A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-08 / 19. szám

Öreg ember nem vén ember A ballagó Gortva patak mondtam, mit gondolok. Tizenkilencben is megkérdezték a népet. Akkor is megírtam, mert úgy kérték Írásban, hogy milyen államformát akarunk... Nézem a fogalmazványt. Három egész meg egy fél oldal. Én a betűket nézem, az okos öregember meg engem vizsgálgat. A tizenkilences forradalmi kormány választási programjához ilyen megjegyzése volt: „A zsarnokság erőszakon épült trónja leomlott.. . Kik voltaik az elnyomottak? A dolgozó, verejtékező tömegek. . . Kik voltak az elnyomók? A társadalom heréi . . . Népkormányt akarunk . . . Néphadsereg felállítását a belső rend megóvására és az ország határainak megvédésére, de sohasem támadásra . . . Népoktatás fejlesztését, az iskolákban a szakoktatás bevezetését.., Murikások védelmét . . . Állami betegbiztosítást..." A fogalmazvány végén pedig a következő összefoglaló. „Az itt felsorolt pontok politikai elveink alapjai. Ezekből reméljük kisarjadni az ország jólétét, a nép boldogulását biztosító közigazgatási, szociális, demokratikus törvényeket. Ezen alapvető pontok határzott követelése alapján választunk országgyűlési képviselőt .. ." Sokat látott és tapasztalt ember, aki falujában akart gyökeret verni és itt ls telepedett meg, hogy most ugyanolyan érdeklődéssel éljen és nézze a felszabadult életet. Hűséges szerszámai és gondjai között anynyit mond a választásokról, hogy nagyon kellenek az okos, müveit emberek. Az igazszívűek. akik elsősorban másokért munkáikod-, nak. — örömmel nézem én a világot fiam — mondja — csak békesség legyen. Még ráérek meghalni. A pipát is elhagytam. Átdobtam a háztetőn, talán hetven éves voltam akkor. Gondoltam, ha katonakoromban tudtam másoknak parancsolni, miért ne tudnék magamnak is. Most meg a pálinkáról kezdek leszokni, bár kevéskét iszom, de szédülök töle. Nősülni is kellene, mert egyedül nem jó élni; de az unokák nem helyeslik szándékomat. . . Hát mitévő legyek . . .? Az élet csukódó kapujában a jövendővel bajlódik' egy öregember. Bent a faluban fiatalok nyitják a kaput és kukucskálnak befelé, az élet udvarába. Gyurcsó István A hosszú élet titka nálja hátát akár ezernyi kacsának is, csak épüljön a farm, meg a kertészet, ahonnan a rimaszombati konzerváló üzembe lehet szállítani a termést . . . Ilyen szándékok, tervek nyitogatják az élet kapuját. Ilyen gondolatok kísérnek fel egy kutyáktól őrzött sikátoron a Kusza udvarba, ahol Benedek bácsi fogad szerszámai között. Balta, fürész, kiegyenesített szögek, drótok. Dőlni készülő kerítést javít kilencvenhat éves gonddal és szorgalommal. Két évvel ezelőtt ültünk itt majdnem ugyanilyen időben. Akkor is, ma ís, munkaközben. A hosszú élet titkát is így magyarázza : — Nézze fiam, aki nem dolgozik, annak nincs miért élnie a világon. Az hamar meghal. Én soha nem tudom befejezni a munkát. Most is van elég. Valamikor, negyven évvel ezelőtt félbemaradt a házépítés és azóta is azt szeretném befejezni. Azon gondoskodom, hogy most hozzákezdek. Itt az elejét átalakítom, a kertben meg olajos növényeket termelek, ami pótolja a hatszáz korona nyugdíjat. Csak már gyengülök, mióta a feleségem meghalt., . Megtörik a szó. Ötvennégy évig dolgozott együtt a két ember. Mi maradt a hűséges társ után? Nem találja íőztjének Izét senkiében azóta. Keresi, Ízleli, maga is főzöget — csak nem találja. Gyerekei, unokái távol élnek. Könyveket mutogat: Mikszáth sorozatot, Jókait, Eötvöst ... — Ezeket olvasgatta az asszony. Ezt szerette. Tanító lánya volt . . . Megszégyenítették. Aztán szántott, vetett. Olyan feleség volt, hogy nem lehetett párját találni. Gyerekét gyermekemnek fogadtam . . . Az asztalon alkotmányunk tervezete és a 20 választási törvény. Legfőbb gondja, lesz-« végre hasszantartő béke. Olykor az új térvényeket olvasgatja — szemüveg nélkül, Olykor tervezget is: olajos növényeket szeretne termelni. Kilencven évvel ezelőtt még egy pendelyben szaladt fit a szomszédba tüzért, amit sok helyen hamu alatt őriztek reggelig. Ha kapott parazsat, azt szalmacsutakba tették és addig csóválták, míg lángra kapott. Itt szolgált a Kusza udvarban a rokonoknál. Majd Idegeneknél. Ha tud valamit a világról, azt annak köszöni, hogy megtanult Írni-olvasni. Ez már a katonaságnál is jól jött. Egy században negyvenen voltak és egyedül ő ismerte a betűvetés titkát.. . Az emlékek egymásra dobált halmazából lassan kerülnek elő a kerek részek — mint parazsak a hamu alól. Választási harcok. Munkásmozgalom . ., A századforduló táján Bánátban történt, Kisorosz faluban, gróf Cserny birtokán — ott blztogatta a cselédeltet, hogy szerveskedjenek. mert egy ember az csak egy ember, a sok pedig erős, ha egyet gondolnak. Itt történt, hogy a kalákában építő fiatalok vörös kokárdásan énekelték a szocialista nótákat, ami nem tetszett a csendőröknek. Be is vitték, meg ls verték a rebelliseket. Meg be is zárták ráadásul. Akkor jött a falu, az egyetgondoló nép sokasága. Egy halott csendőr maradt az őrszoba padlóján, meg a többi töröttcsontú. De a tovaskatonaság hamar megérkezett, mert elfelejtették elvágni a sürgönydrótot ... ' — Nem politizáltam én kérem soha —, néz rám komolyan Benedek bácsi —, csak megismertem a világot és ha kérdeztek, tneff-ÄGortva vize csak kis patak. Néhol ugyan dicsekedve folyónak Is mondják. Homokos medrének alig van lejtése. Ráér folydogálni, nem kergeti senki. Vizét még nem fogták be a szivattyúk zárt kamráiba. hogy onnan nagy erővel kiszabadulva kerteket öntözzön és dús termésre ösztönözze a földet. Csendes vizecske. Gólyák és mosóasszonyok álldogálnak a parton, a vízben. Megriadt békák cuppannak a sás közé, menekülnek a hosszúlábú, hosszúcsörü madár elől . . . Tevehátú dombok lábához szorulva él Gortvakisíalud, mintha nem ls volna. Csak mikor az ember a falu küszöbére lép, nyílik meg számára a nyüzsgő, eleven élet. Szaporodó, növekvő falu, szűkülő," fogyó termőterület. A százötven ház legalább olyan térségen fekszik, ahol könnyen számítva is ötszáz elférne. A falu átlépett a bámészkodó patakon, de át a vasúti síneken ls, mintha össze akarná kötni a kopár Csenyisz dombot a túloldali Cserepestetövei. Az építkezési szándékokat nem ismerem. Egyetlen ismerősöm van a faluban, a kilencvenhat éves Kusza Benedek bácsi. Idetartok a régi Kusza-pcrrtára. Az utca két oldalán kapukon, falakon hirdetményeket lenget az aprócska szél. Itt is a választásokra készülődnek. Időben felmérik, ki hogy végezte dolgát négy év alatt .és ehhez szabják a bizalmat, mert az elkövetkező évek még több munkát Ígérnek a nemzeti bizottságoknak. Legelők, szántők, meddő dombok várják az új agrotechnikát. A patak sem akar potyára folydogálni, szívesen ki-Akik az (letre '.észülöinek Kusza Benedek