A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-26 / 26. szám

magamban gondolom, hogy talin sok ls lesz a JODOI, niszen egy cmoer mégis csak egy ember, dKarmilyen israoaucatian ls. Megérezhetl, ml Jár a icjitiuteii, mert amíg bandukolunk az esti eg alatt, oeszélnl kezd. — sokat várnak ttt tőlem az emberek. Akármi is lesz, most meg keil mutatnom, mit lehet hozzáértéssel, munkaval elernl. A Jelentkező eredmények mellett meg ken, hogy lássák a szövetkezet kitárulkozó, szép perspektíváját ls. Nem szanad, nogy csaiöojanak a várakozásukban. <ez egyszer elvesztett bizalmat többé nem lehet visszaszerezni. A munkaerkOlccsei nagyon meg vagyunk elégedve. Ken, hogy ez a munkaegyseg flzetesenei is kifejezésre jusson. Latom már, miben rejlik az a hajtóerő, ami ennek a fiatalembernek" az energiáját megsokszorozza. Meg akar felelni a beléje helyezett bizalomnak, amely a tagság reiirányzott szeméből sugárzik. Németh Jené minden perce, minden gondolata a szövetkezeté, amelynek élére állították. Azaz megsem egészen. Jut belőle egy bizonyos kislánynak Is. Ezt azonban már nem tőle tudtam meg. Lukovits Pál előtt borostyinsárga rizling csillog a pohárban. Fejen most is rajta a napszítta kalap, ami nélkül tán jól sem érezne magit. A karima elől szinte világit kék szeme. Ő volt s szöveckezet előző eindke, most pedig csoportvezető. Hosszú volt Idáig az útja a valamikori cseládetnbernek. De hallgat a régi sebekről, nem emlegeti fel akkori élete sok cudarségét. Volt, elmúlt. Akkor futja csak el az indulat, pirosra színezve arcát, mikor a negy évvel ezelőtt történtekre gondol. Akkor egy-egy pillanatra úgy litszott, veszélyben a szövetkezet, romba -döl minden, amit eddig építettek. A csöndes ember hangja remeg az Indulattől. — Néhányan kimutatták a foguk fehérjit, akkor. Egyikük úgy vágta előttem a betonba z vasvili.t, hogy egyszeribe mind a négy iga egnek görbült. Nehéz napokat éltünk át, de legalább jől megismertük egymást, kl Igy, ki úgy! A cselédsorsot elfeledte: volt, elmúlt. De aki új életüket akarná felborítani, annak pusztulnia kell. Ezt mondja az az öktflbe zárult kéz az asztalon. Aztán lassan kinyílik és a pohár után nyúl. A bor csillogását nézi és arről beszél, hogy a szövetkezet tervel között szőlőtelepítés Is szerepel. — Szőlészet, borászat mindig jő üzlet volt. Meg aztán ... a jő bor jókedvre derít — mondja mosolyogva — a jókedv pedig kell a munkához. Kar fiol Eiletn iflnlien Sarabolnak. Ugyan mit? Paprikát. Németh Imre argonőmussal a földeket járjuk. — Magas szárbi szökik a kuko-A doh ányos rlca. Kinn ls volt az egyeiésnél az egész falu, klsunokátől nagymamáig, ki mikor tehette. Aki határidőre elkészült, prémiumot kapott. — Lendített ez a munkakedven? — De mennyire! Igaz, kire ezzel, kire azzal lehet hatni. Nem csak a földet kell Ismerni, az embereket is. Elnézem oldalról ezt a mokány kis embert, csillogö fekete mókusszemével. Könnyű elhinni róla, hogy ért az emberek „eligazításához" Is. Az út mentén vascsövek sora hever. — öntözéses növénytermesztés — mondja kérdés nélkül, mikor látja, hogy szemem megakad . t csöveken. — Tavaly majd a vlz vitt el bennünket. Csapoltuk, mentettük, amit lehetett, de nem akarjuk, hogy a szárazság tréfáljon meg. Nem olyan könnyű rajtunk kifogni! Ezt bizonyltja Mátyás Ferenc bácsi Is, • dohányosok vezetője, aki most