A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-22 / 21. szám

£rsekújoárba készülünk Május a tavasz, virágzás, öröm és szerelem, a dal és vidámság hónapja, s számunkra an­nál is több: a szabadság hajnalhasadásának hónapja. A mindent éltető tavaszi napsütés átmele­gíti az emberi szíveket, felmelegíti az éle­tet adó földet. A ragyogó tavaszi napsütés­ben megelevenedik a határ, búg a traktor, koppan a kapa és megpendül a kasza. Az udvardi határban tarka asszoinysereg cu­korrépát kapál. A szorgos kezek nyomán el­tűnik _ a gyom, és frissen sorakozik a cukor­répa. 'Az asszonyok közben elbeszélgetnek. — Mond csak Marlka, hogyan is hívják azt táncot, amit Érsekújvárban, a Csemadok Or­szágos Dal- és Táncünnepélyén adtok elő? — Májusfa állítás — feleü a kérdezett. — Aztán jól készüljetek fel, nehogy szé­gyent hozzatok ránk. — Ne félj Ilus néni! Kivágjuk a rezet. Szorgos kezük alatt ég a munka, de gon­dolatban ott vannak már a zsúfolt nézőtéren, a Májusfa állítást tapsolják. Amíg a kapálók, traktoristák a meleg má­jusi nap alatt törölgetik verejtékező homlo­kukat, addig a szentpéteri EFSZ hűvös pin­céjében a pincemester és társa bort palackoz; készitik a kitűnő rizlinget és másfajta boro­kat a Csemadok dal- és táncünnepélyére. — Aztán a legjobbikát, fiúk, mert nem sze­retném, ha szégyent valianánk — szól a szö­vetkezet elnöke, aki közben — nem tudni mi­kor — odavetődött. — Ne félj, Imre — válaszol a pincemester, még mindig meg voltak elégedve velünk, most se lesz panasz borainkra. — No én megyek kiválasztani a zootechnl­kussal a pecsenyének valöt, mert akkor csú­szik csak igazán a bor, ha alá is lesz ágyaz­va . „ Cesky TéSinben a kuitúrheiyiségben a len­gyel kultúregyesület legkiválóbb együttese prébál. A szünetben Ojvárröl folyik a beszél­getés. Vajon hogy lesz? Hogy fogadja a ma­gyar és szlovák közönség együttesük műso­rát? — Tőlünk függ, válaszol az együttes veze­tője. De drukkolás helyett lássunk inkább a próbához, mert ez a megalapozója sikerünk­nek. A zenekar polkát játszik és kezdődik a tánc. Későre jár az idő és abba kell hagyni a pró­bát. Ki egyedül, ki a párjával elindul haza­felé . . . A langyos májusi estén egy-egy pár a csil­lagokat vizsgálja, és egymás kezét szoron­gatva arról beszélget, vajon Ojvárban ls Ilyen szép csillagos lesz-e az este. Ha soká ls tart a búcsúzkodás, mégis menni kell, mert nem­sokára. megszólal a tíinec-i vasművek gyári szirénája, ahol a gépek várják a munkáske­zeket. A CSISZ SZKB Magyar Népművészeti Együt­tese is szorgalmasan készül Érsekújvárba. A bratislavai bemutató után Érsekújvár lesz az első állomás, ahol szombaton este mutatkoz­nak be majd a dal- és táncünnepély részve­vőinek, úgy tartalmában, mint művészileg magasan értékelt műsorukkal. A közismert Felsöcsallóközl Népi Együttes S Szüret című tánckompoziciót próbálja és legújabb táncát a gyors csárdást. A gyors csárdás láttán az embernek akaratlanul is taktust ver a Iába. De nemcsak ezek az együttesek készülnek, hanem Szlovákia minden részéről szervezik a kirándulásokat. Május 28—29-én a csenkel szö­vetkezet dolgozói, a dunaszerdahelyi Csema­dok, a hetényiek, és sok-sok más üzem, szö­vetkezet és Csemadok-csoport autóbusz, te­herautó és motorkerékpár karavánja veri majd fel a Csallóköz és Mátyusföld útjainak porát — ezer és ezer embert szállítva Érsekújvár felé. Mindenki megtalálja majd a szórakozás lehe­tőségét. A gazdag műsor mellett ki-ki élvez­heti a tavasz minden szépségét. A hegy pezs­gő leve teremtette jő hangulatban a cigányze­ne ropogó dallamára, táncot ropnak a dere­sedő hajúak Is és a dzsessz ritmusára kedvükre foroghatnak majd a fiatalok. TÖTH DEZSŐ oaöö&S ®0HTEL1 ÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents