A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

kislexikon képzőm ű vészeli Veron««« Paolo (152Í-158»), családi nevén Paolo Cagliari Veronából jött Velencébe é> itt nótt fel a legnagyobbak közé. Bér Idegenből érkezett a lagúnák városába és p manierlstáknak volt híve, mégis ö, t veronai jövevény és Jecopo Tintoretto jelentik á Velencei reneszánsz festőművészet kíssszikus hagyományéinak betetőzését. Velencei pályafutásét Paolo Veronese a Doge pslotában kezdte mint dekorstör, msjd a freskofestésben tett szert nagy hírnévre. A maseri Villa Giacomelli fresködlszét még ma is egyik kiváló alkotásénak tartják. A veronai művész festészetében ugyan felhasználta a velencei kolorit minden eredményét, ám végül is tűltett példaképein, Így Tlzianon is, akinek hűvös színeivel szemben képein mér szinte plenérszerű eredményeket ért el. Veronese „szerencsés" ember volt. Amerre ment, csupa fényt és ragyogást látott, a kunyhókat nem Ismerte, csak a palotákat és mindenütt szép asszonyok mosolyogtak rá. Tálén ez az oka, hogy kizárólag szép nőket festett és nagyúri lakomákat. Képein a vértanúságot szenvedett Szent Katalin ls buja, érzéki nö, Mária viszont úgynevezett úrihölgy. Számára az Utolsó vacsora valóban nem más, mint egy díszvacsora s ezt lehet elmondani az olyan híres alkotásairól is mint a „Lévi lakomája", a „Kánai mennyegző" vagy a „Simon farizeui lakomája". Műveiben nincsen drámai feszültség, csak Ünnepélyesség. Ügy látszik, hogy Veronese túlságosan laikus világnézete feltűnt a harcos katolikus egyháznak ls, mert a művészt 1573.'július 18-án az inkvizíció elé Idézték, éppen „Az Utolsó vacsora" clmü festményéért, amelyet ma a párizsi Louvreban őriznek. E számunkban közölt képe, a „Mária mennybemenetele", nem tartozik Ismert müvei közé. Am annál Inkább érdekesebb a festmény története. A XVII. század közepén a rajnamenti Kölnben, az lmstenraed fivérek - Ferenc és Bernát, képtárat alapítottak. A gyűjtemény egyrészét a lefejezett I. Károly angol király tulajdonát képező festmények alkották, amelyeket az angol parlament kiárusított. E. Jabach, a két fivér nagybácsija - Londonban számos képet vett meg. Kollekciójának egyréaze az Imstenraedok tulajdonába jutott, mlg a másik - nagyobb része XIV. Lajos francia királyhoz került. (Ez a gyűjtemény lett későbben a mai Louvrenek az alapja). Az lmstenraed fivérek képtéréra I. Lipót osztrák császár is felfigyelt. A Habsburg császár azonban olcsón akarta megszerezni a gyűjteményt, t tulájdonosok viszont nem alkudtak. Mivel Lichtenateln Károly olomouci püapök kisebb fukarnak és ITT A NYÁR (Barsi felvétele) Paolo Veronese: MÁRIA MENNYBEMENETELE (A prágai Nemzeti Galéria kiállításáról) nagyobb műértőnek mutatkozott, a kölni képtár nagyrésze Kroméfiibe került, ahol éppen akkor fejezték be az új püspöki székház építését. így aztán Kromérliben lelt új otthonra többek között Tizian Marsyája, Van Dyk I. Károlyról készített portréja, Pordenon és a Bassano-k művel, valamint Paolo Veronese festménye, a „Mária mennybemenetele" is. A festmény, szerepel az 1687-ben készített katalógusban, valamint az 1930-as leitérjegyzékben is. A kép azonban erősen megrongálódott. A habsburgl monarchia majd a masaryki rezsim embereinek művészetellenes és hanyag bánásmódjának következtében Veronese festménye egyre rosszabb állapotba jutott. Végül is kiselejtezték, a raktárba került áa feledésbe merült. A népi demokratikus Csehszlovákia müvészetszeretö és művészetet értő szerveinek kellett jönnie, hogy Paolo Veronese festménye a végpuiztulástól megmeneküljön. A kroméflii püspöki palota és képtár államosításakor 1950-ben fedezték fel a prágai Nemzeti Galéria müértől, a parlagon heverő, »ót mi több, a pusztuló remekmüvet. Hosszú évek szorgalmas munkája végül is meghozta a gyümölcsét. Mojmlr Ham•Ik restaurátornak sikerült a képet megmenteni. És a különbőzé későbbi festékrétegek eltávolítása és a megrongált részek kijavítása után az értékes alkotásban hazánk dolgozói gyönyörködhetnek. A veronal Paolo Cagliari-Veronese velencei featö remekmüve a prágai Nemzeti Galériában, a „Régi művészet" lakosztályában foglalta el méltó helyét. BARSI IMR E Gólya jár a kákás tó vizében. Megfontolja, merre, г mennyit lépjen. Hol halad, а Лг tükrét bolygatja, önön kópét alig látja rajta. Vizirótsák, - lányok hófehérben hajladoznak, mint a nád a szélben. Kócot zsombék nézi mindahányat, s vágyó testén átremeg a bánat. Zsongó csend hull, permetez a tóra, nyugalmából szürcsölget a gólya: de mikor a tó simult tükrében párja árnya villan, - száll az égen, szárnya lebben, fel a kéklő égig, kecses röptük sóvár rózsák nézik. ZALA JÓZSEF