A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-28 / 9. szám

Köszöntő Jubileumi ünnepet U1 a szlovák kulturális élet. Március elsején lesz negyven esztende­je, hogy megalakult a Szlovák Nemzeti Szín­ház és ezzel kezdetét vette a hivatásos szlovák színművészet munkája. Egy nép kulturális életében felmérhetet­len jelentőségű a színpadról elhangzott szó, ha az nem csupán a szórakoztatás, a gond­űző gyönyörködtetés, hanem az emberneve­lés érdekében hangzik el, és ébresztője, él­tetője egy nemzet lelkiismeretének. A Szlovák Nemzeti Színházról elmondhatjuk, hogy a gyö­nyörködtetés, a szép szó ápolása mellett mél­tóan felelt meg Igazi nagy hivatásának: az életet és békét igenlő nemes emberi eszmé­nyek hirdetésének. Az elmúlt négy évtized a küzdelemnek sza­kadatlan sorát jelentette, mert hiszen nem kevesebbről volt szó, mint hagyományok híján mindent a kezdettől megteremteni és lassú, fáradhatatlan munkával a színházat olyan mű­vészi színvonalra emelni, hogy az a haladó európai népek családjában méltóan megállja a helyét. A megtorpanást nem Ismerő útkere­sés, a színészek és rendezők kezdeményező kedve meghozta a maga gyümölcsét: rangossá tette a szlovák színjátszást és egyúttal meg­teremtette az új szlovák drámát is. A szlovák színművészet már az első köztár­saság idején megtette első bátor lépések a realista színjátszás felé és ez elsősorban az orosz és szovjet drámairodalom remekei be­mutatásának köszönhető. Tolsztoj, Csehov, Gorkij mutatták meg a helyes utat, nevelték a rendezőket és színészeket. Ugyanakkor a szlovák klasszikusok, Palárik és Záborsky is hangot kaptak a színpadon és századunk Im­már szlovák klasszikusnak mondható dráma­írója, Tajovsky is megszólalhatott. Itt, ezen a színpadon fejleszthette tehetségét a mai szlovák drámairodalom nesztora, Ivan Stodola, itt hangzottak el a fasizmus idején a fiatalon elhunyt Peter Zvonnak bátor szavai, itt Indult el Stefan Králik és itt bontogatta szárnyait Peter Karvas is, akikkel a szlovák dráma európai rangot kapott. Szakmailag és eszmei­leg kitűnően iskolázott rendezők és — Andrej Bagar nemzeti művésszel az élen — olyan színjátszók segítségével, akik ma az ország határán Is túl nevessé teszik a szlovák szín­játszást, a szlovák drámairodalom hatalmas ösztönzést és új lendületet nyer. De a zenedráma is sokat köszönhet a Szlo­vák Nemzeti Színháznak. Eugen Suchoií örvé­nyének világsikere, Ján Clkker operálnak kül­földi visszhangja elképzelhetetlen a színház operaegyüttesének kezdeményező szerepe nél­kül. Végezetül a köszöntőben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Szlovák Nemzeti Színház az utolsó években két csehszlovákiai magyar szerzőt ls szóhoz juttatott színpadán és azzal, hogy továbbra is lelkes figyelője és segítője az itteni és a magyarországi magyar dráma­írásnak, igen hatásosan szolgálja a népeink közti barátság ügyét. Ml, a kultúra itteni magyar dolgozől e ju­bileumon örömmel állunk a gratulálók közé, és a szerencsekivánatok színes csokrába oda­tesszük a ml szerény virágainkat Is. Üzemeinkben fokozott figyelmet fordítunk a munkások egészségügyi viszonyaira és az esetle­ges balesetek alkalmával adandó gyors segélyre. A vágbesztercei gép­gyárban magas fokon áll ez a gondoskodás. Köz­vetlenül az üzemben jól felszerelt poliklinikai és sebészeti rendelő szolgál­ja az azonnali segítségre szoruló sérülteket. A