A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

csoda ueqetet Kezdődnek a tüntetések Sok a szén, kevés a vevő bérházak, neonfényes üzletek és hatalmás gyértelepek váltogatják egymást. Utánuk a Ruhrvidékre oly jellemző Irónyásztelepek végeláthatatlan sora következik. Essen, Dortmund, Bochum és Gelsenklrchen környéke a nyugatnémet szén-és acéltermelés központja. Ha a Ruhrvidék évi széntermelését egyetlen vasúti szerelvényre akarnánk rakni, annak hossza az egyenlítő hosszúságának csaknem két és félszerese lenne. Az utóbbi években azonban a nyugatnémet széntermelés egyre csökken. Az 1956. évi 134,4 millió tonnás produkció 1957-ben 133 millió tonnára, a következő esztendőben pedig 132,6 millió tonnára csökkent. Ez az állandó jellegű termeléscsökkenés az utóbbi időkben egyre nagyobb méreteket ölt. Mindezt súlyosbítja még az a körülmény, hogy a jö minőségű ruhrvidéki feketeszenet nem tudja eladni, sőt Nyugat-Németország a régi gazdasági szerződések értelmében köteles az USA-tól szenet importálni. A ruhrvidéki szénbányák környékén tornyosuló hatalmas szénhegyek a nyugatnémet konjunktúra rózsás arcán az első barázdákat jelentik. A Német Szövetségi Köztársaság ma még ugyan a gazdasági utóvirágzás idejét éli. Az ipari termelés elérte tetőfokát. Üj meg új gyárak, üzemek épülnek, a régieket sok helyütt kibővítik. Am az ipari termelés fellendülésében nagy szerepe van az újjáépített hadi iparnak. Aki dolgozik -kiváltképp, aki túlórázik - mindent megvásárolhat. Am ez a jólét az éremnek csupán az egyik oldala. A másik - a ruhrvidéki széntermelés — azonban már nem ilyen fényes. A nyugatnémet konjunktúra elérte tetőpontját, s ezért egyre jobban érezhetők a szükségképpen bekövetkező yazdasági válság tünetei. A múlt évben megkezdődtek a kisebb, majd a tömeges elbocsátások. Ez év februárjában a bochumi Donnebaum, majd nemsokára a hatalmas Prinz Regent bányát zárták be. Csupán az utóbbiban 3800 bányász dolgozott. Mindez azonban csak a kezdet volt. Még ez év folyamán több nagy bányaüzemet fognak felszámolni. Jóllehet a bányászoknak ma még megvan a lehetőségünk, hogy más — 30-40 km-re fekvő - bányában, esetleg ipari üzemekben mint segédmunkások — 150-200 márka veszteséggel - vállaljanak munkát, azonban ki biztosítja őket az újabb elbocsátások ellen? A ruhrvidéki szénbányászok helyzete tehát igen komoly; nem azért, mintha pillanatnyilag nyomorral fenyegetne, hanem azért, mivel teljesen kilátástalan. Végezetül még egy figyelemre méltő körülmény. A bezárt bányatelepek felszi-Apa és fia az utolsó műszakról tér viszsza. Holnap a „Donnebaum" bányát, tárnával, tornyaival és épületeivej. buldozérok rombolják földig ni berendezéseit igyekeznek minél hamarább lerombolni. Nem Így a föld alatt! Különleges csoportok gondoskodnak a tárnák szellőztetéséről, a szivattyúk karbantartásáról, egyszóval a bánya üzemképes állapotáról. Felvetődik a kérdés, miért történik mindez? Talán a fejtés későbbi megindításával számolnak? — A Runrvidéken ezzel kapcsolatban úgy véljk, hogy ezek az intézkedések a nyugatnémet stratégák céljait szolgálják, akik a világ békeszerető népeinek - beleértve a nyugatnémet nép többségét, is tiltakozása ellenére atomháborút akarnak kirobbantani. Egyesek talán alaptalannak tartják azt az elképzelést, azonban Nyugat-Németországban még jól emlékeznek Pascal Jordan professzor kijelentésére, mely szerint: „egy atomháború esetén néhány éves földalatti tartózkodás természetes dolog lesz". A nyugatnémet tömegek lassan ráébrednek, hogy tévedtek, amikor azt vallották: csak a kereset és a pillanatnyi jólét a fontos. Most azonban már látják, hogyha nem veszik kezükbe az ország politikai irányítását, bekövetkezhet az a nemkívánatos állapot, hogy nem lesz hol dolgozniok és nem lesz miből vásárolniok. Ez a felismerési folyamat, sajnos, még nem hozott olyan konkrét eredményt, melyre a béke megvédésének szemponjából szükség lenne. (A Svét v obrazech c. folyóirat cikke nyomán: -pl-) Ha kezünkbe veszünk Nyugat-Németország térképét, az első pillantásra megállapíthatjuk, hogy a legtöbb helységnév Düsseldorf és Dortmund térségében, azaz a Ruhrvidéken található. Európának a legnagyobb iparvidékén csaknem öt és fél millió lakos él 50 kilométeres körzetben! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ember jóformán észre se veszi, mikor hagyta el az egyik várost és mikor ért a másikba. A vasúti töltés mentén utcák, Bezárták a szomszéd tárnát... A gond sötét árnyéka ül a ruhrvidéki bányászok arcán