A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-01 / 18. szám

Gyermekek Mila Doleztúová festőmüvésznö műtermében énekeltek. Köröskörül nem értette senki az ismeretlen nyelven énekelt dalt, de dallama szép volt és szomorü, mintha nemzedékek bánata szorult volna bele — az ősapák és ősanyák bánata, akik a jövendőről, s áhított boldog otthonról álmodoztak. A gyermekek eképpen töltötték napjaikat, míg a felnőttek reggeltől késő estig a szövetkezet tágas mezőin dolgoztak és serényen forgatták a lapátot és ásót. A sumavai rétek és legelők szinte végtelennek tűnnek. Kájovtől Horná Planáig húzódnak a Vltava mentén fel egészen Zelnavfiig, Prachaticeig és Vimperkig. Kora tavasztól hóhullásig zöldülnek. Nyáron virágszönyeg borítja őket, késő ősszel pedig rozsdás égett fü — különösen a nedves mocsaras helyeken, mert nincs aki lekaszálja. Mennyivel több tej, vaj, sajt és hús kerülne a dolgozók asztalára, ha e réteket évente kétszer lekaszálnék, s a szénát begyűjtenék. A határvidéken folyvást munkaerőhiánnyal küszködnek, s a kaszálás a mocsaras nedves helyeken nem tréfa dolog. Az ott termett szénának kevés a tápértéke — kaszálásához és begyűjtéséhez nem lehet kihasználni a gépeket és járműveket, mert a talaj süppedékes, s az emberek is elkerülik e helyeket. Csak a melioráció és ármentesítés teheti termékennyé e réteket, s kihasználásuk csak Így válik gazdaságossá. Ami késik, nem múlik. 3elá község határában negyven hektár rétet és legelőt mentesítettek az árvizektől és a talajvíztől, összesen 21500 méter alagcsövet raktak le. A meliorációs munkák elvégzése 530 000 korona befektetést igényelt. Minden földmunkát a cigányok végeztek el: ötvennyolc májusától az év végéig. Szombatonként a Jednota bolthelyisége megtelt barna férfiakkal és tarkaszoknyás asszonyokkal. Kenyeret, cukrot, lisztet vásároltak, de vettek bort és sört is. Olykor késő éjszakáig hangzott az ének és harmonikaszó a fura jármű körül. Máskor már nemcsak élelmiszereket vásároltak. Autóbusszal bementek Prachaticébe és ruhát és alsőnemüt vettek a felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt A legelőkre és rétekre fordított munka és befektetés már ötvenkilencben meghozta a maga eredményét. A terméktelen részeket felszántották és zabbal vetették be. Ahoi egykor tizennyolc mázsa rossz széna termett, most huszonöt mázsás hektárhozamot értek el, s ráadásul jó szalmát is nyert a szövetkezet. A legelőjavítási munkálatokat ebben az esztendőben is folytatják, később pedig jó szénatermést biztosító fűmaggal vetik be a felszántott területeket. Ebben az esztendőben negyven-negyvenöt mázsa szénatermést vár a szövetkezet. Zelnava környékén több cigánycselád telepedett meg. Záhvozdi és Sluneőné községben élnek Tokárék, Sándorék és Bajgerék. Tokárék kislányai a zelnavai iskolába járnak. Takarosan, szépen öltözködnek, s már színdarabot is játszottak a többi gyermekkel. Bajger Máriának kilenc gyermeke van, s szépen gondjukat viseli. Tokár Pál az állami gazdaságon dolgozik, s a legjobbak közé tartozik az állami birtok dolgozói között. Havonta kétezer koronát is megkeres. Lakását modern bútorral rendezte be. Az asztalon fehér abrosz, az ablakon csipkefüggöny. Rádió és varrógép sem hiányzik a házból. Ilyen a cigánycsaládok életútja: a vándorélettől a boldog családi otthonig - a teljes létbizonytalanságból a fegyelmezett és rendszeres munkáig. Ez is a szocializmus — a mi társadalmi rendünk eredménye: révbe juttatja a társadalom egykori számkivetettjeit, megszűnteti a velük szemben táplált eredendő bizalmatlanságot, s emberhez méltó életet biztosit számukra. Cigányok a határvidéken A sumavai Belá községben egy májusi napon furcsa, régen látott kocsi állt meg éppen a főtéren. A kocsi apró ablakai eleinte félénken pillantgattak a falura, de csakhamar megnyílt az ajtaja, melyhez egy öreg cigány deszkából tákolt lépcsőt állított, s egész sereg gyermek özönlött ki rajta. Magduska, Márta, Erzsike, Cilka, Ferkó, István egykettőre megbarátkoztak új környezetükkel, s egyáltalán meglátszott rajtuk, hogy megszokták a vándoréletet. Egy ötéves, barna kisfiú nyakába akasztotta a harmonikát és játszani kezdett, a többiek meg