A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-28 / 9. szám

3. Nápoly „Nápolyt látni és meghalni"... — kl ne Ismerné ezt a romantikus mondást a városról, melyet elébb láitnl kell és aztán sürgősen meghalni. Én valahogy másképp fogtam fel ezt a dolgot, amikor eljutattam Nápolyba, mely egyesek szerint a világ legszebb fekvésű városa. Másként fogtam fel a dolgot azért, mert jnaga a város — ha eltekintünk gyönyörű fekvésétől a meseszép Nápolyi-öbölben — kétségkívül nem a vdlégi legszebb városa, de még csak Olaszországé sem, s ami a halált Hie ti, Hívatlan látogatók — amerikai tengerészek Cagprl szigetén hát ez az asszociáció talán csak a szörnyű nyomorral kapcsolatos, mely itt. Dél-Itáliában teljes meztelenségében mutatta magát. Firenzében, „a ldrakaitváirosiban" nem láttam koldusokat. Milánóban, ebben az észak-olaszországi nagy iparvárosban nem járnak munkanélküliek tömeged reménytelenül az utcákon, Rómában, a Vatikán árnyékában legalább látszatra betartják a prostitúció ellen hozott új törvény intézkedéseit. Itt, Nápolyban mintha minden gyeplőt elengedtek volna: a nyomoi ott székel egyenesen a főutcákon, a szemkápráztatóan kivHáqltott sugárutakat elcsúfítják a koldusasszonyok, gyerekekkel a karjukon, s az esti korzón elállják a járókelők útját. Az idegen csak nehezen szabadul a szerelmi ajánlatoktól, melyek minden oldalról körülveszik: selyemfiú kínálja a védencét, anya árulja a lányát, sőt néha leány az anyját, egyszóval valami szörnyű az egész. A szegények nyomortanyái, a fehérneművel teleaggatott utcákban talán egzotikus báljai hatnak az amerikai turistákra, a Baedeker szerint ez az öreg Nápoly romantikája. A magamfajta ember Számára, aki már megszokta, hogy modern új házakban munkások laknak, ez a látvány fölöttébb visszataszító. A központi pályaudvar környékén, ámely — •talán utolsóként — most épül újjá háború okozta romjaiból, van néhány utca, amelyekben minden egyes házban mulatóhelyeket lehet találni. A szórakozó helyek főattrakciói a jáitékautamaiták. Megszokott dolog, hogy éjfél körül még mindig serdületlen fiatalok űzik itt a legkülönfélébb hazárdjátékokat (láttam nem egy tlz éven aliuli gyermeket is); ami — noha a déli népek mondhatni nemzeti szokása az esti órákat az utcán tölteni — mégis egy .kicsit túlzásnak látszik. S vannak itt aztán sötét utcák, ahová nem jöl betévedni a klváncsd idegennek, még a koraesti órákban sem, A Nápolyi öböl 0 • mert megtörténhetik, hogy pénztarcaja -4

lküd fér vissza a hoteljába, esetleg késsel a bétáiban. Emellett, minő iróniája a sorsnak, ez a város a vidám dalok hazája, itt születnek a canzonék, ez utánozhatatlanui bájos nápolyi dalok. Voltam egy dalesten, egy négy emeletes színházban, amelyet egy hónapra bérbe vett egy népdalénékes csoport. Két előadást •tartottak naponta, egyet hatkor és egyet kilenckor, mindig telt ház mellett. Az esti .előadás, melyet láttam, éjjel fél kettőkor fejeződött be, olyan nagy volt a nézők lelkesedése, hogy Imínden számot megújráztak. Mint mindenütt, ahol a nyomor százezrek életére nyomja rá bélyegét, itt is óriási ellentétekkel találkozhatunk. Nápoly középpontjában új városnegyed épült fel, csupa modem, merész architektúráié áruház és középület. De ha •yégigtnégy a végtelenül hosszú tengerparton, amely több oldalról szegélyezi a város szaggatott öbleit, a lélegzeted is eláll