A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-20 / 12. szám

Kaszinótojást? Vagy inkább halsalátát? gtkezéj -fpemzetUó'z/ JzÍHi/VHítlítn Szép környezetben, ízletesebb a virsli. A békeharc élvonalában küzdött (Joliot Curie 1890—1958) Kezdetben, néhány tízezer évvel ezelőtt az ember legnagyobb problémája az volt, hogy mit egyen. E probléma a későbbi korban is fennmaradt, Gorkij szerint egyike az életet formáló erőknek, de sokszínűbb lett, különféle változatai merültek fel. Voltak, akiknél megmaradt eredeti hangzásban — mit enni? — de kialakultak embercsoportok, amelyeknél így hangzott: az elénk rakott ételekből mit választani? Az utóbbi változat mindenesetre szimpatikusabb és ennek köszönheti, hogy társadalmunk törekvései arra irányulnak, csak ebben a hangzásában maradjon meg mint probléma. A kérdés, a modern emberi igények, kultúrszínvonal emelkedés és egyéb okok következtében, tovább diferenciálódott. Ma már ez a probléma: hogyan, milyen környezetben étkezni ? Mert bár az éhes ember mindenütt éhezik, de nem biztos, hogy mindenütt jól tud lakni. Még ha van is mit ennie! Érthetőbben. Vannak állomási büffék, ahová ha farkaséhesen betérsz, a látottakkal jól lakva, de üres gyomorral jössz ki, vannak viszont helyek, ahová bemégy egy málnára és eredeti szándékodról meg-Korszerű falatozó — jó modorU emberekkel feledkezve degeszre tömöd a gyomrod. A környezet rávett, hogy egyél. Mint a bratislavai Luxor önkiszolgáló falatozóban. Az étkezés színvonala, mikéntje, kultúrszinvonalat jelent. Ha az a színvonal, melyet a Luxor önkiszolgáló-falatozó, újjászervezése által elért, általános lenne, nyugodtan állíthatnánk, hogy minden rendben van. Belépve a helyiségbe érdekes az első benyomás. Meglepő az az egyszerű Ízlésesség, mellyel például a színeket válogatták össze. A páros asztalok narancsszinűek és enyhe zöldek, a fal festése halvány rózsaszín és kék kombináció, A műanyag tálcák zöldek és narancsszinűek. Az össz-színhatás nagyon kellemes, mindenféle rikító moderneskedési igyekezet híján való és mégis modern. Eredeti és célszerű a székek és asztalok elrendezése. Négyes asztalcsoportok vannak, közöttük állvány, lámpával, az állványon só-, és fűszertartő, ecet és üvegnyitó. Az asztalkák alatt vasrács, csomagok, aktatáskák vagy női kézitáskák részére. Balogh építész és Spidlík elvtárs, az üzem üzleti szervezésének felelőse, brüszszeli tapasztalatai alapján tervezték a berendezést. Újszerű és hatásos a világítás kérdésének megoldása. Lámpája van minden négyes asztalcsoportnak, azonfelül három mennyezeti függőlámpa-csoport, háromféle színben sugároz megnyugtató és kellemes fényt. Az eladás menete a következő: A tálcás pult után következik a hideg ételek szekrénye, aztán a meleg ételek, kompótok, saláták, kenyér és sütemény, evőeszközök, poharak, italok és végül a pénztár. Ilyen elrendezéssel maximálisan gyors kiszolgálást sikerült elérniük. Érdekes megfigyelni, hogyan hat a környezet az emberekre. Majdnem azt lehetne mondani, szertartásosan esznek. Nem találod meg a legtöbb falatozóbolt zaját, rendetlenségét és sokszor kifogásolható tisztaságát. Nyolc alkalmazottja van a boltnak, akik közül kettő az edényeket szedi össze az asztalokról. Az átlagos napi forgalom értéke tízezer koronán felül van, átlagos látogatottság 1800 ember. Vagyis naponta negyvenegy ember lakik jól minden ízléses piros vagy zöld asztalkánál. Szép környezetben, kultúremberhez méltóan. DUBA GYULA (Péter László felvetelei) Azok közé tartozott, akik nem érezték magukat nagy dolgokra hivatottaknak, de mégis azok voltak. Mindennapi egyszerűségben szemlélte az életet, az embereket, s tehetsége és képességei emelték a tudomány magaslatára. Polgári családból származott, mely híven őrizte régi forradalmi hagyományait, s az apa büszkeségét is növelte, hogy a kommün katonája volt. Paul Langevinnel, későbbi tanárával való ismerettsége vezérelte öt a tudomány útjára. Langevin bevezette öt az akkor már világhírű Curie családba. A minden más egyébről, csak nem tudományos munkáról ábrándozó fiatalember 1923-ban belépett Marie Curie-Sklodowska laboratóriumába. A líceumban, ahol Langevin volt a tanára, határozott egyéniségű, szókimondó harcias jellemnek ismerték. Feleségével, Irénnel együtt, forradalmat idéztek elő az akkori fizikában. 1935-ben felfedezik a mesterséges rádióaktivitást, s nagy lépéssel viszik előre a fizikai ismereteket. A tudós házaspár évtizedeken át kutatja az atommag csodálatos titkait, félelmetes erejét. Kutatásában a háború zavarja meg. A már akkor szigorú demokratikus elveket valló tudós nem várta ölhetett kézzel, míg elmúlik a vihar francia hon felett. A megszállás első napjaitól kezdve csatlakozott az ellenálláshoz, laboratóriuma fegyverraktár lett; ahonnan ellátta a partizánokat. Kétszer volt a Gestapo fogságában, de szerencsére megmenekült. Az illegalitás éveiben még közelebb került a kommunistákhoz; a francia nép érdekeinek egyedüli igaz képviselőjét ismerte fel bennük. 1942-ben belépett az illegális kommunista pártba, hogyha — mint vallotta — elfogják és főbelövik, kommunistaként haljon meg. Felvirradt a szabadság. Franciaországba is beköszöntött az üj élet. A béke reménye költözött az emberi szívekbe, de egyes vezetők már egy Ujabb vérontás előkészületeit szervezték. Csalódás érte, amikor a francia kormány a hidegháború szolgálatába állította a tudomány, így az atomkutatás eredményeit is. Hiszen 0, aki 1948 decemberében megszerkesztette az első francia atomreaktort, egészen más céloknak szentelte munkásságát. Müvének is a Zoé (élet) nevet adta. Nem volt az a típusú tudós, aki meghunyászkodott, akit a hivatalos dicséretek elvakítottak volna. Lelkiismerete, az egész emberiség békevágya nevében, tiltakozott a kormánykörök szándékai ellen, mire két évre rá leváltották a francia atomeró-bizottság éléről. A békemozgalom legkimagaslóbb szervezetének, a Béke Világtanácsnak megalakulása óta úgyszólván minden kongresszuson és találkozón, minden megmozduláson részt vett. Tudományos munkája mellett fáradhatatlan energiával dolgozott a béke érdekében. Joliot Curie szelleme tovább él és harcol a békemozgalom híveinek soraiban. Úgy, ahogyan 0 ezt előre látta: „Minden ember eltörött! etetlen nyomot hagy a földön . . . Bennük van az örökkévalóság. Ha meghalok, mások lépnek a helyembe. Nincs gazdagabb a népnél!" L. L