A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-18 / 38. szám

Hada a Bergmann-Borsfg üzemben Egy háromszoros bűntett története - a kelet-berlini népi rendőrség rekonstrukciója alapján. Mesterséges lyuk -mesterséges csend Prágában egy gyerekjátszótéren figyelemreméltó technikai érdekességet fedeztem fel. Jókora, sárgára mázolt gipsztuskó, két emberderéknyi átmérőjű lyukkal. Modern szobrász érthetetlen absztrakt müvének néztem. Ekkor azonban megjelent az ormótlan sárga tuskó mellett egy maszatos, öt éy körüli kisfiú, négykézlábra ereszkedett az egyik lyuk előtt és mohó szemmel bámult be sima, sötát odvába. Néhányszor bele is dugta a fejét, vágyakozva megsimogatta a tuskót, láthatólag tanácstalan volt. — Na bújj be, Pepicsku — kiabált rá egy távolabbi padról a mamája —, bújj át az alagúton! Pepicsek, mint egy nehézkes klskutyus, morogva és nyögve bemászott a lyukba, egy pillanatra eltűnt a szem elöl, aztán ragyogó, diadalmas ábrázattal Ismét megjelent a másik oldalon, a napvilágon. — Jól van, Pepicsku — dicsérte a mamája —, ügyes kis legény vagy! Pepicsek oda se figyelt a mamájára, a kúszás lázától mámorosan azonnal viszszamászott a lyukba. Döbbenettel töltött el a felismerés. — íme — kiáltottam —. mesterséges lyuk! Gyerekeink szeretnek bújkálni, lehetetlenül szűk helyekre bepréselődni; itt van tehát a mesterséges lyuk,, hogy csúszó-mászó hajlamukat — tulajdonképpen primitiv életfunkció — kielégíthessék! A mesterséges csenddel egy barátom lakásén találkoztam. Titokzatos szerkezet állt az íróasztalán — ökölnyi bakelitdoboz — mely a villanycsengőhöz hasonló, de sokkal intenzivebb és mélyebb kellemesen búgó hangot hallatott. Az egész szobát betöltötte ez az egyenletes, - erős zümmögés és különös, mámorító hatást gyakorolt a dobhártyára. — Mi ez? — kérdeztem. — Mesterséges csend. — Aha . . . igen — morogtam szórakozottan —, mesterséges csend ... És mire jó ez? Gyanakodva nézhettem rá, mert szó nélkül kikapcsolta a készüléket. — Erre! — A szobába egyszerre behatolt az utca zaja. Éles villamoscsilingelés, autózúgás. Egyszóval a főutca pokoli hangzavara. Barátom újból bekapcsolta a készüléket. Az erős zúgás azonnal elnyelte az utca zaját, autók, villamosok, sorsjegyárusok megszűntek létezni a számunkra. — Erre — mondta mégegyszer a barátom. — A mesterséges csend elnyeli a zajt. Különben régen idegszanatóriumban lennék. A lényege? Az állandó egyenletes zajt hamar megszokja a fül és tovább nem törődik vele! Egyszerű ugye? Egy elektromágnes, apró fémkalapács, speciális fémharang — és kész a mesterséges csend! Hé, ébredj — rázta a vállamat —, ébredj, nem éjszakai menedékhely az én lakásom! Kezdetben engem is elaltatott, de idővel megszoktam és ma kitűnően tudok dolgozni mellette. Erről jut eszembe, hogy fel kell találnunk a mesterséges zajt is! Nem . . . nem mint a mesterséges csend ellenszerét, a mesterséges zajra az úrutazóknak lesz szükségük. Az űrhajó ugyanis légüres térben repül majd hangtalanul, nesztelenül, mint hangforrás tehát még a kiáramló gázok és a levegő sem jöhet számításba. Ezért kell a mesterséges zaj az űrhajóba... Ki tudja, hogyan oldjuk meg e problémát! Talán családi perpatvarokat és nemzetközi futballmérközések hangorkánját játsszuk fel magnetofonszalagra, talán zümmögő vagy rikácsoló karakterű lesz a mesterséges zaj, de lesz. Kell lennie! Mint ahogy fel kell találni még sürgősen egy mesterséges pontot ls ennek az Írásnak a végére, különben sose fejeződik be. -duba-Hiadó B. B.