A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-18 / 38. szám

Prága — Prága az ország szíve. Minden utcája, tere - minden köve történelem. Arról tanúskodik a Vár, a Kéroly-egyetem — arról tanúskodnak az ódon. épületek gótikus ivei, a templomok, hidak, a Venceltér palotasorai, a külvárosok karcsú gyárkéményei. Költők énekelték meg a várost. A prózaírók romantikus regények színhelyévé avatták. Hadseregek ostromolták, pestis és kolera pusztított falai között - forradalmak és tüntetések zajlottak le utcáin és terein. Prága a civilizáció gyöngye - a Nyugat kapuja. Prága a megújhodott szocialista ország szive. Az utcákon és tereken villamosok csörömpölnek, ezernyi autó suhan csaknem nesztelenül és nehéz teherkocsik motorja bődül. A tetők felett távolbalátók antennái remegne — a föld alatt és föld felett huzalok és kábelek labirintusa tekereg. A gyárak üvegtetejű csarnokai alatt éjjelnappal a munka zaja morajlik. Ilyen az ország szive. Baktatsz a bágyadt nyárvégi napsütésben, s megállsz az egykori Lidovy dúm előtt (ma Lenin-múzeum). Egy kisfiú kezében; újságot lobogtat a szél. - Rudé právo! Rudé právo! - kiált a vastá^beíüs cím. A kisfiú befordul a sarkon - magad is tovább lépdelsz, míglen az újságárus bódéjánál újra megállít az önmagát kínáló lap, s rátalálsz - vagy fordítva, az talál meg téged a borbélynál, az étteremben vagy a kávéházi asztalnál. S ha prágai lakos lennél, utánad jönne, utánad hozná emeleti lakásodba a szolid, jókedvű, de mindig siető póstai kézbesítő. És nem akármilyen lapot hozna — hanem azt: az egyetlent, az igazit. S miután türelmetlenül végiglapozod - majd magányod nyugalmában fontolgatva és gondolkodva végigolvastad a legfontosabbnak vélt közleményeket vagy riportokat, asztalodra helyeznéd és újra szemedbe ötlene a vastagbetűs cím: Rudé právo! * • * Igen: Rudé právo. Mielőtt végkép bealkonyodna, kitekintenél az ablakon, s megpillantanád a tetőkön remegő antennákat, s miután ellobbant az utolsó napsugár is és árnyékba vonta Kézbesítés A szerkesztőbizottság be az utcákat, tereket, hirtelen kigyúlna a tengernyi villanyláng, s ott lángolna, lobogna, villózna alattad a város, akkor eszedbe jutna az a kisfiú ott a Lidovy dúm előtt, s arra gondolnál, hogy Prága nemcsak a civilizáció gyöngye, nemcsak a Nyugat kapuja, hanem a kommunista sajtó bölcsője is és nyár vége, szeptember eleje lévén, eszedbe jutna egy régi dátum — egy darab történelem. * * • 1920. szeptember 21. Micsoda nap! Milyen szomorú, milyen félelmetes — mégis nagyszerű. És micsoda előzmények...?! Tusar fél. Tusar áruló... Tusar lemondott. Tusar, a szociáldemokrata miniszterelnök nem mert szembenézni saját pártjának többségével. Tusar hivatalnok-kormány kezére játszotta át a hatalmat. Szakadást idézett elő a pártban. A Právo lidu szerkesztői a főszerkesztőt kivéve a baloldallal tartanak. Tizennyolcadikán már két Právo lidu jelent meg. A jobboldal új lapot adott ki. Ez a lap nem a párt lapja. A baloldalé az igazi: a Staré právo lidu. Tusar csahosai elperlik a lap címét is. Nincs többé Právo lidu. Huszonegyedikén megjelenik a Rudé právo. Smeral elvtárs a lap főszerkesztője. Smeral elvtárs. Balra! Balra! Balra! Vörös! Vörös! Vörös! Rudé právo! Megszületett a kommunista sajtó. Megszületett a kommunista párt. Ez volt 1920. szeptember 21. December 9-én a Rudé právo kénytelen elhagyni a régi székházat... Azóta négy évtized múlt. Négy évtized: harcok, sztrájkok - cenzúra. A lap szerkesztői olykor nem kapják meg rendszeresen a fizetésüket. A lap szerkesztőit börtönzik. A lapot betiltják, s a lap mégis megjelenik. A lap nyilvános árusítását letiltják, s a lap mégsem bukik meg. Munkások adják kézről-kézre, munkások terjesztik. A munkások utolsó filléreiket és családi emlékeiket áldozzák a lapért. Vörös! Vörös! Hitler - nrotektorátus - háború. A lap szerkesztői illegalitásban élnek - koncentrációs táborokba hurcolják, sorra kivégzik őket, s a lap mégis megjelenik. A Rudé právo bujdosó lap lett. A Rudé právo szerkesztése a legvéresebb, legveszélyesebb kalanddá, s egyben a legnagyobb hőstetté vált. Ritkábban és rendszertelenül jelenik meg — kis formátumban, olykor csak sokszorosítva — de megjelenik, s nem hiányzik egyetlen évfolyam sem. S aztán jött 1945 májusa. A Rudé právo-t újra egykori székhelyén szerkesztik - mindaddig míglen Lenin múzeummá avatják. És eltelt tizenöt év. Eszedbe jut a kisgyerek, ákivel ma összeakadtál a Lidovjf dúm előtt, s kezében Rudé právo-t lobogtatott. És eszedbe jut a borbély, az étterem, a kávéházi asztal, mindenütt ráakadsz, fillérekért megveheted az újságárusnál, s a szolid, jókedvű, de mindig siető póstai kézbesítő fölhozza emeleti lakásodba. Ugye, milyen egyszerű ma Rudé právo-t olvasni...? * * * Praha I. Na porící 30. Az épület homlokfalán vörös, nagybetűs fölirat: RUDÉ PRÁVO.