A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-22 / 21. szám

Mikszáth Kálmán Közigazgatási történetek /. A korláttá Tegyük fel, hogy valamely országúton elromlik egy hídon a korlátfa. Mert ha nem teszszük is fel, elromlik. A községi bíró észre veszi s így szól magában: (azaz, hogy tegyük fel, mintha így szólna.) / — Itt könnyen bedűlhet valami részeg fuvaros lovastól, kocsistól, ezt nem veszem a lelkemre. S jelentést tesz az elkorhadt korlátfáról az útibiztosnak. Az útibiztos fölterjeszti a dolgot a járási szolgabírónak. A szolgabíró felír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi egy emberét, aki konstatálja, ha csakugyan el van-e romolva a korlát. Az államépítészeti hivatal embere bejelenti, hogy igenis, a korlát el van törve. Az államépítészeti hivatal tehát hozzá fog, megcsinálja a költségvetést s fölterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium (hol körösztül megy az ügydarab az iktatón, a titkár és fogalmazó kezén) kiadja a számvevőségnek. A számvevőség jóváhagyja a költségvetést, s újra visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez. A vármegye kitűzi az árlejtést. A vállalkozók beadják az ajánlatokat. Ezekre tárgyalást tűznek ki. Letárgyalás után megbizatik valamelyik vállalkozó, hogy haladéktalanul csinálja meg a korlátot. A vállalkozó magával visz a helyszínre egy hasáb fát, kifaragja és beilleszti az elkorhadt korlát helyett. És most már önök nyájas olvasók azt hiszik, hogy a korlátfa meg van csinálva s nincsen többé vele semmi gond. Ohó uraim, nem úgy van. A községi bíró ő kigyelme jelenti a szolgabírónak, hogy a korlátfa elkészült. A szolgabíró jelenti az alispánnak. Az alispán átteszi az államépítészeti hivatalhoz. Az államépltészeti hivatal kiküldi a kollaudálásra egy emberét, aki megvizsgálja és beterjessze, ha a beillesztett fadarab megfelel-e a föltételeknek? Vegyük a legjobb esetet, hogy megfelel. Az államépítészeti hivatal tudomásul veszi megbízottjának jelentését, hogy minden rendben van, s bekéri a vállalkozótól a költségszámlát. Megállapítja a fizetendő összeget és fölterjeszti a minisztériumhoz jóváhagyás végett. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. A számvevőség jóváhagyja (mert már annak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha jóvá nem hagyja) és visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez s egyúttal értesíti az adóhivatalt. A vármegye az egész aktacsomót beterjeszti az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal approbálja a számlát és most már folyóvá tétetik az összeg. A vállalkozó az adóhivatalba megy, ahol az ellenőr és pénztárnok aláírják a megbélyegzett nyugtáját és kifizetik. ... De már most csakugyan véget ért a szerencsétlen korlátfa curriculuma — fogják önök mondani. Ohó, uraim, - most jönnek a mellékkiágazásai. Az államépítészeti hivatal két megbízott embere, az egyik, aki konstatálni járt a hídon mutatkozó hiányt s a másik, aki kollaudálni járt az elkészült munkálatot, beterjeszti az útinaplóját felszámítván fuvarbérét és napidíjait. Az államépítészeti hivatal fölterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. Vegyük a rövidebb eljárást és mondjuk, hogy a számvevőség helyben hagyja és visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a megyéhez és értesíti az adóhivatalt. A vármegye értesíti az államépítészeti hivatalt, az a költségszámlát ellenjegyzi, a két megbízott ember elmegy az adóhivatalba, ahol a napidíjaikat kifizetik. És most valahára lekerül a napirendről a közigazgatási fórumok tömkelegében vándorló korlátfa. Csakhogy mit ér? Mert noha a legrövidebb eljárást vettük, annyi idő telt ebbe bele, hogy azóta ismét elkorhadt s ezt ismét jelenti a bíró a szolgabírónak, a