Itt dolgozik. — Cikória-répánál, egyeiésnél, aratásnál, mindig ahol legnagyobb szükség van az emberre — magyarázza. — Mondhatni, a dohányt csak olyan mellékesen Intézzük el. — Hallom pedig, hogy a kiváló minőségű dohányért kitüntetést is kapott mér. — Nem ls adom alább — bizonykodik. — Ha nagyon összejön n munka, megvan még az „ekecst nap". Ezt nem nagyon értettem, pedig ahogy mondják, a híres „ekecai napot" világszerte ismerik. Megtudom, hogy az elnevezés még a jobbágy Időkből származik. Az emberek nappal a földesurak birtokán robotoltak, a magukét csak éjjel dolgozhatták <neg a holdvilág, azaz az „ekecsl nap" fényénél. Hiába, az okocslakon mindenkor nehéz volt kifogni. Az érőfélben lévő határ lassan elmarad mögöttünk. — Időben végzünk mindennel s készen állunk az artásra. Gépeink rendbehozva, üzemképesen várják a nagy munkát, mert az aratás változatlanul legnagyobb gondja a gazdaembernek. Az ország kenyerit jelenti. Csak több, s korszerűbb gép kellene. Különösen kévekötő aratógépek. Pénzünk Is van rá, de eddig csak Ingyen Ígéreteket, kaptunk. Szorgalmas, kitartó emberek. Előbb-utóbb a határukban termett aranyló búzát a még annyira hiányolt gipek kötik majd engedelmesen, gazdag kévékbe. ORDŐDY KATALIN Avonat, mint jóílakot, fekete hernyó, kúszik a Csallóköz zöld jelyem rétjein. A vas muzsikáját nem hallani már, füstjét sem látni; széthordja a alton hancúrozó szél. Megindulok az okocsi állomásról a falu felé. A hátam mögött dobog valaki. — No, nyakunkban a csallóközi eső! Nézek az égre, kövályog ugyan fönt néhány felhő, bár ebből aligha csöppen, mert a szil hajtja, cibálja. Nevetnek a hátam mögött. Egyet se pillantgassak a magasba, ezt a port kavarö viharos szelet hívják csallóközi esőnek — magyarázzák. Ezzel hát okosabb lettem. Mindjárt azt Is megtudakoltam, merre vezet' az út az Egységes Földműves Szövetkezetbe. • • • A szövetkezet Irodájában esténként összejön a vezetőség, hogy megtárgyalja a másnapi munkabeosztást. * Mozdulatalkon érzik, maguk ls munkás nap után vannak. Szavuk se sok, csak annyi, amiből megértik egymást. A villanykörte ténye naptői bronz arcokra esik, melyekre a sapka, vagy régi fakö kalap vet árnyékot. Az elnököt hiába keresné köztük az Idegen. Külső megjelenésével semmiben sem üt el a többlektől ez a fiatal agrár-mérnök, aki diplomával a zsebében — az ő szavait idézve — „visszajött a faluba parasztnak". Ezt magitól értetődőnek tartja, mintha hasonló példa már tucatjával akadna nálunk, s kicsit terhére van, hogy „érdekes riportalany; többször keresik- fel az újságírók, akik kiszínezik a dolgot". Most aratás előtt mindenkinek tele a két keze munkával. Maga ls talpon van kora hajnaltól késő estig. Rajta a szeme mindenen, ami nem csekélység egy 2345 hektáros gazdaságban. Cséza Is van, motorbicikli ls. de a saját lábát sem kímélheti, mert óvatosan, néha bicegve lép. — A cipő — szisszent!. — Ilyenkor nem csoda, ha az elnök lábát Itt-ott szorltj* a cipó — jegyzi meg valaki talpraesetten. Ogy látom, nem csak a másnapi munkáról gondoskodnak Itt, de alkalmilag a szórakozásról Is. Az elnök harminc jegyet biztosított a tagoknak az Ukrán Népi Együttes fellépésére. Most hit vége lenne a napnak, ha ugyan nem akad valami gyűlés. Kijut abból Is mostanában, különösen, hogy jelölték a Járási Nemzeti Bizottságba. Csak Lukovíb; Béla