A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-22 / 21. szám

Amikor kiszálltam a motorosvonatból, a falu Telöl sziréna üvöltő hangjait sodorta felém a gyenge májusi szél. Jó kis fogadtatás, csak tudnám, ki értesítette őket, hogy jövök! Meg aztán jobban szerettem volna, ha inkább harangzúgással várnak. Ünnepi harangzúgással, lassúval, mélyen kongóval. Persze azonnal kiderült, hogy se szirénával nem vártak, se harangzúgással, haneim tűz van a faluban, ördög tudja hogyan terjed falun a hlr. Erős a gyanúm, hogy úgy mint a tam-tam útján az őserdőben, csak itt a dobokat a szomszédasszonyok képviselik, amikor átkiáltják a kerítésén, hogy „ég a Mari néniék csűrje!" Különben érthetetlen lenne, hogy néhány perce gyulladt ki és már az egész falu tudja, hol ég. Hm ... Számomra baljós jel ez a tűz. Az ember lelép a vonat lépcsőjéről és erre a faluban kigyullad egy pajta... A telepen — A kisebb telepre megyünk — mondja Majba József, a szövetkezet elnöke, különben Csemadok elnök is, — jöjjön, mutatunk valamit, ami megéri a fáradságot! Kerékpáron tíz percnyi zötyögés az út a telepre. Amikor Lackó Antal sertésetető meglát, Igy biztatja a malacokat: — Rendesen viselkedjetek, fényképezni fognak! Az ünnepélyes pillanat alkalmából enni is ad nekik, hogy rendesebben viselkedjenek, mire a ketrecekben felfordul a világ, és olyan sivltás, marakodás, tolakodás lesz, hogy öröm nézni. Velem és fényképezőgépem rájuk bámuló lencséjével egyáltalán nem törődve, önfeledten csámcsogják, szürcsölik a moslékot. Barbár, ököljogon alapuló társadalom ez, az erősebbek igyekeznek több helyet szorítani maguknak a vályúnál, mire a gyengébbek méltatlankodva a fülükbe harapnak. Bent az 61 hűvösében, deszkaketreceikben hevernek a malacos kocák. Minden ketrecben Megy az építkezés, kettő. Kevés a hely. Az új settésől falai fel vannak húzva, de tető csak nem akar föléjük kerekedni. A járási nemzeti épltővállalat nem tudta idejére biztosítani a faanyagot. Az anyakocák átlagosan kllencettizet fialnak. Képzeljük el ezt a képet: két nagy anyaállat fekszik a ketrec szalmáján, mozdulatlanul, csak néha röffentenek egyet-egyet. Emlőikre 9-10-11 mohó és falánk, kis patkányszerű, fehérsörtés éhes jószág tapad és szijják-szljják az anyatejet. Egymás hegyénhátán, összegubancolódva elmerülve az evés gyönyörében. Megfigyeltünk egy tömpeorrú, kis csalót is. Amikor az anyjánál ráeső részt már kiszopta és többhöz nem tudott jutni, átsomfordált a másik anyához és ott biztosított magának tejet az ebédhez. — Nézze a kis ravaszt — nevetett a zootsehnikus — hogy potyázik! Sanyo Sanyőnak külön ketrece van, sokkal nagyobb mint a többieknek. Természetesen Sanyo megérdemli ezt, mert a nagy malacbőség neki is köszönhető. Sanyo a pered! szövetkezet sertésállományának legdaliásabb és legmélyebbhangú díszpéldánya. Sanyo kan, komoly apaállat. Persze, hogy le kell fényképezni Sanyőt! Nem nagyon örül a megtiszteltetésnek. Hörögve tiltakozik, amikor Lackó Antal kizökkenti heverő mélázásából és erélyes mozdulatokkal a kijárat felé irányltja. Morogva átkozódik nyugalma megzavarása miatt. Sanyóval egyéb bajok is vannak. Olyan nagy, hogy nem fér bele a lencsébe. Vagy a feje marad ki belőle vagy a farka. Pedig már a kerítésre is felmásztam miatta. Végre sikerül lekapnom, mire röfögve visszaballag a ketrecébe. — Állandóan zavarnak — morfondírozik — múltkor a televízió, most meg ez itt... Ja kérem, ha valaki népszerű, ki tudja hányszáz malac aoja és egy ezerötszázhúsz tagú sertéstársadalom feje! csak faanyag lenne . . . Lackó Antal és a kocsija valóságos forradalmat idez eló A falu és a szövetkezet Méla borjak gubancos szőrű üszők néznek a lencsébe, a szabad istálló karámjából. Üjdonság a járásban a szabad istálló, még csak néhány helyen van. A zootechnikus azt mondja, hasznos dolog. A borjak egészségesebbek és edzettebbek. Az etetésük pedig jóformán munkába se kerül és ez is megtakarítást jelent. A rideg pásztorkodás jut az ember eszébe, amikor a jószág télen-nyáron kint volt a szabadban, ott is telelt és sivító januári viharok idején befújta a hó. Itt ugyan nem fújhatja be, mert három fal védi őket és tető van a fejük felett, de az istálló különben nyitott. Meghűlhetnének, ha nem lenne alkalmazkodóképesség a világon. De van, az üszőknek hosszú, gubancos szőrbundája nő és fel sem veszik a hideget. Ez a két sző ma még nagyon sok helyen két külön dolgot jelent. Pereden nem. Pered szövetkezeti falu. Ha azt mondod Pereden, hogy szövetkezet, ez a fogalom az egész falut felöleli, magába foglalja. Nem is akármilyen szövetkezet a peredi. Tavasszal kint járt náluk a tplevlzió is. Ötös agregáttal vetették a tavaszi árpát, Igy a tavaszi munkák elvégzésében másodikok lettek a járásban. Majba József elnök, Vonkó János zootechnikus, a traktorosok és vetőgépkezelők, meg a peredi határ az útmenti fákkal, pedig szereplője lett egy televíziós adásnak. A gépparkjukkal azonban nincsenek megelégedve. Kevés a gépjük. A múlt évben több mint nyolcszáz hektárral növekedett a szövetkezet földterülete, viszont a gépállományuk a régi maradt. Anyagi eszközeik meglennének rá, hogy kibővítsék, de egyszerűen nem tudnak beszerezni új gépeket. Egészségtelen dolog, mert éppen a mezőgazdaság terén végrehajtandó legfontosabb célkitűzésünkkel ellenkezik' — a mezőgazdasági munkák minél teljesebb gépesítésével. Érdemes lenne utánanézni hol a hiba, mert a peredi szövetkezet igazán megérdemli a gépeket! DUBA GYULA Tisztes matrónák röpgyülésébei. gyönyörködik a szem Sanyót megmérni már a collstok is kevés Kócosak, borzasak az Úszók, de egészségesek