A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

A szőlőhegyen Kihalt, csendes volt az egész hegyoldal, sehol egy lélek. Száraz torokkal Indultunk visszafelé, amikor a szőlőkarók között megláttunk egy szorgoskodó embert. Odaköszöntünk. — Milyen termésre van kilátás? — Azt még most nehéz volna megmondani — válaszol a napbarnított, középkorú zömök ember. Beszélgetésbe elegyedtünk és természetesen a választások ls szóba kerültek. Kiderült, hogy az új Ismerősünk Balga István, kétszeres jelöltje a NF-nek; Csábon a HNB-nek, további a losonci JNB-nek. — Tagja volt eddig Is valamilyen NB-nek? — Igen, a kékkőinek. — Akkor van már gyakorlata. — Volna, de nem lesz könnyű feladatunk. Csábon egy kicsit elkéstünk az EFSZ szervezésével, Igy hát lesz mit tennünk. — A kulturális ténykedés terén mi újság van Csábon? — Hát ez megint engem érint, mivel én volnék a Csemadok elnöke. Ügy van az, hogy akkor ls hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs kulturális élet, meg akkor is, ha azt mondanám, hogy minden rendben van. Szóval nagyon kell tartani a gyeplőt, hogy a kultúrmunka céltudatos legyen, ne pedig csak azért csináljuk, hogy legyen valami. TÖTH DEZSŐ Más kőből faragták A munkás, a paraszt és a •könyvelőnő után, a helyi, a járási és a kerületi nemzeti bizottságok jelöltjei után egy másféle jelölt, egy másfajta munkaterület. A csinos fiatal lány — Illetve egy hónapja már fiatal asszony — aid előttem ül, s aki a képen látható: Ofga Prelecové, a bratislaval MD2-üzem (népszerű nevén: Cérnagyár) műszaki adattárosa, s egyben a Szlovák Nemzeti Tanács jelöltje. Huszonkét éves, 1957-től dolgozik a Cérnagyárban, tagja az üzemi bizottságnak, a CSISZ vezetőségének, munkatársa az üzemi újságnak s most mindezek betetőzéséül — a három évi kiváló munka értékeléséül á képviselőjelöltség. Milyen érzés a Szlovák Nemzeti Tanács jelöltjének (talán legfiatalabb jelöltjének) lenni? Szerény, nem sok beszédű ember orga Prelecové. Beszélgetésünk az ebédszünet alatt zajlik le az üzem portájén, s feltett kérdéseimre nem is inkább ő felelget, hanem a portás néni, aki úgylátszik, jobb ismerője a helyzetnek (már tudniillik ami a jelöltséget illeti), mint maga a jelöltnö. Miért jelölték éppen Prelecovát? Azt mondja a portás néni: „Biztosan nem azért, mert rosszúl dolgozik, s nem ls azért, mert nem szereti senki". Igy tudom meg, hogy milyen lelkiismeretes Jő dolgozó és jő funkcionárius az előttem ülő fiatalasszony, s hogy milyen népszerűségnek örvend a gyárban. Kí javasolta a Nemzeti Tanácsba? — Az üzemi pártbizottság. — Tagja a pártnak? — Nem. Munkaterülete: könyvekből és újságokbői összeszedni mindenféle technikai újdonságot, ami az üzemre vonatkozik, s ezeket, ha lehetséges, felhasználni a jobb munka érdekében. Végül még egy kérdés: milyen érzés jelöltnek lenni? — Felelősségteljes érzés. S tél is egy kicsit tőle az ember, hogy lesz, mint lesz, mert nagy a tét, nagy a feladat. Dehát végülls nem azért javasolták képviselőnek, mert egykettőre meg szokott hátrálni a nagy feladatok elől. Olga Prelecovát más kőből faragták. —11— A választók országszerte tömegesen jelentek meg a jelöltekkel való megbeszéléseken. Harminckilenc év a Párt szolgálatában Árvay József, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője és a Nemzetgyűlés képviselőjelöltje csallóközi, mi több, nagymegyeri, Magán viseli a táj, a város minden jegyét. Nyugodt, alapos ember. Derűs életfilozófiájú, de megfontolt. Mindenféle igazságtalanságra ökölberándulö kezét, virtusát juhász-apjától örökölte, s hozzávaló proletáröntudatot, mozgalmi tapasztalatokat mér maga szerezte. Az első világháborúban gyerekfejjel, 17—18 évesen szolgál két évet, de ott nyitja elóször szemét társadalmi kérdésekre. 1919-ben már a nagykeszi Fehérváry-féle birtok 80 cselédjének bizalmija, s 1921-ben jelentkezik a frissen alakult CSKP-ba. Most harminckilenc év pértmunkával a háta mögött emlékezik. A Srobáríéle akcióra és „vívmányára", a 6-től 6-ig tartő munkaidőre a nagybirtokokon, az 1927-es nagy mezőgazdasági sztrájkra, amely csaknem az egész Csallóközre kiterjedt, az 1929-es Vörös napra és a tíz koronás munkanélküli blokkokra. — Voltam én kérem kubikus, göbölyös, kocsis, béres és arató ls, de legtöbbször munkanélküli — mondja. Ez a múlt. Két kilométer meg vagy húsz perc. Ennyi az út a Klserdőtől a város másik széléig, Árvay bácsi házéig. Az elmondottakat útközben hallom tőle. A Kiserdő mellett két házikó elbontásában segédkezett, mert: — Űtjéban voltak a most épült nagy, modern egészségügyi intézetnek. — Egészségügyi intézet, új, emeletes iskola, gyönyörű Leninpalota (művelődési otthon) — a két kilométer közben rendre kitárul előttem a kis város jelene is. Avatott ember meséli: Árvay József képviselőségének hét esztendeje alatt, ha lehet még fokozottabb társadalmi életet élt, benne volt a keze minden közös akcióban. S nem késett az újabb kitüntetés sem: az Idei választási előkészületek során nemzetgyűlési képviselőnek jelölték. Csinos kis lakóháza szinte múzeum. Meg van tömve a harminckilencéves pártmunka emlékeivel. Képek, kitüntetések, emléktárgyak. A legfrisebb Bacllek elvtárs ezüst szelencéje Árvay bácsi 60. születésnapjára. — Kívánjuk a hatvanéves képviselőnek, hogy gyűjteménye a mozgalmi életnek még sok emléktárgyával szaporodjon, s képviselje választóit Prágában ls odaadással, hűséggel. —tő—