A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-28 / 9. szám

DÉNES GYÖRGY: Téli vihar Különös vihar volt: téli vihar. Úri szívekben pattant a jaj. Kemény szívekbe villám csapott.., A bányák odván, a gyárak mélyén hajnalodott... Különös vihar volt: téli vihar. Száztornyú Prágát verte á szél, zubogott, zúgott, pezsgett a vér. És lábra kaptak utcák, terek, öklökből erdő emelkedett. Lobogók selymén játszott a szél, obogók színe, )kár a vér ... Különös vihar volt, téli vihar. A jövőt vitte vállán a nép, / s Prága felett tisztult az ég. Criás máglyát gyújtott a nap, táncot jártak a napsugarak. És ott ültették a jó magot, melyből a jelen lombosodott. NAGY LAJOS: A hűvös kék eget... A hűvös kék eget tedd forró homlokomra, mert meggyötört a láz, Villámok robaját ereszd a közelembe, mert megőrjít a csönd. Nagy, áradó vizek, hullámok énekét esdekli már a szív, és ezüst jegenyén tanyázó cinkepár pityergő hangja hív. Perzselsz, akár a láng, pusztítasz, mint a láva — a csók törvénye ez. — Mezőim fergeteg, tűzzápor fürdeti, arcomra pernye hull, de bíbor vágyaink külön világba zárnak — mégis üvölt a csend, — s ha vérünk elcsitult, mindketten visszasírjuk a zúgó végtelent. Nézd, hajnalfény dalol, — az utcán felzuhog az ébredő világ, — az inged, Gyöngyvirág — takard el meztelen, havas-szép kebledet! Túl ágyunk reszkető, tüzes igézetén: aranyló áradat, pacsirták kórusa, gyémántos vadvizek világa hívogat. i—' A Sipka szorosban minden csenties — próbálkozott Babin egy tréfás megjegyzéssel, de hangjában érezni lehetett az aggodalmat. Susztov ültében elővette pisztolyát. Több lövés nem esett. Sehol egy hang se. Mély nagy csend vette körül őket, s hegyekben lehetséges ilyen igazi csend. — Megbolondult? — kérdezte suttogva Babin. — Tisztára kerge — mondta Susztov. — Agyonlőtte a kutyát, most pedig a sasra lövöldözött. — Az a sas elrontotta neki a dolgot. Szerintem a golyót neked szánta. — Akkor hát utána! Gyerünk! Visszatértek az emlékműhöz, mely egészen fekete volt a nedvességtől, s hatalmas árnyékként ágaskodott a folyvást szitáló ködben. — Amint látom, a Sipka szorosban minden csendes — ismételte Susztov, s elgondolkodva nekilátott, hogy levesse blúzát. - A golyó talán bennmaradt a karodban/ — Dehogy is. Jelentéktelen karcolás. Eppenhogy súrolta. NYIKOLAJ ATAROV (21. folytatás) — Az autóban van kötszerünk. Kibírod odáig? Visszafelé kötekedtek. Babinnak mégiscsak szörnyű természete volt: felettébb nyugodt pontos, túlságosan kíméletes. S ráadásul a hangja: az a telt, mély basszus. Kitűnő zenei hallása volt. Most a szorosban történtek után nem jutott eszébe semmi okosabb, minthogy egész úton fütyörésszen valamit — minden valószínűség szerint Beethoven Holdfény szonátáját. Susztov inkább a divatos táncnótákat kedvelte. Most fütyörészhetett volna ő is, de az átkozott idegenvezető alaposan elrontotta a jókedvét. A kötés szorította a karját. A seb óráról órára jobban fájt, szinte égetett. Estig a vendéglőben töltötték az időt. A csaposnak természetesen egyetlen szót sem szóltak a történtekről. Blagov pedig nem mutatkozott, úgy eltűnt, mintha a kútba esett volna. Susztov szemrehányásokkal gyötörte önmagát: csak igazolni szerette volna gyanúját, s túllőtt a célon. Ki tudja micsoda következményei lehetnek az ügynek? — Ugyan mit fütyülsz már annyit! — szólt rá végül dühösen Misára, s megállította az útszélen. Babin abbahagyta a fütyörészést és csodálkozva Susztovra tekintett. Az alhadnagy ebben a pillanatban nagyon tanácstalannak látszott. — Egyre csak fütyülsz... Adj inkább valami tanácsot, mitévő legyek?! — Tégy jelentést Kotjelkov őrnagynak — tanácsolta hidegvérrel Babin. — A világért sem! Menten agyoncsapna. — Alhadnagy elvtárs, tetteinkért felelőséget kell vállalni! — Rendben van! Mindenről jelentést teszek, csakhogy nem az őrnagynak, hanem az ezredesnek. Babin csak elmosolyodott. No ugyan nagy hős ez a Susztov. Tehát szebb a könnyű halál, mint a nehéz, göröngyös élet. Aztán hirtelen ellágyult, s nagy szeretettel tekintett póruljárt barátjára. Versecig nem juthattak el. A közelben harcok folytak, s a repülőgép csakhamar leszállni kényszerült. Cagolov és Vatagin bemutatták irataikat és igazolványaikat a közeli parancsnokságon, mely a front közelében egy erdő szélén telepedett meg. Kaptak egy gépkocsit és kíséretül két 'iíBtonát. A szerb falvak lakossága mindenütt szerettei fogadta őket. Végül is elérték utazásuk célját. Hans Kraft házát a városi tanács útmutatása alapján könnyen megtalálták. A ház egészen üres volt, s nagyon elhanyagoltnak látszott. Az udvaron még most is füstöt, s égett fa és hús szagát érezték: az istálló három nappal ezelőtt égett le. 12 /