-nél, nem Brigitte Bardotnái, a vörösszoke francia filmcsillagnál, hanem a Bergmann—Borsig' müveknél, az NDK egyik legfontosabb iparvállalatánál, ahol turbinák, turbogenerátorok és hőerömüberendezések készülnek. Innen, ezekbői a csarnokokból szállítják az épülő hatalmas keletnémet vízierőművek berendezéseit (kép fent). Néhány méternyire a szerelőcsarnoktól húzódik a legtermészetellenesebb határvonal, amely Berlint két részre osztja; az a határ, amelyen keresztül elvetemült banditák sorozatosan betörnek a gyárba ., — egészen addig, amíg . .. Erről szól riportunk. A nyugat-berlini Dieter és Horst K. (az egyik 22, a másik 28 éves) már jól kiismeri magát itt. 1959 októberétől kezdve rendszeresen fosztogatták a Bergmann—Borsig müveket, értékes színes fémeket, mindenekelőtt bronzot és rezet, de nagyértékü műszereket is loptak kl a gyárfalon át. aminek kétharmad része egyben zónahatár is. Amig Horst, az idősebb „falaz", Dlter szemügyre veszi a terepet. Csakhogy a Bergmann—Borsig gyár munkásainak egészen más a felfogása a néptulajdonról, mint a kalandor Horst K.-nak és munkakerülő bátyjának, Dieternek. A berlini népi rendőrségnek egy osztaga, a B. B. munkásainak támogatásával felkészült, hogy legközelebbi látogatásuk alkalmával „meleg" fogadtatásban részesítse a banditákat. És valóban, egy este alkonyattájt az egyik ör két bujkáló alakot vett észre. Vajon a tettesek? Észrevétlen megközelítette őket két civilruhás rendőr, hogy megállapítsák személyazonosságukat. 7 . .. 6 . . v 5 . . . méter. Ekkor a gangsztermániás betörők könyörtelenül tüzet nyitottak . . . Állandó lövöldözés közben fedezték a banditák menekülésüket. Kapóra jött nekik a fokozódó sötétség és a hatalmas gyártelep szélső területeinek áttekinthetetlensége. így érték el a kerítésfalat, amely egyben a demokratikus Berlin határa is! Egy hatalmas ugrással akarta Dieter elérni a falat, amely mögött egy szürke Volkswagen vért rájuk, mig testvére nagyöblü revolverrel fedezte a visszavonulást. .. .a játéknak vége. Egy rendőrkutya feltartóztatta Horstot. aki tudta, hogy a jól kiképzett kutya elől nincs menekvés. Kútba esett a jó üzlet, és a haszon — egy 2000 márkára kiállított csekk, amely odaát Berlin „fronvárosban" várt rájuk. minden további ellenállás néléklil... . . . emelte fel a bal kezét Horst K„ de jobbja még cnindig a zsebében lévő pisztoly agyát szorongatta, ujjával a ravaszon. „Tartsa fel mindkét kezét!" — kiáltott rá a kutyás rendőr energikusan, amikor észrevette a bandita szándékát. Ugyanabban a pillanatban magasba lendült a kalandor jobbja — ahogy a különböző „oktatófilmeken" látta. A másodperc töredéke alatt felismerte a rendőr, a pisztoly csillogását s látta, hogy a .betörő rácéloz. Igen, ezek a fickók nemcsak az idegen tulajdont, de az emberéletet seen tartják tiszteletben. — Horst K. az NDK népblrósága előtt felel tetteiért. De nem ő az egyedüli bűnös, hanem azok, akik Berlin kettéosztottségát minden körülmények között fenn akarják tartani.