A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-10 / 15. szám

Frances Goodrich ée Albert Hacket színmű vét az utóbbi években mindenütt műsorukra tűzték a színházak, ahol tiltakozni kívántak a háború és a fasimus ellen, ahol az emberség, az emberi józanság és szolidaritás fölhorgad a faji őrület és a gyilkosság ellen. Nem idegen tőlünk ez a' tematika. Fűtik élete és müve, harcos optimizmusa tömegeket mozgató erő — újra éa újra felharsanó kiáltás: — Emberek, őrködjetek! Ám Fuőlk, a kommunista ifjú, a harcos és pártos ujséglrö, aki tudja miért megy a halálba, — Anna Frank egyszerűen gyermek. Frances Goodrich és Albert Hacket Ilyen igénnyel Irta müvét: a gyermek nevében tiltakozik — a gyermek nevében kiélt a világ lelkiismeretéhez, őszinte emberséggel és jószéndékkal teszik, s tekintáe korlátaikat nem is várunk többet. Épp ez az őszinteség, emberi melegség, s az ember jóságába vetett hit vitte világsikerre a müvet olyannyira, hogy a világvárosok nagy színházai után mér a műkedvelő együttesek nyúlnak utána. A lévai színjátszók együttese a Csemadok központi versenyének keretében indult vele. Március 26-án mutatta be első ízben, s a mü igényessége'és buktatői ellenére sikert aratott. A mi kisvárosainkat ls elborították annak idején a fasizmus hullámai. Most másfél évtized múlva jó és megnyugtató érzés, hogy itt hangzanak el a humánum és emberi szolidaritás igéi. A kis színpad a szabadság dobogójává lett. Egy-két órára összefolyik, találkozik jelen és múlt, kisváros és világváros — az emberség és humánum platformján két világ találkozik, s mi — akik rég túljutottunk minden rosszon, és kifordítottuk sarkaiból a vérengző, elvadult tőkés világot. megnyugodva tudomásul vesszünk, hogy odaát ls él az emberség szikrája, az emberi szolidaritás tudata ... Közvetlenül a háború után vagyunk. A színen — egy amsterdami raktár és üzletház valamelyik emeleti helyiségében — megjelenik Otto Frank, a raktárház tulajdonosa. A koncentrációs táborból tért vissza. Fáradt, meggyötör ember. Leroskad a szegényes kerevetre, s tenyerébe temeti arcét. Itt ebben a helységben rejtőzött két éven ét hetedmagával: hitvesével, két lányéval — Margottal és Annával. Itt nyújtott menedéket egy másik családnak: — Van Daannak, feleségének és Péter fiuknak, s Itt talált menedéket a bogaras DUssel doktor ls. Otto Frank itt akarja hagyni ezt a szomorú helyet, a várost ls, hogy többé semmi se emlékeztesse a család és Ismerősei tragédiájára. Akkor bejön Mlep, a géplrónője, és titkárnője, s vigasztalni próbálja. A meggyötört, fáradt ember vigasztalhatatlan. Mlep kezébe emléktárgyak és iratok akadnak. Ml legyen velük? — Dobja tűzbe! Dobja tűzbe! — hangzik a felelet. Végül egy bekötött júgyzetkőnyvecsk'ére bukkan, a kisebb lény, Anna naplóiéra. — Tűzbe? Ezt is? — Miep odanyújtja neki a naplót, s Otto Frank olvasni kezd. Itt kezdődik a tulajdonképpeni dráma vagy Inkább tragédia. A bujdosók mindannyian ott szorongnak a raktárház emeleti részlegében. Itt élik, rettegik végig a nehéz két esztendőt. A finomlelkületü, kulturált Otto Frank megkísérli, hogy pótolja lánya száméra az Iskolát. A következetes apai szeretet valóban megkönnyíti a kis Anna száméra a bujdosás félelemmel és aggodalmakkal zsúfolt két esztendejét. Csakhogy Anna épp serdülő éveit éli. Semmi nem akadályozhatja meg a lány íöleszmélését. A Daan család örökös hézsártoskodfisai és konfliktusai még siettetik ezt az eszmélést. Mlep és Kláreí, a cégvezető olykor nyugtalanító híreket hoznak a külső világból, a a kía Annának Így alkalma nyílik fölmérni szörnyű helyzetüket. Egy nap ridöbben. hogy megfosztották a szabad levegőtől és a napfénytől — barátnőitől és barátaitól — gyermekkorától. Testileg, lelkileg egyre érettebb leuz. Ugyanúgy Daan Pét3r is, a Daan család rokonszenves kamaszfia A fiatalok között kölcsönös vonzalom támad, mely varázsával megszépíti elnyomorított gyermekkorukat. Ám a serdülök vonzalmát egyre rosszabb szemmel nézi a fiú anyja, és közönséges kirohanásokkal sérti meg a kislány önérzetét. Az újabb korlátozások, a felnőttek nézeteltérései és közömbössége a gyermekkel szemben lázadásra készteti a kis Annát, s a felnőttektől kéri számon elrontott gyermekéveit és a héború okozta szenvedéseket. Can Daan gyenge akaratú ember, pipogya polgár. Éjjelente magdézsmálja a gyermekek száméra félretett kenyeret és élelmiszereket. Otto Frank felesége egy éjszaka rajtakapja, s szemére lobbantja lelketlenségét. A felháborodott asszony kiutasltja a Daan családot, 3 csak férje kimédetessége folytén maradhat meg eddigi menedékhelyén. Az élelmiszereken való osztozkodás tragikomikus jelenetének. Miep látogatása vet véget Örömhírrel toppan be: megkezdődött a partraszállás. Hirtelen elmúlik minden haragjuk, s ellenkező végletbe csapnak ét — mindenki örül, ujjong, s végül közösen és egyetértésben ünneplik a nagy esemény hírét. Néhány héttel később megint komor hangulatban van az egész társaság. Összeköttetésük a külvilággal úgy létszik, megszakadt. Az áruházban és a raktárban megszűnt a munka, baljós sejtelmek vesznek erőt a bujdosókon. Végül valóban bekövetkezik, amitől kát éven át rettegtek: rájukbukkan a zöld rendőrség. Vaiqkl megdöngeti az ajtót, s csakhamar német szó veri fel a dermedt csendet. A zárójelenetben együtt ülnek Otto Frank, Mlep és Klárel. Otto Frank emlékezik. Elmondja a bujdosók sorsét. Rajta kívül egy s«m maradt életben. A koncentrációs táborokban pusztultak el. Anna, kedves kicsi lánya sem került elő többé. Így volt...! Otto Frank még egyszer belelapoz a naplóba. Mikor megtalálja, amit keres, megszólal Anna hangja: — Mindennek ellenére én hiszek az ember jóságában. A megtört ember becsukja a naplót, s megdöbbenve feleszmél: — Megszégyenít.. . A mü mondanivalója világos. A humánum ás az antlfaslzmus jegyében fogant. A lévai színjátszók sikerrel adták elő. Jénosy Kató (Anna) megragadó jelenség volt. Hűen érzékeltette Anna növekedésének és eszmélésének folyamatát. Frecska Gyula (Péter) jó partnerének bizonyult. Ám játéka merevebb volt, s kevésbe érzékeltette testi lelki növekedését, mely olyan nyilvánvaló volt Anna alakításában. Barbolyás Vilmos Van Daan alakítása mindvégig töretlen, s Kabath Gabriella (Van Daanné) jól játszotta a házsártos, eléggé közönséges és nagyzoló polgár-feleséget. Hagy László (Otto Frank) szereplésével az első kép egy-két mozzanatától eltekintve elégedettek lehetünk. Ám Kormos Irén (Edit) passzivitása nem felel meg egészen a szerző elképzelésének, különösen az első felvonásban, s így az ő alakításában megjelenített Edit Jellemében bizonyos törést észlelünk. A türelmes, hallgatag asszony hirtelen kitörése valahogy váratlannak tűnik. Az alakítás során nem érzékeltette kellőképpen azt a belső drámai folyamatot, mely közben benne végigment. Rsschman Éva Margotja csaknem észrevétlen maradt. Povaisky Norbert Düssel-e J61 megjátszott plasztikus figura. Kosztolányi Klára (Mlep) és Szobi Kálmán (Kréler) közös hibába estek. Eltúlozták az alkalmazottak tisztelettudását munkaadójukkal szemben, s kevésbé érrékeltették cselekvésük fő motívumait: a humanitást és emberi szolidaritást, mely kockázatos áldozatvállalásra késztette őket.. A rendező — Hagy László — munkája révén a mű mondanivalója hü tolmácsolást nyert. A színjátszóknak a jövőben több gondot kell fordltaniok a helyes magyar kiejtésre, és nyelvhelyességre. Bibi Tibor Kosztolányi Klári (Miep) és Szobi Kálmán (Králer) liaschman Éva (Margot) és Jénosy Kató (Anna) Frecska Gyula (Péter) és Jánosy Kató (Anna) Itt a zöld rendőrség! (második (elvonás) Kosztolányi Klári (Miep) és Szobi Kálmán IKrtlerl