A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-21 / 34. szám

A löszember — Périgeux. Egy perc! — kiáltotta 1906. szeptember 11-én, ki tudná hányadszor, a bordeauxi gyorsvonat kalauza Dordogne francia départemenet székhelyén hajnali négy órakor. A mozdony lihegve prüszköl, kiszálló, nincs, csak egy ember futkos izgatottan a Pullmannkocsik mentén és ágaskodva iparkodik bepillantani a derengő félhomályba. Akit lázasan, nyugtalanul várt, nem szállott ki. Egy könyörgő pillantás a kalauzra s a várakozó végigfut a kocsisoron, s az egyik fülkében valóban ott szendereg egy k'öpcös utas: Hermann Klaatsch, a boroszlói egyetem nagynevű tanára. Kicsiny poggyásza egy szempillantás alatt künn volt a peronon, és a következő másodpercbein már ki is tuszkolta álmos vendégét Otto Hauser, a Vézére-völgy ősemberének pihenést nem ismerő kutatója. A svájci születésű gyűjtő és a boroszlói tanár autóba ülnek és megindulnak Combé Capelle felé, ahol a francia föld 1909. augusztus 26-án, egy évvel a világhírű La Chapelle aux Saints-i ősember és a Le Moustier-barlang maradványai után újabb embercsontvázzal lepte meg a tudósokat. Fürtöktől roskadozó szőlőtőkék, érett fügék sorfala között robogott autójuk a délfrancia táj felejthetetlen szeptemberi hajnalán a cél: Combé Capelle- felé. Elrobognak — Írja O. Hauser — a Laugerie Haute mellett, s a Laugerie Basse-nál a Vé-' zére jobb partján az őskőkor telepeinek' végeit nem érő sora sorakozik. Elhagyjak a Gorge d'enfar hatalmas szikláját, ahol az ősemberek talán szertartásokra gyűltek volt össze, s innen egy kicsiny patak vezet el az öseimber paradicsomába. A patak mindkét partjának sziklafülkéiben évezredeken át tanyázott az ősember, s a vallásháborúk idején újra emberek laktak ezeken a teraszokon és barlangokban. Szilárd kőhíd vezet ét a patak túlsó partjára. Sajátságos sziklaképződmények sorakoznak egymás mellé, mint gombák kalapjai. Itt terül el Cro-Magnon, ahonnan a Párizs-Ageni vasút építése alkalmával 1868-ban öt koponya került napvilágra: a cro-tnagnoni ősember első nyomai. Egyre több sziklafülke, sziklatető nyílik szorosan egymás mellett délnek és keletnek. Valamennyiből ezer ímeg ezer kőszerszám, állati csont és embermaradvány hirdeti emberőseink nyomait. Egy merészen kiugrói szikiéról Les Eyzies várának romjai köszöntenek. Az út baloldalon Le Moustier felé kanyarodik: oda, ahonnan a haló póralban eddig négy Ízben megbolygatott Homo mousteriensis Hauseri (a neandervölgyi típusú ősember egyik elnevezése) került elő. Jobbra pedig meredek út vezet egyre közelebb utasaink céljához. Az út mentén kaolinbányászok gödrei tátonganak; ezekből kerül ki a limoge-i porcelán. Elérték és elhagyták Le Bugue városkát, ahol a Vézér völgye már szélesre tágul. Néhány perc múltán elérik Montferrand-du Périgord-ot és ezen túl Combé Capelle-t: az új váz lelőhelyét. Eltakarítják a köveket, amelyekkel augusztus 26 óta avatatlan szemek elől eltakarták a becsesnek Ígérkező csontimaradványokat, és puszta kézzel mind többet és többet tárnak fel a csontvázból, mig végre előttük hever bolygatatlan helyzetében az évezredek előtt elhantolt ősemberei tetem. Testének tengelye északról délnek hevert, feje nyugat felé fordult. Csak néhány kéz- és lábcsont, valamint a koponya, a medence és lapocka egy-két töredéke hiányzott, máskülönben teljesen ép csontváz hirdette az aurignaci ipar korában élt ősember testi sajátosságait. A koponya körül sok átfúrt csigaház hevert: nyilvánvaló, hogy zsinórra fűzve díszítették a halott fejét. A letet anatómiai részletei, kísérő ipara és faunája egyaránt igazolták, hogy a régibb kőkor, vagyis a