A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-22 / 21. szám

Érdemes a választók bizalmára Sliaö utcáin kigyúltak a lám­pák s a neon-fények alatt ki­ki egyedül, vagy csoportokba verődve igyekezett a mozi fe­lé. — Hová ez az igyekezet!? — kérdezem az előttem elsiető falubeliektől. — Népgyűlést hirdettek az agitációs központban, oda igye­kezünk — hangzott az egy­mással csevegő emberek vála­sza. Nosza, határoztam el magam, én is résztveszek ezen a gyű­lésen. Mire az agitációs köz­pont küszöbét átléptem, a mo­zihelyiségben minden ülőhely gazdára talált. Az egybegyűltek fürkésző tekintettel nézték a teremben kifüggesztett választási transz­parenseket. Az elnöki emel­vény felett húzódó vörös dra­périára festett szövegből ezt olvasom: A legjobbakat vá­lasztjuk a nemzeti bizottságba. Hogy ebben a községben kik a legjobbak, azt idegen létem­re nem tudom eldönteni. Csak akkor szerzek tudomást erről, amikor Halai Jozef, a HNB el­nöki felolvasta a képviselője­löltek neveit. Az elnök harminckét nevet emiitett, köztük munkásokat, szövetkezeti tagokat, értelmi­ségieket, kommunistákat és pártonklvülieket. A választők sorban mindegyiket megtapsol­ták. Krupa Martin nevének emlí­tésekor úgy éreztem, lelke­sebben és egy kissé hosszab­ban tartott a taps. — „Helyes", „Ilyen emberekre van szüksé­günk" — hangzottak a felkiál­tások. — Ki ez az ember? - szó­lítom meg a szomszédomat. — Hát nem tudja? Ez a mi tanítónk, aki sok éven keresz­tül képviselte érdekeinket a helyi nemzeti bizottságban. — A sok év „15 esztendőt" jelent — mondja otthonában a tanító. Nem szívesen beszél önma­gáról és tevékenységéről. Hosszabb érdeklődésem után azonban megigazítja szemüve­gét és dióhéjban elmondja a nemzeti bizottságban betöltött tagságának történetét. — J61 emlékezem — 15 év­vel ezelőtt választottak meg először a HNB tagjává. Nagy munka várt akkor a nemzeti bizottságokra. Meg kellett szervezni az ország újjáépíté­sét és biztosítani a dolgozók közellátását. Aztán jöttek az újabb feladatok. Kissé megáll és el-elgondol­kozik az események felett. — Üjabban két községet kel­lett egyesítenünk, — folytatja — mert, mind tudja, Sliaé, Ry­báre és Hájniky községekből alakult. Csak a Garam válasz­tott el bennünket egymástól. Először nehezen ment ez a kí­sérletezés, mert a két község lakői a múltban nem jő szom­szédi viszonyban éltek egy­mással. A képviselőjelölt a közügyek intézésén kívül választői sze­mélyes ügyeiben is eljárt a hí­valatalokba és a felsőbb szer-UM Üb. -V vek ajtaján is bekopogtatott, ha a szocialista törvényesség megkerülésével döntöttek ügyes-bajos dolgaikban. A bölcsőde és az óvoda meg­szervezésében, a falu szépíté­sében jelentós munka elvégzé­sét vállalta magára. Most azon fáradozik, hogy kultúráltabb, szebb életet te­remtsen a faluban. Elkészítette a társadalmi munkával meg­építendő kultúrház tervét, me­lyet az egész lakosság igen nagy őrömmel fogadott. Krupa Martin nemrég ünne­pelte 46-ik születésnapját. Eb­ből az alkalomból mi is jő erőt és egészséget kívánunk neki. SZOMBATI AMBRUS A bratislavai Oj Színpad művész­együttese 1960. május 4-én 'mutatta be Farkas Ferenc - Vincze Ernő „Vök iskolája" cimü operettjét. A bemutató előadás egybeesik Magyarország felsza­badításának 15. évfordulója ünnepsé­geivel. Az Oj Színpad már a hatodik magyar operettet tűzte műsorára. A