A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-08 / 19. szám

Öreg ember nem vén ember A ballagó Gortva patak mondtam, mit gondolok. Tizenkilencben is megkérdezték a népet. Akkor is megírtam, mert úgy kérték Írásban, hogy milyen állam­formát akarunk... Nézem a fogalmazványt. Három egész meg egy fél oldal. Én a betűket nézem, az okos öregember meg engem vizsgálgat. A tizenkilences forradalmi kormány válasz­tási programjához ilyen megjegyzése volt: „A zsarnokság erőszakon épült trónja le­omlott.. . Kik voltaik az elnyomottak? A dol­gozó, verejtékező tömegek. . . Kik voltak az elnyomók? A társadalom heréi . . . Népkor­mányt akarunk . . . Néphadsereg felállítását a belső rend megóvására és az ország határai­nak megvédésére, de sohasem támadásra . . . Népoktatás fejlesztését, az iskolákban a szak­oktatás bevezetését.., Murikások védelmét . . . Állami betegbiztosítást..." A fogalmazvány végén pedig a következő összefoglaló. „Az itt felsorolt pontok politikai elveink alapjai. Ezekből reméljük kisarjadni az ország jólétét, a nép boldogulását biztosító közigaz­gatási, szociális, demokratikus törvényeket. Ezen alapvető pontok határzott követelése alapján választunk országgyűlési képvise­lőt .. ." Sokat látott és tapasztalt ember, aki falu­jában akart gyökeret verni és itt ls telepe­dett meg, hogy most ugyanolyan érdeklődés­sel éljen és nézze a felszabadult életet. Hűséges szerszámai és gondjai között any­nyit mond a választásokról, hogy nagyon kel­lenek az okos, müveit emberek. Az igazszí­vűek. akik elsősorban másokért munkáikod-, nak. — örömmel nézem én a világot fiam — mondja — csak békesség legyen. Még ráérek meghalni. A pipát is elhagytam. Átdobtam a háztetőn, talán hetven éves voltam akkor. Gondoltam, ha katonakoromban tudtam má­soknak parancsolni, miért ne tudnék magam­nak is. Most meg a pálinkáról kezdek leszokni, bár kevéskét iszom, de szédülök töle. Nősülni is kellene, mert egyedül nem jó élni; de az unokák nem helyeslik szándékomat. . . Hát mitévő legyek . . .? Az élet csukódó kapujában a jövendővel bajlódik' egy öregember. Bent a faluban fia­talok nyitják a kaput és kukucskálnak befelé, az élet udvarába. Gyurcsó István A hosszú élet titka nálja hátát akár ezernyi kacsának is, csak épüljön a farm, meg a kertészet, ahonnan a rimaszombati konzerváló üzembe lehet szál­lítani a termést . . . Ilyen szándékok, tervek nyitogatják az élet kapuját. Ilyen gondolatok kísérnek fel egy kutyáktól őrzött sikátoron a Kusza udvarba, ahol Benedek bácsi fogad szerszámai között. Balta, fürész, kiegyenesített szögek, drótok. Dőlni készülő kerítést javít kilencvenhat éves gonddal és szorgalommal. Két évvel ezelőtt ültünk itt majdnem ugyanilyen időben. Akkor is, ma ís, munka­közben. A hosszú élet titkát is így magya­rázza : — Nézze fiam, aki nem dolgozik, annak nincs miért élnie a világon. Az hamar meg­hal. Én soha nem tudom befejezni a munkát. Most is van elég. Valamikor, negyven évvel ezelőtt félbemaradt a házépítés és azóta is azt szeretném befejezni. Azon gondoskodom, hogy most hozzákezdek. Itt az elejét átala­kítom, a kertben meg olajos növényeket ter­melek, ami pótolja a hatszáz korona nyug­díjat. Csak már gyengülök, mióta a feleségem meghalt., . Megtörik a szó. Ötvennégy évig dolgozott együtt a két ember. Mi maradt a hűséges társ után? Nem találja íőztjének Izét senkié­ben azóta. Keresi, Ízleli, maga is főzöget — csak nem