paleolitos kőkor fiatalabb szakaszának egy embere hever előttük, aki már nem barlangok mélyén töltötte élete javarészét, hanem künn élt a napsütötte völgyekben és csak éjjel, viharban vagy fenyegető ellenség elől keresett menedéket kisebb sziklafüikékben, amilyen a lombé lapelle-i száklatető ls. Klatsch a leletet felfedezője tiszteletére Homo aurignacensis Hauseri néven vezette be a szakirodalomba. A negyven-negyvenötéves férfi koponyateteje rendkívül hosszú, mint a neandervölgyi emberé is, homloka már meredekebben fill, de még mindig alacsony, homloktaréja már korántsem dudorodik ki annyira, mint a Homo prtmlgeniuson. A lombé lapelle-i lelet a legépebb, de nem első képviselője az aurignaci emberfajtának, az úgynevezett löszember-nek. Idetartoznak a brünni, a brüxi, podbabai, galley-hilil maradványok is, de mindenekelőtt e kor legklasszikusabb maradványai: a predmosti-i leletek. És idetartozik végül a magyar föld egyetlen ősemberi koponyalelete: a Balla barlang ősgyermeke a borsodi Bükkből. • * * A Riviéra fővonala mentén, Monaco felől jövet sorakozik néhány barlang, az ún. Grimaldi-barlangok, ahol a mai müveit európaiak legidősebb elődeinek kitőnü megtartású maradványait találták. Jégkorszaki és jégkorszak közötti emberek laktak itt abban az időben, amikor az ember még nem tudott faházakat építeni, amikor még más eszközt nem ismert, mint összegyűjtött és megfelelően pattintott kovaköszilán'kokat, amelyekkel az általa elejtett állatok húsát a csontokról lekaparta. A mentonei barlangok őslakói szabályos sírba temették halottaikat, részint elhagyott tűzhelyek fölé, részint külön e célra vájt gödrökbe. Néhány pörkölt csontbői egyes tudósok arra következtetnek, hogy talán a halottégetés is dívott ezen a vidéken. A Mentone vidékén élt ősemberek nem tartoztak egy és ugyanazon rasszhoz. Míg legtöbbjük a cro-tnagnoni rassz képviselője, addig két csontváz negroid típusú. Egyesek a grimaldi fajtát a mai délafrikai busmannok ősének tekintik, akik a „legsötétebb világrészből' vándoroltak át Európába. Csak utánunk érkeznek meg a náluknál eszesebb, ügyesebb cro-magnoniak, az összes eddigi hosszú- és keskenyfejü ősemberfajtákkal szemben az első rövid-és szélesfejű emberfajta. * * # Cro-magnoni vadászok táborhelye (Folytatjuk) Zdenék Burian rajzai Elérkeztünk a kihalt emberfajták legszebbikéhez. Legtöbb csontmaradványa Franciaország földíjéjből, a már korábban említett Vézérevölgyből került ki. Az emberiség fejlődése e korszakának jellemző tulajdonsága a különféle eszközök tökéletesítése. A cro-magnoni ősember már nemcsak kitünö fegyvereket (lándzsákat, dárdákat) készített, hanem szerszámokat is gyártott fa és csont megmunkálására, az elejtett állatok húsának feldarabolására, az irha 'kidolgozására stb. Ennél az emberfajtánál taltkozunk elsőként ékszerekkel is, különféle állatcsontokból . vagy fogakból készült csatokkal, flbulákkal és a rendszerint gondosan díszített, állati, növényi, sőt emberalakokkal is telidesteli vésett ún. kommandópálcával, aminek a rendeltetésén a tudósok a mai napig is vitatkoznak. A cro-magnoni ősember mér kiterjedt cserekereskedelmet folytatott és nyilván nagy területeket járt be. Ebből a vándorlásból magyarázzák a mai emberrasszok kialakulását. Egyes tudósok szerint a Délnyugat-Európában élt cro-magnardok nyomon követték az észak felé visszavonuló tarándszarvast, és ott alakult ki, Németország északi és Skandinávia déli részein a nagy észak-európai megalithlakosság. Eszerint az északi germán rassz egyenes ősei a cromagnoniak. Az ő kultúrfoíkukat képviselik a zord észak tarándvadászai: a mai eszkimók. Zdenék Burian rajzai