A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

3. cikkely (1) A választójogot valamennyi képviseleti testületbe általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással gyakorolják. Választhat az állam minden polgára, mihelyt betöltötte IS. életévét. Megválasztható az állam minden polgára, mihelyt betöltötte 21. életévét. (2) A képviseleti testületek tagjai - a képviselők - kötelesek állandó kapcsolatot fenntartani választóikkal, tekintetbe , venni észrevételeiket, tevékenységükről számot adni nekik és tájékoztatni őket annak a testületnek működéséről, amelynek tagjai. (3) Bármely képviseleti testület tagját választói bármikor visszahívhatják. (A Csehszlovák Köztársaság alkotmánytervezetéből), IDálassz! Népünk — Csehszlovákia munkásai, szövetkezeti parasztsága, értelmiségi dolgozói; csehek, szlovákok, magyarok, ukránok, lengyelek; férfiak és nők, az élet tavaszát, a termő nyár gyümölcskorát élők, s az ősz bágyadt fényében pihenők — választottak már! Az életet, a békét, a munkát, az alkotás örömét választották tizenöt évvel ezelőtt. Választásukat megerősítették 1948. februárjában, s rá három hónapra alkotmányba foglalták elhatározásukat: „Kinyilatkoztatjuk szilárd elhatározásunkat, hogy a magunk szabad államát népi demokráciává építjük ki, amely számunkra a szocializmushoz zavartalan utat biztosit." így szól a május 9-i alkotmány bevezető nyilatkozata. Szaval mint eskü csengenek. S Csehszlovákia népe fogadalmát teljesítette: mindazt, ami a május 9-i alkotmányban előremutató, az ember javát szolgáló volt, megvalósítottuk. Befejeztük a szocializmus építését hazánkban. Eredményeink: kitartó, becsületes munka eredménye. Amink van: pártvezette népünk munkájának gyümölcse. Ma a szavazó urnák elé járulunk, hogy hitet tegyünk pártunk politikája mellett és esküt tegyünk arra, hogy az alkotmánytervezet kitűzte célt: „Minden törekvésünk arra irányul, hogy megteremtsük államunk kommunizmusba való átmenetének anyagi és szellemi feltételeit" megvalósítjuk; megválasztjuk küldötteinket, a közigazgatási szervek és a törvényhozó testületek tagjait, képviselőinket, barátainkat — elvtársainkat. A zizzenő kis lapocskák az alkotó élet, a boldog jövő igénylő kártyái. Mikor kezedbe veszed — gondolkodjál egy pillanatra — hasonlítsd a múltat a mához — gondolj a békére, a határtalan távlatokat eléd és gyermekeid elő táró jövőre, s szavazz a Nemzeti Front jelöltjeire, hogy örökreszóló választásunk e szavazással történő újbóli megpecsételése legyen számodra ünnepi pillanat, legbelsőbb éned Igenje, életed végéig tartó kötelezettségvállalás. SZABÖ RÉZSŰ Egy a kétszázhatvan közül Sajórecske egy olyan kicsi falu Gömörben az alsó Sajó mentén, hogyha akarom, elfér akár az egyik tenyeremben is. Alig pár tucat ház, kétszázhatvan lakos s kész az egész. Ám hogy kis falu, az mit sem számit, mert mint cseppben a tenger, úgy tükröződik benne a nagyvárosok, az egész ország forrongása, gondjabaja, öröme-bánata. Mert példának okáért mennyivel okoznak kisebb gondot a választások Sajórecskén, mint akár Losoncon, Bratlslavában vagy Prágában? Legfeljebb aniyi a könnyítés, hogy itt akár be se kell, hogy mutatkozzanak a jelöltek, úgyis ismerik őket mindannyian a faluból, mind kétszázhatvanan, hiszen egy ilyen kicsi községben szomszédság-rokonság-atyafiság mindenki-mindenkivel. Egy a kétszázhatvan közül: Bíró Lajos molnár, negyvennyolc éves, a sajórecskei Nemzeti Bizottság jelöltje. Erős,, fekete ember, négy gyermek