A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-01 / 18. szám

A Tretyakov Képtárban van egy „Vasznyecov-terem", ahol mind sokan vannak, mert Ide feltétlenül benéz minden múzeumlátogató, hiszen régi „Ismerősökkel" találkozhat — olyan alkotásokkal, amelyeket még gyermekkorébői, az iskolai olvasó- és történelemkönyvek sok-sok reprodukciójából ismer. Viktor Mlhajlovics Vasznyecov (1848—1926) — Repin, Polenov Antokölszkij kortársa — hosszú alkotő élete folyamén számos remekmüvei ajándékozta meg az emberiséget. Zsánerképeket festett, könyvillusztrációkat készített, színpadi díszleteket tervezett, és a hnonumentális festészetnek is hódolt. Az orosz és egyetemes művészettörténet azonban főleg úgy emlékezik meg róla, mint népmese témájú festmények alkotójáról. Témáit' mesékből és mondákból merítette, de nem a hösök képzeletszülte kalandjai érdekelték, hanem valóságos, emberi tulajdonságaik. Vasznyecov festményein mindenkor a népi észjárást, leleményességet, merészséget és hősiességet állítja előtérbe. Huszonöt esztendeig dolgozott Vasznyecov ezen a müvén, amelyet 1898-ban fejezett be. Es mennyi munkát, gondolatot, filozófiai általánosítást tartalmaz ez a mü! A Hósök nem csupán egy mitológiai téma művészi illusztrálása, nemcsak hatásos, dekorativ festmény valamilyon régmúlt történelmi anyagról, hanem élettel teli, megrázó alkotás az erőről és Igazságról, általánosító ábrázolása a népi hősöknek — olyanoknak, amilyenek sok száz esztendeje szerepelnek az orosz mesékben és epikus költeményekben. Egyik levelében a nagy művész így jelemzl a festményén ábrézou hösök lelkiállapotát: „Dobrinya, Ilja Muromec és Aljosa Popovlcs lóról figyelik, kémlelik a hatért, nem bukkan-e fel valahol ellen, nem ért-e sérelem valakit. Vasznyecov hősei nem zsoldosok, akik Idegen területek meghódítására Indultak, hanem vitézek, akik őrködve járják be szülőföldjüket. A haza védelmében, a megalázottak, az elnyomottak megsegítésére összefogott dallék e nemes társulásának középpontja, lelke Ilja Muromec, a „parasztfl". Muromec nyugodt, kicsit nehézkes, valóban parasztos tartása hataimas erejét, népi egyszerűségét és nagyszerűségét tükrözi. Viktor Vasznyecov szerette népét, amely ugyancsak szeretettel és ragaszkodó hűséggel viszonozza ezt a nagy művésznek. N. GABINSZK1J Képzőművészeti kai.»««.: i/iKiőR raww vitézslav nezval: Mcuion Lescaout (Részlet) , Des Grieux: Manón a végzetem, Manón sorsom, létem, Manón minden, amit eddig fel sem mértem. Manón az első s legutolsó vétkem, Manont nem ismerve szeretön nem éltem. Manón méhecske, Manón pillangőcska. Manón kolostorba dobott nyíló rózsa. Manón mindaz, ami nem veszt hlmporából, Manón az ész, amely ellökött magától! Manón játszi gyermek, Manón szőke szépség. Manón az első s legutolsó érzés. Manón, ah Manón, Manón Arras szépe, meghalni a szépért, meghalni őérte. Fordította Monoszlóy M. Dezső