találja. Gyerekei, unokái távol él­nek. Könyveket mutogat: Mikszáth sorozatot, Jókait, Eötvöst ... — Ezeket olvasgatta az asszony. Ezt sze­rette. Tanító lánya volt . . . Megszégyenítették. Aztán szántott, vetett. Olyan feleség volt, hogy nem lehetett párját találni. Gyerekét gyermekemnek fogadtam . . . Az asztalon alkotmányunk tervezete és a 20 választási törvény. Legfőbb gondja, lesz-« végre hasszantartő béke. Olykor az új tér­vényeket olvasgatja — szemüveg nélkül, Oly­kor tervezget is: olajos növényeket szeretne termelni. Kilencven évvel ezelőtt még egy pendely­ben szaladt fit a szomszédba tüzért, amit sok helyen hamu alatt őriztek reggelig. Ha ka­pott parazsat, azt szalmacsutakba tették és addig csóválták, míg lángra kapott. Itt szolgált a Kusza udvarban a rokonok­nál. Majd Idegeneknél. Ha tud valamit a vi­lágról, azt annak köszöni, hogy megtanult Ír­ni-olvasni. Ez már a katonaságnál is jól jött. Egy században negyvenen voltak és egyedül ő ismerte a betűvetés titkát.. . Az emlékek egymásra dobált halmazából lassan kerülnek elő a kerek részek — mint parazsak a hamu alól. Választási harcok. Munkásmozgalom . ., A századforduló táján Bánátban történt, Kis­orosz faluban, gróf Cserny birtokán — ott blz­togatta a cselédeltet, hogy szerveskedjenek. mert egy ember az csak egy ember, a sok pedig erős, ha egyet gondolnak. Itt történt, hogy a kalákában építő fiatalok vörös kokár­dásan énekelték a szocialista nótákat, ami nem tetszett a csendőröknek. Be is vitték, meg ls verték a rebelliseket. Meg be is zár­ták ráadásul. Akkor jött a falu, az egyetgon­doló nép sokasága. Egy halott csendőr ma­radt az őrszoba padlóján, meg a többi tö­röttcsontú. De a tovaskatonaság hamar meg­érkezett, mert elfelejtették elvágni a sürgöny­drótot ... ' — Nem politizáltam én kérem soha —, néz rám komolyan Benedek bácsi —, csak megis­mertem a világot és ha kérdeztek, tneff-ÄGortva vize csak kis patak. Néhol ugyan dicsekedve folyónak Is mondják. Homo­kos medrének alig van lejtése. Ráér folydogálni, nem kergeti senki. Vizét még nem fogták be a szivattyúk zárt kam­ráiba. hogy onnan nagy erővel kiszabadulva kerteket öntözzön és dús termésre ösztönözze a földet. Csendes vizecske. Gólyák és mosóasszonyok álldogálnak a parton, a vízben. Megriadt bé­kák cuppannak a sás közé, menekülnek a hosszúlábú, hosszúcsörü madár elől . . . Tevehátú dombok lábához szorulva él Gort­vakisíalud, mintha nem ls volna. Csak mikor az ember a falu küszöbére lép, nyílik meg számára a nyüzsgő, eleven élet. Szaporodó, növekvő falu, szűkülő," fogyó ter­mőterület. A százötven ház legalább olyan térségen fekszik, ahol könnyen számítva is ötszáz elférne. A falu átlépett a bámészkodó patakon, de át a vasúti síneken ls, mintha össze akarná kötni a kopár Csenyisz dombot a túloldali Cserepestetövei. Az építkezési szándékokat nem ismerem. Egyetlen ismerősöm van a faluban, a kilenc­venhat éves Kusza Benedek bácsi. Idetartok a régi Kusza-pcrrtára. Az utca két oldalán kapukon, falakon hir­detményeket lenget az aprócska szél. Itt is a választásokra készülődnek. Időben fel­mérik, ki hogy végezte dolgát négy év alatt .és ehhez szabják a bizalmat, mert az elkö­vetkező évek még több munkát Ígérnek a nemzeti bizottságoknak. Legelők, szántők, med­dő dombok várják az új agrotechnikát. A pa­tak sem akar potyára folydogálni, szívesen ki-Akik az (letre '.észülöinek Kusza Benedek

Next

/
Thumbnails
Contents