szolgabíró az alispánnak, az alispán az államépítészeti hivatalnak és így tovább ... tovább ... örökönörökké. Amen. //. Egy bevert fei Egy elromlott korlátfánál semmivel sem rosszabb téma egy bevert fej. Minthogy a bevert fej a Szuhai Márton uram legény fiáé, a Péteré, s minthogy Szuhai Márton uram kemény ember, aki szeret törvényt járni, képzelhetni, milyen dühösen rohant a községi bíróhoz. — Nagy violencia történt, bíró uram, — lihegte — a Sáska Pista összetűzött a fiammal és két helyen ütötte be a fejét. Két léket vágott rajta, az akasztófára való, a botjával. Tegyen nekem kegyelmed igazságot. Bíró uram ki sem vette a fönségesen füstölő makrát az agyarából. — Semmi közöm a kend fiának a fejéhez. Tanulja meg kend, hogy ez kriminális. Keresse följebb az igazságot. Szuhai uram elballagott az ötödik faluba a szolgabíróhoz. — Panaszra jöttem, tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a fiam koponyáját. — Az meglehet — mondá a szolgabíró — de nem jó helyen jár, mert ez a törvénykezéshez tartozik, menjen a járásbíróhoz. Szuhai uram fejet csóvált és elment félnap járó földre a városi járásbíróhoz. — Tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a Péter fiam fejét, két léket vágván rajta. — Az meglehet, de nem jó helyen jár. Menjen a doktorhoz és az vegyen aztán a fiú fejéről „visi repertumot". Mert formája van ám a dolognak. Szuhai uramnak most már mindenekelőtt haza kellett mennie a fiáért, akinek tulajdonában vagyon a bevert fej s harmad napra fejestől elmenni Bélyibe, ahol a járási doktor lakik. — No tekintetes uram, — állított be a doktorhoz, — egy kis munkát hoztam, kérem alássan. Pereskedem a Sáska Pistával, a törvényre adom, mert erősebb volt a fiamnál s két helyen szakasztotta be a fejét, majd megmutatom én ő kelmének, hogy a törvény még nálánál is erősebb. Tessék csak megcsinálni a mappát a bevert fejéről. — Rossz helyen jár, barátom, — felelte a doktor, — én megyei orvos vagyok, de ez a törvényszékhez tartozik. A megye pedig más dolog, mint a törvényszék. A megye az uraké, a törvényszék ellenben a királyé. Menjen a törvényszékhez. Szuhai uram ment hát a törvényszéket megkeresni, amelyik megint egy másik városban székel, az pedig egy napi járó föld innen. Ott fűt-fát kikérdezvén, végre mégis eljutott a törvényszéki elnök elé. — Az úr legyen az a törvényszék? — Én, — mond az elnök mosolyogva. — Mit akar? — Bosszút. Beverték a fiam fejét két helyen. Ott künn van a gyerek, kérem alássan az ambituson. Behíjjam? — Fölösleges. Mert ha nem tudja, tanulja meg kend, hogy minden dolognak bizonyos formája van. — Egy hete tanulom, kérem alássan. — A bevert fejről visi repertumot kell fölvenni. — Igenis, kérem alássan. Hova menjek? — Menjen kend haza, mert ha kereskedni akar, ahhoz az szükséges előbb, hogy a törvényszéki orvos megnézze, s hogy a törvényszéki orvos megnézze, ahhoz meg az szükséges, hogy utasítást kapjon rá a törvényszéktől. Meg is fogja kapni. Majd intézkedem. Értette kend? — Igen is értem, kérem alássan, hogyne érteném — mondá Szuhai Márton uram és több mint egy heti szaladgálás után hazakerül, várván, mi fog vajon történni. Szavát állja-e a törvényszék. Nem kell hiába várnia. Két hét múlva, mire az orvosnak adott utasítás átmegy mindenféle iktató, kiadó és kézbesítő retortákon, megjelenik a doktor a helyszínén s fölveszi a Péter fejéről a látleletet — de hasztalan, mert már akkorra a gyerek feje tökéletesen begyógyult. Ilyen különbözö apparátusaink vannak nekünk. Az egyik úgy dolgozik, hogy mire a korlátfa elkészítése rendbe jön, akkora már elromlik. A másik úgy dolgozik, hogy mire a bevert fej napirendre kerülne, akkorra már begyógyul-És mégis azt beszélik, hogy az egyik olyan, mint a másik. 10