apja. Előbb a HNB-én érdeklődöm, ki a legnépszerűbb ember a jelöltek közül, később a faluban is, s bárkitől kérdezem, mindenki azt mondja: Biró Sándor. A legutóbbi választásokon ő volt az egyedüli, aki százszázalékos szavazatot kapott, azelőtt pedig kilencvenkilenc százalékot. Hol találom meg Biró Sándort? Molnár, a malomban. Mondom neki, miért jöttem. „Hajaj", azt mondja, ha neki arra lenne ideje. Nemcsak úgy megy az, hiszen a nóta is azt mondja, hogy „ne A legfiatalabb jelölt aludj el, lisztes molnár, a garat, a garat üresen jár". No, egy kis időt mégiscsak tud szakítani nekünk is, s elmondja .. . Mit is mondhat el? Hiszen elmondtak már róla minden jót minden érdekeset, mások, a falusiak, a választói. Amit még ö személyesen hozzátehet: Eddig építkezési felelős volt a nemzeti bizottságban, s ha űjból megválasztják, remélhetőleg megint ez a funkció jut neki. Mik a tervei ? Megjavítani az utakat, a nemrég elkészült művelődési otthon után méltó épületbe költöztetni a Helyi Nemzeti Bizottságot is, aztán itt vannak a magánépitkezések: Recskén is napról-napra szaporodnak a vadonatúj családi házak. A tervek hát megvannak, most következnek a választások, azután pedig a tettek. —nyl— Pereszlényi Eszter évek óta elnöke a CSISZ zalabai helyi szervezetének. Egész gyermekkorát, s a gyermekkortól joggal várt örömöket a második világháború pusztító tüze perzselte fel. Kérlelhetetlen, durva kézzel tépte ki kezéből játékait és rabolta el arcáról a mosolyt. Nem kacaghatott csengőn, vidáman, önfeledten, mert a háború félelemmel és szorongással töltötte el. Aztán a viharfelhők lassan elvonultak és a romok felett kisütött a nap. Pereszlényi Eszter elvégezte a nyolcéves iskolét és nyomban szövetkezeti könyvelőiskolára jelentkezett. Az iskola padjai közül kilépve — alig tizenötéves fővel — forrongó, új életünk kellős közepébe cseppent. Hat éve könyvelője az ipolyszakállasi EFSZ-nek. Együtt nőtt, együtt fejlődött a kicsi, botladozó szövetkezettel. Mennyi gond, munka, átvirrasztott éjszaka formálta, faragta a gyermeket, amíg erős akaratú, huszonkétéves lánnyá érlelődött és a kicsi, botladozó, párhektáros közösségből hatalmas, közel ezernégyszáz hektáros, virágzó gazdaság lett! Pereszlényi Esztert most a CSISZ járási vezetősége a Kerületi Nemzeti Bizottságba jelölte. Talán a munkában megkopott, kérgestenyerű nagyapját lepte meg leginkább a hír. A dús, dereshajú öregember hetvenhét évet élt eddig. Sok mindent iátott és tapasztalt az életben. Nem egy, hanem Jőnéhány választáson résztvett mér. A régi választások igaztalansfiga azonban megcsontosodott bizalmatlanságot oltott a szivébe, lelkébe. Nem hitt, nem hihetett, amikor a saját bőrén tapasztalta, hogy úton, útfélen becsapják és megalázzák. Ezekután nehéz volt más szemmel nézni az új választásokra is, nem is tudott. Eddig még mindig a régi választások ködös levegője vette körül, amelyen túl nem láthatta, vagy nem akarta látni a derengő fényt, de most az élet, a saját unokájával szolgáltatott neki igazságot. Sok hasonló dolog történik manapság szerte az országban. Talán észrevétlenül elmegyünk mellette, kicsiségnek tűnik, pedig a kicsiségnél sokkal többet jelent: hiszen egy öregember, aki becsületes munkával küzdötte végig az életet, elhomályosuló szemmel, összeszoruló szívvel rádöbbent, hogy unokáján keresztül hetvenhét év után, most kapta vissza az emberségét, amit a születése pillanatától kapott, de közben elvettek tőle. És ez nagy dolog! LOVICSEK BÉLA