A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-26 / 26. szám

magamban gondolom, hogy talin sok ls lesz a JODOI, niszen egy cmoer mégis csak egy ember, dKarmilyen israoaucatian ls. Meg­érezhetl, ml Jár a icjitiuteii, mert amíg bandukolunk az esti eg alatt, oeszélnl kezd. — sokat várnak ttt tőlem az emberek. Akármi is lesz, most meg keil mutatnom, mit lehet hozzá­értéssel, munkaval elernl. A Je­lentkező eredmények mellett meg ken, hogy lássák a szövetkezet ki­tárulkozó, szép perspektíváját ls. Nem szanad, nogy csaiöojanak a várakozásukban. <ez egyszer el­vesztett bizalmat többé nem lehet visszaszerezni. A munkaerkOlccsei nagyon meg vagyunk elégedve. Ken, hogy ez a munkaegyseg fl­zetesenei is kifejezésre jusson. Latom már, miben rejlik az a hajtóerő, ami ennek a fiatalember­nek" az energiáját megsokszoroz­za. Meg akar felelni a beléje he­lyezett bizalomnak, amely a tag­ság reiirányzott szeméből sugár­zik. Németh Jené minden perce, min­den gondolata a szövetkezeté, amelynek élére állították. Azaz megsem egészen. Jut belőle egy bizonyos kislánynak Is. Ezt azon­ban már nem tőle tudtam meg. Lukovits Pál előtt borostyinsár­ga rizling csillog a pohárban. Fe­jen most is rajta a napszítta ka­lap, ami nélkül tán jól sem érez­ne magit. A karima elől szinte világit kék szeme. Ő volt s szö­veckezet előző eindke, most pedig csoportvezető. Hosszú volt Idáig az útja a valamikori cseládetnber­nek. De hallgat a régi sebekről, nem emlegeti fel akkori élete sok cudarségét. Volt, elmúlt. Akkor futja csak el az indulat, pirosra színezve arcát, mikor a negy évvel ezelőtt történtekre gondol. Akkor egy-egy pillanatra úgy litszott, veszélyben a szövetkezet, romba -döl minden, amit eddig építettek. A csöndes ember hangja remeg az Indulattől. — Néhányan kimutatták a foguk fehérjit, akkor. Egyikük úgy vág­ta előttem a betonba z vasvili.t, hogy egyszeribe mind a négy iga egnek görbült. Nehéz napokat él­tünk át, de legalább jől megismer­tük egymást, kl Igy, ki úgy! A cselédsorsot elfeledte: volt, elmúlt. De aki új életüket akarná felborítani, annak pusztulnia kell. Ezt mondja az az öktflbe zárult kéz az asztalon. Aztán lassan kinyílik és a pohár után nyúl. A bor csil­logását nézi és arről beszél, hogy a szövetkezet tervel között szőlő­telepítés Is szerepel. — Szőlészet, borászat mindig jő üzlet volt. Meg aztán ... a jő bor jókedvre derít — mondja moso­lyogva — a jókedv pedig kell a munkához. Kar fiol Eiletn iflnlien Sarabolnak. Ugyan mit? Paprikát. Németh Imre argonőmussal a földeket járjuk. — Magas szárbi szökik a kuko-A doh ányos rlca. Kinn ls volt az egyeiésnél az egész falu, klsunokátől nagymamá­ig, ki mikor tehette. Aki határidő­re elkészült, prémiumot kapott. — Lendített ez a munkakedven? — De mennyire! Igaz, kire ez­zel, kire azzal lehet hatni. Nem csak a földet kell Ismerni, az em­bereket is. Elnézem oldalról ezt a mokány kis embert, csillogö fekete mó­kusszemével. Könnyű elhinni róla, hogy ért az emberek „eligazítá­sához" Is. Az út mentén vascsövek sora hever. — öntözéses növénytermesztés — mondja kérdés nélkül, mikor látja, hogy szemem megakad . t csöveken. — Tavaly majd a vlz vitt el bennünket. Csapoltuk, men­tettük, amit lehetett, de nem akar­juk, hogy a szárazság tréfál­jon meg. Nem olyan könnyű raj­tunk kifogni! Ezt bizonyltja Mátyás Ferenc bácsi Is, • dohányosok vezetője, aki most Itt