az elébed táruló látványtól,« a gyönyörű pasztellszínű villáktél, melyek harmonikusan Illeszkednek be a tájképbe. Náipolyt azonban más valami ls híressé teszi: környéke, teld természeti és történelmi látványossággal, amelyek a város fő jövedelmi forrását Jelentik. Délkelet felé széles országút vezet, melyet a városon túl sorompók zárnak el. A Vezuvra vezető út ugyanis magántulajdon, s aki toválbb akar jutni, annak fizetnie kell. Kötélpálya vezet tovább egészen a kráterig, mely kerek tátongó üreg. olyan, mint egy óriás kicsorbult foga, háromszáz méier mély és olyan kiterjedésű, mint talán a Gottwald tér Bratisdavában. A vörösbarna turifa, amelyen jársz, valódi hamisítatlan láva. ,Az idegenvezető csekély díjért elmeséli, hogy a Vezúvnak utoljára mintegy tlz év előtt volt elrontva a gyomra, de nem hányt komodyab-Halászok a Nápolyi öbölben ban. Legközelebb a jövő évre várják, hogy ismét rendetlenkedni fog. Nem szeretnék azoknak a kisparasztoknak a bőrében lenni, akik annak ellenére, hogy éjjel-nappal a Damoklesz kardja függ a fejük felett, mind följebb és följebb merészkednek íöldecskéikkel a tűzhányó oldalába, mert itt Igen termékeny a talaj. És bizony, a történelem elég figyelmeztető tanulságul szolgál: nem a hegy libánál, de néhány kilométerrel távolabb két gazdag, nagykultúráid város feküdt. Elég volt egyetlen hatalmas kitörés 79-ben, hogy harminc méter vastagságú láva- és hamuréteg örök időkre minden életet betemessen. Csak a XVIII. és XIX. században fogtak hozzá az egyedülálló történelmi emlékek kiásásához, amelyek — hála a hamu konzerváló hatásának — Pcmpejiiből és Herctéáneumiból megmaradtak. Aztán Itt van egy félsziget, mely csupa romantika, buja vegetáció, színek orgiája, s ah dl icsodálatosan enyhe az éghajlat. Népi zenekar á Sorrentól emléket húzza a fülembe, miközben egy magamtépte citrommal a kezemben, figyelem a nem mindennapi naplementét: a hatalmas tüzes korong lassan merül el a véresre festett tenger hullámaiban. Aztán felszállok egy kis propeller re és átkelek a mesék szigetére, Capriba. Elnézem a meredek sziklákra és pálmaligetek között épült villákat; cipruszok és pimiák szegélyezik az utat. Ibolyaszínű kúszóvirágok és tüzesen vörös rózsák himibá,'ődznak a fejem födött, s köröskörül a valószínűtlenül kék tenger, amely kialakította a csodás Kék barlangot, a Grotte azzurrá-t, melynek a tengerről van a bejárata. A turisták, akik csak fekete-fehér filmet hoztak magukkal, most átkozzék feledékenységüket. S én, ittasan a színek emez orgiájától, felteszem magamnak a kérdést: giccs ez, vagy sem? Lehet giccs, amikor a természet munkája ez? Annak Idején ide küldte Lenin a fáradt Gorkijt, hogy pihenje ki magát. Eszembe Jut ez a történelmi tény, amint elnézem a fantasztikusan kiöltözött sznob dámákat, akik fürdőruhában korzóznak az utcákon; Jeflkf szemeim előtt megképzik az innen tizenöt kilométerre húzódó nápolyi Via Garibaldi, ahol az éhező anya alamizsnáért nyújtja kiaszott kezét. Az lesz az igazi üdülés, ha ebbe a természeti paradicsomiba majd egyszerű olaszok és idegenek is eljutnak, mint ahogy a szocialista országokból ma utaznak a dolgozók a fekete-tengeri fürdőhelyekre! N&polyt látni és élni és harcolni a jobb életért mindenütt — ezzel a gondolattal hagyom el a szegény szerelmesek városát, Szöveg és képek: JAN KÁLIN A A lest« Sorrento-félsziget