A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-03 / 1. szám

vis ,__, __ S A kultúra napsugara Uj szavakat, új fogalmakat tanulunk. Kulturális forradalom ... A munkásember, akiben ez a forradalmi folyamat végbemegy, tán furcsállja e szót. A negyvennyolcas, az ezerkileneszáztizenhetes, a februári az igen, az forradalom volt, de az, hogy én olvasok, tanulok, színházba járok?... És mégis az: forradalom. A régi szokás és az új felfogás harca nemegyszer nyílt összeütközésre, pezsgés és forrongás, amely átalakuláshoz vezet, megszüli, érvényre juttatja az életképesebbet, s haladóbbat. Forradalom ez a javából! Egy képet őrzök, tartogatok emlékezetemben. Egy éve már hogy láttam, körvonalai azonban annyira élesek, és határozottak, értelme pedig olyan mély, hogy hosszabb idő sem képes elmosni. Szülőfalumban Sápon, szabadságoltam és merő véletlen folytán kerültem a Mäsoprodukt istállójába. Ne tartsa senki ízléstelenségnek, ami ezután következik. Finomkodó kispolgároknak ugyan borsódzik a háta, de vessenek rám akár követ, itt a kultúra és az istálló kerül egymás mellé. Mert mit láttam? Amíg az állatok békésen ropogtatták a takarmányt, gondozójuk — ha tetszik, a neve: Varga Béla — a sarokban összeeszkábált heverőn, újságpapírral árnyékolt lámpafény alatt oldalára dőlve — olvasott. Hirtelenében Petőfi A puszta télen című versének bérese jutott eszembe, aki „leveles dohányát vágja a küszöbön, s közben odatekint, nem üres-e a jászol? — Csakhogy az én hősöm olvasott. Mégpedig elméleti könyvet, Pintér Jenő Poétikáját. Ű persze nem tudhatta, hogy ez a könyv már divatját múlta. Ez viszont nem is lényeges. Mert miért olvasta? Ügy magyarázta, hogy már régen keresett olyan könyvet, (miután faluhelyen nehéz ilyen kérdésekben tanácsot kapni!) amelyből meg tudta volna, miért jobb az egyik könyv a másiknál, mi a jó mű kritériuma. Pintér Poétikájából nem tanulta meg a műelemzés tudományát, azt azonban az egyes műfajok magyarázata alatt közölt aján!ott_ irodalomból megtudta, hogy jó novelláért Maupassanthoz, vagy Csehovhoz, történelmi regényért Eötvöshöz, L. Tolsztojhoz kell fordulnia. E könyvből tudta meg, hogy a kritikai realizmus magyar regényeit Mikszáth írta meg stb. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez az ember szinte csodálatba ejtett, irodalmi látókörével, noha nem titkos író, felfedezetlen tehetség, hanem — állatgondozó. Szereti a könyvet, a szép szót és olvasással tölti el legszívesebben szabadidejét. Heverője felett falonfüggő ladikéban, ahol egyébként az állattisztító szerjzámok is vannak, egy rekeszben sorakozott az olcsó, könyvtár vagy tíz példánya. Amit a Poétikából megtudott, nyomban meg is győződött róla. . . Egy éve már, hogy ezt a képet láttam, mégis világosan él emlékezetemben. Őrzöm. Pedig hányszor láttam hasonló értelmű jelenséget. Vonaton, állomáson, könyvtárban. olvasó munkásembert! Es menjünk tovább. Hadd említsem azokat, akik rádió nélkül már nem tudnának élni és házuk tetején televíziós antenna van, akik naponta két újságot is olvasnak, a legkorszerűbb bútorra! rendezik be szobáikat, öltözködésükben keresik a divatot, és az- ízlés összhangját, hetenként legalább egyszer moziba mennek, és színház után vágyakoznak. Ez mind megváltozott anyagi létünk szellemi tükröződése, szocialista életünk új hajtása. Előadásokban szabatosan megfogalmazott vezércikkekben összefoglalóan ezt úgy nevezik: kulturális forradalom. Bennünket, akik itt élünk e korszakalkotó folyamat légkörében, ez a jelenség felelősségre kötelez. Anyagi létünk bölcsője, a műszaki fejlődés óriási léptekkel halad előre. Az egész világ megtanulta, a Szputnyik, Lunyik szavakat, mindenki tudja, hogy az Északi Jegestengeren szovjet atomjégtörő hajó morzsolja a sarkvidék jégpáncélját. Szükséges azonban, hogy szellemi életünk lépést tartson ezzel a fejlődéssel. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy környezetünkben ennek megfelelő légkör alakuljon ki. A kultúra forradalma, az új szellemi minőség megteremtése, akárcsak a társadalmi forradalom, áldozatkész szervező munkát, tömeges részvételt igényel. Csak így válhat valóra korunk célja, nagyjaink álma: hogy a kultúra, műveltség napsugara beáradjon a gyárak, parasztházak, műhelyek és üzletek ablakán. Az istállókén is. Mindenhova, ahol ember él, küzd a holnapért! E. Janson-Menizer: Galina Ulanova 3 CYURCSÓ ISTVÁN: h 'ú Csak csendesen % Dicsérve van a dicsérendő ember, tett s benne a jövendő. Fő szempont: ki mit tett, annyit ér: de mércénk nem szívig, talpig éri Talpig. A mélyebb szó buktatóbb, örvénybe kerül ki hangadóbb, elmerül az, ki tán mélyre száll: őszintébb tettnél a szó megáll. Lármát üt olykor a semmiség, díjul oszt semmiért dús igét: csomóra kötve szép szóvirág jut annak, kit szeret a világ. Nyüzsgő dicséret, szerénytelen óv, int, hogy csak szép csendesen: csendesen, mert a friss, hetyke szó csakis a hirtelen tettre jó.