dolgozik. — Cikória-répánál, egyeiésnél, aratásnál, mindig ahol legnagyobb szükség van az emberre — ma­gyarázza. — Mondhatni, a dohányt csak olyan mellékesen Intézzük el. — Hallom pedig, hogy a kiváló minőségű dohányért kitüntetést is kapott mér. — Nem ls adom alább — bi­zonykodik. — Ha nagyon összejön n munka, megvan még az „ekecst nap". Ezt nem nagyon értettem, pedig ahogy mondják, a híres „ekecai napot" világszerte ismerik. Meg­tudom, hogy az elnevezés még a jobbágy Időkből származik. Az emberek nappal a földesurak bir­tokán robotoltak, a magukét csak éjjel dolgozhatták <neg a holdvi­lág, azaz az „ekecsl nap" fényé­nél. Hiába, az okocslakon minden­kor nehéz volt kifogni. Az érőfélben lévő határ lassan elmarad mögöttünk. — Időben végzünk mindennel s készen állunk az artásra. Gépeink rendbehozva, üzemképesen várják a nagy munkát, mert az aratás változatlanul legnagyobb gondja a gazdaembernek. Az ország kenye­rit jelenti. Csak több, s korsze­rűbb gép kellene. Különösen kéve­kötő aratógépek. Pénzünk Is van rá, de eddig csak Ingyen Ígéreteket, kaptunk. Szorgalmas, kitartó emberek. Előbb-utóbb a határukban termett aranyló búzát a még annyira hiányolt gipek kötik majd enge­delmesen, gazdag kévékbe. ORDŐDY KATALIN Avonat, mint jóílakot, fekete hernyó, kúszik a Csallóköz zöld jelyem rétjein. A vas muzsikáját nem hallani már, füstjét sem látni; széthordja a alton hancúrozó szél. Megindulok az okocsi állomásról a falu felé. A hátam mögött dobog valaki. — No, nyakunkban a csallóközi eső! Nézek az égre, kövályog ugyan fönt néhány felhő, bár ebből alig­ha csöppen, mert a szil hajtja, cibálja. Nevetnek a hátam mögött. Egyet se pillantgassak a magasba, ezt a port kavarö viharos szelet hívják csallóközi esőnek — ma­gyarázzák. Ezzel hát okosabb let­tem. Mindjárt azt Is megtudakol­tam, merre vezet' az út az Egy­séges Földműves Szövetkezetbe. • • • A szövetkezet Irodájában estén­ként összejön a vezetőség, hogy megtárgyalja a másnapi munka­beosztást. * Mozdulatalkon érzik, maguk ls munkás nap után van­nak. Szavuk se sok, csak annyi, amiből megértik egymást. A villany­körte ténye naptői bronz arcokra esik, melyekre a sapka, vagy régi fakö kalap vet árnyékot. Az el­nököt hiába keresné köztük az Idegen. Külső megjelenésével sem­miben sem üt el a többlektől ez a fiatal agrár-mérnök, aki diplo­mával a zsebében — az ő szavait idézve — „visszajött a faluba pa­rasztnak". Ezt magitól értetődőnek tartja, mintha hasonló példa már tucatjával akadna nálunk, s ki­csit terhére van, hogy „érdekes riportalany; többször keresik- fel az újságírók, akik kiszínezik a dol­got". Most aratás előtt mindenkinek tele a két keze munkával. Maga ls talpon van kora hajnaltól késő estig. Rajta a szeme mindenen, ami nem csekélység egy 2345 hek­táros gazdaságban. Cséza Is van, motorbicikli ls. de a saját lábát sem kímélheti, mert óvatosan, né­ha bicegve lép. — A cipő — szisszent!. — Ilyenkor nem csoda, ha az elnök lábát Itt-ott szorltj* a cipó — jegyzi meg valaki talpraesetten. Ogy látom, nem csak a másnapi munkáról gondoskodnak Itt, de al­kalmilag a szórakozásról Is. Az elnök harminc jegyet biztosított a tagoknak az Ukrán Népi Együt­tes fellépésére. Most hit vége len­ne a napnak, ha ugyan nem akad valami gyűlés. Kijut abból Is mos­tanában, különösen, hogy jelölték a Járási Nemzeti Bizottságba. Csak Lukovíb; Béla

Next

/
Thumbnails
Contents