A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-28 / 9. szám

Prágában született. Apja Antonln Mánes tájfestő, nagybátyja Václav Mánes pedig a prágai Képzőművészeti Akadémfa tanára volt: Nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy festődinasztiából származott, hiszen leánytestvére . Amália is festett és nyolc révvel fiatalabb testvéröccse Quldo Mánes is bevonult a XIX. század cseh képzőművészetének történetébe. A hideg, lélektelen prágai Akadémián csupán a ha- • tározott és biztos rajzolást sajátította el. Első képein, amelyeknek bár igen nagy közönségsikerük volt, nagyon is meglátszik a konvenciohélis klassz!-' cizmus. Ezek a müvei a mai nézőt és bírálót egyformán hidegen hagyják. Ai fiatal Mánes érzi és látja, hogy a prágai Iskolától semmit sem remélhet, Igy ezernyolcszáznegyvennégyben felszedi sátorfáját és Münchenbe megy. Három évig tanul Közép-Európa akkori képzőművészeti Mekkájában. Tanul, fest és nyomorog. Helyzete csak akkor javul, amikor az ottani kiállításon eladja „Petrarca találkozik Laurával" cimü olajfestményét. Majd visszatér Prágába, ahol a forradalmi 48-as évben a csehek és németek útja különválik. Mánes a németellenes Slovenská Lipa tagja lesz, majd két évig egyik főúri iskolatársának és barátjának morvaországi kastélyában vendégeskedik. Itt a vendéglátó család tagjainak portréit festi meg. Aztán hazatér Amália nővéréhez, aki lényegében a család feje. Mánes most rengeteget dolgozik, mégis szűkösen ál. A hivatalos fekete-sárga kritika nem engedi a cseh művészt érvényesülni. Szerencsétlen szerelme, családi gondjai lassan felőrlik erejét és bizony a művészt römai útjait anyagilag biztosító Launa lovag személyében a mecenás elkésve jelentkezik. Mánes ugyan még eljut Rómába, ám a földlek rossz híreket hoznak Prágába. Amália elutazik utána és öccsét római koldusok között találja meg, súlyos melanchóliával. Itthon még egy évig haldoklik és dührohamaiban sok alkotását elpusztítja. Amikor 1871. december nyolcadikán meghal, Neruda Így kezdi nekrológját: „Hála Istennek, már kiszenvedett..." Rengeteg akvarell, ceruza- és tusrajz, rézkarc és olajfestmény maradt utána. Legszebb festményei közé sorolhatjuk a „Varrónőt", a „Nyáron" című híres képét, a piros napernyővel és viharos égbolttal, a Reggelt; valamint a „Kislány" nevén ismert akvarelljét, no és nem utolsó sorban a valóban közismert „Szlovák család"-ot. J. Mánes, művészetét a nemzeti öntudatra ébredő népének szolgálatéba állította és a cseh történelmi, valamint portréfestészetet közép-euröpal színvonalra emelte. 0, és az utána jövő Aleä voltak a XIX. század legnemzetibb cseh festői. - «I -Josef Manes (1820-1871): A kunyhó tövében 5UMLTU /.ULI AN; ~f4ideg оаи Fa: erdők nyurga,vihartépte szála, kinek lombod az ég nevelte fel: ne haragudj, hogy tűzbe, lángba doblak -de hideg van, fázom: fűteni kell! Szén: mirhetetten mélységeknek magja, gyémánt-hieroglif, östitku jel: ne haragudj, hogy a kályhámba vetlek -de hideg van, fázom: fűteni kell! Szivem, egy bús világ mély óraműje, mely árván dobbansz napról-napra el: ne haragudj, hogy tűzből tűzbe ceaptak — de hideg van, fázom: fűteni kell! Szó: vérzb igazság, te minden kincsem, ne haragudj, hogy így játszva veled, a vers tüzes csatasorába szórlak -de nagyon hideg van!... Ad] melegetI... Terebélyes nagy fa (Sarai felvétele)