jól sikerült bemutató a rendező Ondrií Jariabek munkáját, valamint a színészek: Ernest Kostelník, Gizella Veclová, Jozef Kuchar, Zolo Lensky és mások kitűnő alakítását dicséri. (Herec felvétele) 2ak ásl szerzeWl Mészáros Jené amilyen kezdő sofőr volt nyolc évvel ezelőtt, olyan szerelmes volt Hegyi Iluskába, a dunaszerdahelyi napközi otthon csinos szakácsnőjébe. — Iiuska lelkem, — buggyant ajkára egy holdvilágos estén e nagy érzelem, — nem élet ez igy, hogy mindég csak egy-két órács­kát lehetünk együtt! Maradj mindig velem, légy a feleségem! — Jaj, dehát semmink sincs, hol lakunk, min alszunk? — aggodalmaskodott boldog pirulás­sal a szép kis szakácsnő. — Attól te ne félj! — feszitette ki szé­les mellét a legény. — Agyra, asztalra van pár száz koronám, szobát is ígért egyik is­meröstim. A többit megszerzi erőnk és szor­galmunk! össze ls hurcolkodott a két szerelmes, s egy-két esztendeig nem is akadt náluk bol­dogabb házaspár. S hogy miért csak egy-két esztendeig? Hát Imert némely embernek nem oly könnyű a dolga, mint a fecskemadárnak, amely úgy építi fészkét, hogy holnap ls tágas az! Egy év múlva bizony hárman lettek Mé­száros Jenőék, majd négyen, sőt öten, — ó hát hogyne költözött volna még a gond is hatodiknak tenyérnyi kis szobécskájukba? Igaz, pénzszűkében nem voltak már, élsoför lett a családapából, dehát a bugyellárlsba még­sem fektethette nagyszámú családját. Lakás után meg hiába futkosott. Dunaszerdahelyen a vizenyős talaj miatt csak kevés lakás épült az utóbbi években, a családi házak meg mé­reg drágák voltak. Ilyen gondok között ju­tott el azután az ő fülükhöz is az új orszá­gos mozgalomnak, a szövetkezeti lakásépítke­zésnek a hire . . . Még a múlt év őszén történt, hogy a JNB. a vasútnál épülő 54 lakásos építkezésből fel­ajánlott 34 lakásegységet a város polgárainak. Mindjárt meg is alakult a lakásszövetkezet, — éppen csak a lakásra legjobban rászoru­lók húzódoztak idegenkedve. „Huncutság lehet ebben!", „Ha többe is kerül, Inkább magam épitkezek!" — hajtogatták az „okosak", —és még februárban ls akadt el nem adott rész­jegy, a közben már majdnem elkészült szö­vetkezeti lakásokra. Igy halogatták' a „be­iratkozást" Mészárosék Is, akiket főképp a Jó­ismerősök igyekeztek visszatartani a „köny­nyelmíi" lépéstől. Végül is csak azért vásárol­ta meg az utolsó részjegyet a szegény gép­kocsivezető, hogy megszabaduljon végre a Ma­ri és Erzsók nénik örökös károgásátői! Es ezzel tulajdonképpen be ls kellene fe­jezni a Mészáros család lakástörténetét. Mivel azonban a lakásvétel pénzügyi oldaléra is kíváncsi lehet valaki, sietve elmondom, hogyan is vehetett egy 61 000 koronás lakást Mészá­ros Jenő, amikor mindössze 15 000 koronát takarított meg. A vételárnak csak negyven százalékét kellett lefizetni, az ehhez szükséges 9400 korona hiányt kölcsön adta a takarékpénztár. A maradék összeg felét elengedte az állam, másik felét pedig harminc esztendőn keresz­tül lakbérszerűleg lehet törleszteni. Így aztán 24 000 korona készpénzért, és körülbelül 51 koronányl havi törlesztésért jut két és fél­szobás, fürdőszobás, központifütéses öröklakás­hoz a „szegény" Mészáros család. £• hogy mikor? Nos, Jozefl Lajos, a lakásépítkezés! szövet­kezet elnöke szerint, — már be is hurcolkod­tak a 34 szövetkezeti lakás boldog tulajdo­nosai! Neumann János

Next

/
Thumbnails
Contents