kékülnek elrendelés szerint. Fácánt s foglyot rebbent a vonat, s a vasúti sín két oldalán a tarló romantikáját felváltják a friss szántások új életet igérő komoly nyugalma. A strandok tömve vannak. Lehetetlenül széptestú lányok, s mokány vagy hetyke fiúk csodálkoznak egymásra, s vesztik el örökre bimbós nyugalmukat saját meztelenségük láttán. Egyetlen nagy izgalom a nyár, emberben, természetben egyaránt. Szép, emberhez s természethez méltó izgalom: az élet izgalma. S a napi sajtóban egy hír: Amerikában illetékes szervek az atomháború tervén dolgoznak: a halál izgalma. S a filmszínházakban egy filmet vetítenek. Címe: Fehér vér, témája: az atomhalál, az emberiség jövőjét fenyegető hidrogén-borzalom: a halál izgalma. S a Kultúra Parkjában nemrég ért véget egy képkiállítás: Hirosimai emlékek. A szerző két japán művész: Iri Maruki és Tosiko Akamacu. S a képeken borzalomba meredt testek, öszszeégett, embertelenre csúfított lányok és fiúk feküsznek keresztbekasba, akik valamikor éppen úgy csodálták egymás testét, mint ezek itt körülöttem: s mindez a halál izgalma. S ha napról napra belenéznénk az újságokba, kinéznénk szűkös különörömeinkből a világ nagy történései felé — megtanulnánk becsülni bolondosán szép, békés nyarunkat, s megiszonyodnánk a viiágrontásra készülő ostobaságtól, s megutálnánk „a néma cinkost", a közönyt. Mert kicsiny egzistenciáinkon és határainkon túl borzalmak emelik fejüket őslényként s lopakodnak a megvalósulás partjára. Linus C. Pauling atomtudós neve jólismert a tudományos világban. Az említett film többnyire az ő elrettentő számításait népszerűsíti. Ö számította ki. hogy már eddig 140 ezer ember halt meg vér- és csontrákban, s további egymillió más rákos kórban. S a tömeges megbetegedések és halálozások oka: az atomkísérletek, robbantások során felszabadult s a föld légkörét beszennyező rádióaktív sugárzás, ö és Apró veremben apró akna bú, méregtől csillog, szétröppenne, de már nem merészel. Őrzi rosszalón a káposzták sötét tekintete. (Radnóti) más tudósok számították ki, hogy 1962-ben a gyerekek nagyrésze fertőzött lesz. S 1980-ra, ha nem szüntetik be közben az atomkísérleteket — az emberiség az orvostudomány jelenlegi fejlettsége mellett menthetetlen lesz. A tennivalók hát egy percig sem kétségesek. De mérhetetlen nagy az évezredek által kitermelt társadalmi ostobaság: árad, hömpölyög, s magával sodorja a tehetetleneket s az őrülteket. A Szovjetunió 1958-ban beszüntette az atomrobbantásokat, s Amerika azóta 40 kísérleti robbantást hajtott végre. S a legújabb hírek szerint decemberre elkészül az atomháború részletes terve. Valóságra válásuk lehetőségére egy elrettentő dátum: 1945. augusztus 6., s egy helységnév: Hirosima figyelmeztet. Percek alatt 60 ezer ember pusztult el, a legembertelenebb kínok között, százezer szenvedett súlyos égési sebeket, 200 ezer maradt hajlék nélkül. Ki ne hinne ilyen „dokumentációs anyag" mellett Pauling professzornak: „Az eddigi atombomba kísérletek során felszabadított szén-14 elegendő ahhoz, hogy 350 ezer gyermeknél okozzon súlyos szellemi vagy fizikai fogyatékosságot, továbbá egymillió halvaszületést és gyermekkori halált, valamint két és félmillió magzathalált és koraszúletési halált az egymást követő nemzedékekben." S ezek ellen a borzajmas számok ellen tiltakozik csodálatos művészetével a Hirosimát átélt két japán művész: Iri Maruki és Tosiko Akamacu. Claude R. Eatherly őrnagy, aki Hirosimára ledobta az első atombombát, a pusztítás után megőrült. így tiltakozott akartlanul is a borzalom megismét-s lése ellen. S tiltakoztak azóta is milliók: soha többé Hirosimát! Száz éves a madáchi mondás: az ember „tudásra 'törpe és vakságra nagy." S ha egyedül vagyok, kétségbeesek: az emberi öntudat nem fejlődik együtt a tudománnyal, a fizikával, a kémiával. Beteljesedik a szellem meg a halász históriája: az ember által felszabadított erők elpusztítják az embert. Csakhogy Madách őrjítő magánya, mechanikus materializmusa és morálstatisztikája óta eltelt egy évszázad. Épül az emberiségben a közösségtudat, s a kozmikus útjáról épségben viszatérő űrhajó korában remélhetjük és reméljük, hogy „A tudomány győz a végzetén." TŐZSÉR ÁRPÁD ANATOL BACONSKY: Mindennel, amim van Mindennel, amim van, e földhöz tartozom, mely fölött a legragyogóbb csillagok égnek; övé minden szavam, minden sóhajom, az övé vagyok, e földhöz tartozom, övé szerelmem, s övé minden ének. Eletem a te életed, népem, hatalmas folyó, melyben rész vagyok. S amíg dalommal útjaid mérem, addig, addig nincsen miért félnem, hogy netalán meghalok. Itt láttam meg az első fényt, az első csillagot, az első tevelet, e mezők szele ezer furulya hangjaként rezgeti szívemet. Mindennel, amim van. ehhe* a korhoz tartozom, mini éjei iizö roppant-fényű fáklya fénylik a Kárpátok fölött, az ormokon a kommunizmus világossága — az övé vagyok, ehhez a korhoz tartozom s beleolvadok végtelen forgatmgába. Ő, új dalok, melódiák, fönséges arany-álmok, amelyekkel ez a táj engemet megáldott, majd akkor is, mikor már nem leszek, babérral koszorúzzátok, énekek, ezt az időt és ezt az országot. Kányádi Sándor fordítása