vágbeszterceiek kez­deményezését üzemeink számára nagyon hasznos és követendő példának tartjuk. Ö azonban megbízott és megbízik társaiban, s bízik önmagában is ... Az építkezéshez szükséges pénzt pedig elő­teremti, ha igyekszik kissé. Mindkét kislánya jő tanuló, értük minden tőle telhetőre képes. — És milyen házat szeretnének? -faggatom tovább. Ráncolja a homlokát, vonogatja a vál­lát. Hisz neki mindegy, csak jó és szép legyen. Mégse odázza el a választ: — Egyesek a régimódi, vidékies, egy két lakásos, földszintes házikók iytán vágyakoznak. Veteményeskertet kíván­nak a házuk elé, mögéje pedig barom­fiudvart. Háromszéki elvtárs is aggódik. Sze­rinte ilyen kisvároson tizenegy szom­széd túlságosan sok egy-egy lakóra. Az emberek mindnyájan ismerik egymást — Nem bízik az emberekben? — Én bízom bennük — válaszolja me'ggyőződéssel. - £s abban is bizom, hogy egyre műveltebbek leszünk, s a torzsalkodás egyre ritkábbá válik kö­zöttünk. — Honnan ismeri ennyire az embere­ket? — Érdeklődési körük és kulturális igényeik szerint ítélem meg őket. Nem esik nehezemre, hiszen újságárus va­gyok. — Milyen újságok a legkelendőbbek? — Általában mindegyik elfogy. A na­pilapok közül a Pravda és az Üj Sző, a hetilapok sorában pedig az Üj Ifjúság és a Dolgozó Nő. — És a Hét? — Arról nem szólok, nehogy hízel­gésnek vegye az elvtárs. Háromszéki Károly olvasott, tájéko­zott ember. Búcsúzáskor még visszatér a lakás­szövetkezetre: — Az a legfontosabb, hogy mielőbb új lakáshoz jussunk, s hogy lehetőleg mind a tizenketten egy fedél alá kerül­jünk. Az a legfontosabb, hogy minél előbb megépüljön az új szövetkezeti ház: hi­szem, hogy kényelmes, szép otthon lesz, akkor is, ha tizenkét család lakik egy fedél alatt. Kovács Gáspár Egy fedél alatt Napjainkban szinte gombamódra nő­nek kí a földből az új lakóházak. Több­emeletes épülettömbök emelkednek a magasba már vidéki kisvárosainkban is. Dolgozóink egyre igényesebbek, — s egyre felvilágosultabbak. Belátják, hogy amire az egyén egymagában kép­telen, azt másokkal szövetkezve meg­oldhatja. — Elvileg már nálunk, Párkányban is megalakult a lakásszövetkezet — mond­ja Háromszéki Károly. — Már csak két jelentkezőre várunk, hogy elkezdhessük a tizenkét lakásos, emeletes ház építé­sét. Megfontolt ember. Számotvet minden eshetőséggel még az aprócseprő dol­gokban is, a létfontosságú kérdésekben pedig igazán alapos. Természetes tehát, hogy feltétlen híve a szövetkezeti la­kásépítésnek. Hiszen új, egészséges ott­hont ezúttal szerezhet magának leg­könnyebben. — Nincs lakása? — érdeklődöm az életkörülményei felől. — Van! Kétszoba-konyhás... De né­gyen lakunk benne. — Most milyen lakást óhajt? — Kétszoba-konyhást. Furcsálom a választ, hisz az újban se laknak majd kevesebben. A csendes szavak azonban nemsokára meggyőznek. Az ósdi ház egyik szobája a villany­fényen kívül sehonnan se kaphat vilá­gosságot. És olyan nyirkosak a falak, hogy örökké dohos szag árad belőlük. Hasztalan fűtenek: mennél melegebb van, annál orrfacsaróbb a doh és a pe­nész. Héromszéki Károly hetvenöt százalékos rokkant — munkáját és magatartását tekintve azonban legalább másfélszeres ember. A póstai hírlapszolgálat dolgo­zója, s a munkatervét mindig túltelje­síti ... — Sok vita és tervezgetés előzte meg az elhatározást — idézi fel megbeszé­léseik lefolyását. — Sokan még önma­gukban is kételkedtek.

Next

/
Thumbnails
Contents