A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-15 / 20. szám

Teherhordók Kabul meredek utcáin. Ennek a keserves munkának a bére alig több a borravalónál. Nincs megszabott munka­idő, és nyoma sincs semmiféle szociális törvényeknek. A szakszervezetek ma Af­ganisztánban ugyanolyan ismeretlenek, mint a politikai pártok. Két kor találkozik össze az afgán főváros középpontjában: a hátasállat és a személy­gépkocsi — amely ezúttal Moszkvics. A közlekedési utak építésének fejlődésével a tevekaravánok lassan kiszorulnak a fő­utakról. Egyes karavénszeréj-tulajdonosok mér átugrottak az újkorba — és gépkocsi­javító műhelyt nyitottak. KABUL­Az elmúlt években számtalan kísérlet történt, hogy az afgán királyságot bevon­ják a nyugati paktum-hálózatba. Az or­szág közvetlen szomszédja lévén a Szov­jetuniónak, a nyugati stratégák mindent elkövettek, hogy beszervezzék az ún. Délkeletázsiai Védelmi Szövetségbe, Zahir sah kormánya azonban minden gazdasági nyomásnak s a dollár minden csábításá­nak ellenállt. Az afgánok népe, amelynek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tette lehetővé, hogy független államban éljen, többre becsüli a szabadságát, mint­sem hogy egy tál lencséért elkótyavetyél­je. Az ország politikája a Szovjetunióval 1926-ban megkötött semlegességi és meg­nemtámadási szerződésen nyugszik. En­nek alapján baráti és jószomszédi vi­szonyban él a Szovjetunióval. Hosszúlejá­ratú hitelekkel szilárdította meg a Szov­jetunió Afganisztán gazdasági helyzetét. Szovjet technikusok és mérnökök segíte­nek vizleróművekft és öntözőcsatornákat, utakat és ipari üzemeket, valamint az Amu-Darján egy kikötőt épftenL Afgán orvosok, tanítók és gazdasági szakembe­rek tanulnak « Szovjetunióban. Román, csehszlovák és szovjet geológusok ku­tatnak afgán szakemberekkel együtt kő­olaj után. Az elmúlt évben szovjet repü­lörajok vették fel a küzdelmet az északi Maszari tartományban a sáskaveszedelem­mel szemben. 23 000 hektár területet szórtak be a levegőből hexaklóran-porral (amiről a londoni „Daily Telegraph" azt jelentette, hogy „ssovjet csapatok vonul­tak be Afganisztánba!") Az Idén foly­tatják a sáskák elleni hadjáratot Segítség politikai megkötöttség nélkül, ahogy azt a szocialista országok nyújtják: ér az az út, amelyen Afganiaztán — ma még legnagyobbrészt nomád pásztorok és hcgyüakók országa, egy ország vasútvo­nalak és kiépített utak nélkül - a békés jövő felé halad s lakosai kiveszik részü­ket az újkor vívmányaiból. A bíróság kapujában üldögélő írnok igazán nem panaszkodhatik, hogy nincs dolga. Még több millió írástudatlan van az országban. Mindenekelőtt a nőket nem érte el a ha­ladásnak még a szellője sem. Sűrűn lefá­tyolozva (a rendőrség minden nőt elfog, aki meg meri mutatni arcét) várja ez a két nő, amíg az írnok bírósági beadványu­kat az előttük ismeretlen, érthetetlen írásjelekkel megszövegezi. Tízéves ez a kislány. — Vajon neki is mint anyjának és nagyanyjának a csadir, a keleti arcfátyol sötétségében kell majd élnie? ahol nincs helye a SEATO-nak A bazárban: gyapjút árusító parasztok A gyapjú, a gyapot és az értékes kara­kuljuh-írha mellett Afganisztán legfonto­sabb kiviteli cikke. Az exportot azonban igen megnehezíti az ország gyér úthálóza­tának rossz állapota. Néhány évvel ezelőtt a SEATO-hatalmak lntrikájára Pakisztán elzárta a Karacsi kikötőjébe vezető utat, azóta a Szovjetunió vette át az afganisztá­ni áruk átmenő forgalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents