A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-10 / 15. szám

Demóny Ottó: Emlékek, álmok ^BBEEBSBSSBEEBBEBBBBSBSBSBSBBBSBBBESSEBSSSBBSBSBBSSBSBBBSEBSEBBBBI B Napok. Szivárványszárnyú télutó s teknöchéj-sárgapettyes tavaszi. Ömlik a nyár, bujazöld s színarany. Földerengnek az ősz rőt foltjai. Emlékek laza halmával borít az éji óra, nem hallom, csak érzem: egy mély hang kondul — lódulj játszani. Mint hajdanán, sok horzsolt seb a térdem Futok, toccsan lábam nyomán a hó, alul olvadt s a Kis-sziken a nád csutkája barna szöszös gazba fut. Vizretolom a halász csónakát. Versek végére fc\a

korán keltem ... E VERES JÁNOS B B 1 B E Ebben a korban sok elődöm E életművét már befejezte, B előlem célom, jelzőtáblám B eltakarta a bajok leple. B B B B B B 1 1 ® b teljes magam. S most görcsös vaggyal, b szemem nézését messze vetve §j továbbindulok, s tudom hinni: B szükség lesz még az én tüzemre. 1 Költőnek lenni nem kis dolog, {| s egész embernek — sokkal nagyobb. B Ö, emberek, hát itt a szívem! U Küzdeni jöttem, egész szívvel. B Köszönöm, hogy megvártatok. Szürke gubanc gurul, vakkant s hörög. A csősz ebe, hajíts felé botot. Inged dagad, majd melledhez simul, lopott körtéid elpotyogtatod. Parázs fölött kondérok ingatlak s a kulcsoskalács tornya dói feléd. Kétszázházas parasztlakodalom ablak,a alól hallod a zenét s lassan elalszol, élö tájakon koppan a lépted s fénycsíkot hasít vánkosodon a bíborszínű nap. Kirajzolódnak élő dolgaid. TÖRÖK ELEMÉR: Bocsássatok meg, jóemberek, hogy magamról oly sokat szóltam, Iám, megleltem e néhány versben, mit szűzleány az első csókban. Ma korán keltem, pipacsszínt festett a nap az ibolyakék roppant ég peremére. S ahogy elindultam sétálni a habzó akácosba, megálltam a táj neszére. És csak most látom, már nem vagyok egyedül, olajos ruhában öt füttyös legényke traktora körül sürgött, forgott, majd hetykén felültek harmatgyöngyös acél nyergére. Tarka nyáj hulláma indult a karámból, a nyomukban tömött porfellegek szálltak. Otthon még alszik a macska az árnyas ház ölén, s az ember már munkát lel magának, és folytatja, amit este félben hagyott. És tudom, másutt is dolgoznak reménnyel szívükben az emberek, kik felébredtek, hogy új nap ragyogott rájuk bíbor fénnyel. Made in Az ördög tudja, hogy van az, de a legtöbb embernek mindig az a kedvesebb, ami a másé. Mondjuk, van valakinek egy jól bevált töltótolla. Egy napon meglátja, hogy barátjának kezében aranytollú írószerszám ékeskedik, máris elégedetlen lesz a sajátjával és nem nyugszik addig, míg be nem szerez egy ugyanolyat. Vagy: van az illetőnek egy csinos szőke felesége, de mert kartársának barna van, hát nem nyugszik addig . . . no, de ez magánügy, ezt hagyjuk. Ha ez az elégedetlenség csak bizonyos mértékben fejlődik ki, akkor item hiba, mert egészséges versenyre ösztönöz. Nálunk azonban az elégedetlenségnek egy beteges válfaja dúl, mely már-már krónikussá válik, és legalább annyi embertársunkat fertőzi meg mint az ázsiainátha. A fertőzés nincs sem időhöz, sem helyhez kötve, reggel épp olyan veszedelmes mint este, utcán épp úgy mint a munkahelyen vagy társaságban és főleg külföldi anyagok vagy iparcikkek meglátása és érintése útján terjed. Világszerte jó hírnévnek örvendő iparunk hiába állítja a legszebb textilt, gépeket, mo-Pálffy György életét senki sem ismerte tulajdonképpen, még az édesanyja sem. Még Ordineeva tudott róla a legtöbbet, mert biztos volt az asszony hozzá való ragaszkodásában, s ha elvesztette volna az asszony bizalmát és hűségét, egyszerűen elteszi láb alól. Még a legelszántabb kalandor is olykor nehezen viseli el a magányt. Pálffynak egyszerűen kellet valaki, akivel olykor elbeszélhet, s ez a szükséglet még jobban hozzá kötötte őt Ordincevához, mint annak minden szépsége. Pálffy Magyarország egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb családjából származott. Már az első világháború utáni években megmutatkoztak könnyelműsége jelei. Ő volt Budapesten a legismertebb aranyifjú. Később világcsavargó lett. Szórta a pénzt a nemzetközi mulatókban, s fiatal színésznőket vásárolt magának. Egy nap összekülönbözött apjával. Az összetűzés okát a család gondosan eltitkolta. Egy kieszelt mesével fogták be a világ. NYIKOLAJ ATAROV (27. folytatás) száját. Eszerint az apa és fiú azért szakítottak egymással, mert titokban egy perzsa ménnel fedeztette apja kedves angol telivér kancáját. Az apa ezért a tréfáért szörnyű haragra lobbant, s kiközösí'ette, kitagadta a családból. Roppant vagyonát is az ifjabb Pálffy ivadékra Íratta végrendeletében. Pálffy-Quensberry Artúr a bábolnai tüzértiszti iskola parancsnoka volt. Magyar mágnás létére hű maradt a család hagyományaihoz és politikai meggyőződéséhez. Az Osztrák-Magyar Monarchia viszszaállításáról álmodozott, s ennek érdekében szorgalmasan levelezett a külföldön élö Habsburg Ottóval. Ennek ellenére minden családi köteléke és anyagi érdeke Angliához fűzte. A Wedgwood porcelán legjobb hazai szakértője volt. Nyáron Miskolc közelében épült kastélyában gyakran angliai vendégeket fogadott. Az idősebb fiút otthon a családban nem Györgynek szólították, hanem angolosan George-nak. Az öreg Pálffy legnagyobb szenvedélye az angol telivér volt. E lófajta tenyésztésében mutatkozott meg anglomániája. A magyar lónak a tüzérezred istállóiban adott előnyt. Versenyistállóiban pedig angol telivéreket tartott. Nem is lehetett volna találni jobb ürügyet az idősebb fiú kitagadására. Csakhogy George újabb botránnyal torolta meg az öreg szigorúságát: egyszerűen megszökött az apai házból és kiment Amerikába. Történetesen Bostonban született. Az amerikai alkotmány így alkalmat adott neki az állampolgárság megszerzésére, s összeköttetései révén bejutott egy tengerészeti altiszti iskolába. Magyarországról a nővére olykor-olykor küldött valami pénzt, csakhogy ez kevésnek bizonyult. A könnyelmű szórakozásokhoz szokott fiatalember kénytelen volt felcsapni trénernek, s iskolatársait készítette elő vasárnaponként a lóversenyekre. Ö, hogy gyűlölte az apját. S micsoda utálatot táplált magában minden ellen, ami angol volt. Fényképeket küldözött haza az édesanyjának. Kihívóan amerikai viseletben állt a lencse elé, csak azért hogy boszszanthassa családját. Az iskolát Pálffy jó eredménnyel végezte el. Három esztendeig szolgált az Alabama hadihajón, majd beiratkozott egy perzsa nyelvkurzusra a teheráni amerikai követségen. Valóban csak apja iránti vak gyűlölete szabta meg ennek az embernek a sorsát? Miért tanult akkor perzsa szavakat és igeragozást a poros, kánikulás Teheránban ? Mindezt hitelezőinek peres panaszai előzték meg, amelyekben magas pénz-12