A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-21 / 8. szám

nyelvek üdvözölték a csapatot. A szi­vattyúk ezúttal köhécselve működ­tek, s a híresen célző föcsövezetö díszsugara nem talált célba. A má­sodpercmérőt nem nézte senki, kü­lönben is a riadalomban odave­szett. Szerencsére megérkezett az a csapat, amely csak a második helyezést érte el a nagyszabású tűzoltóversenyben. Ez nem dol­gozott finoman és gyorsan: hanem feltépte a tetőt, a vizet egyenesen rávezette a lángoló gerendákra és szarufákra. S a tűz kialudt. — Durva munka! — mondta gő­gösen a győztes csapat parancs­noka. — Látszik, ki nyerte a ba­bérkoszorút. Oroszból fordította: Kóródi József • • 9 JAROSLAV HASEK: A segélyző egyesület Írói működésem eredménye­ként nem egészen adósságmen­tes, mondhatnám szűkös hely­zetbe kerültem. Önkéntes Se­gélyzőegyesületünkhöz fordul­tam, megpróbálom elmondani, hogyan jártam velük. Beállítottam a titkárhoz. Én: Az egyesület segítségét kérem. A titkár: Neve? Én: Hasek Jaroslav. A titkár: Kora? Én: Hatvan éves. A titkár: Foglalkozása? Én: Író. A titkár: Hm... Ha ötven évvel fiatalabb volna, beutal­hatnám a gyermekgondozóba ... Büntetett előéletű? Én: Eddig még nem. A titkár: Kár, mert akkór a Börtönből Szabadult Rabok Egyesületéhez fordulhatna ... Remélem azonban, hogy meg­rögzött iszákos? Én: Nem. Csak akkor iszom, ha valaki fizet, ez pedig a gya­korlatban azt jelenti, absztinens vagyok. A titkár: Hát ezt igazán saj­nálom, mert akkor a Notorius Iszákosok Megmentésére Ala­kult Egyesülethez ajánlhatnám be; vagy miért nem egy meg­esett leány, akkor ugyanis a Rossz Ütra Tért Lányokat Védő Egyesület biztosan pártfogásába venné: vagy legalább egy ló volna, melyet az emberi mivol­tából kivetkőzött kocsis da­gadtra vert. Ez esetben az Ál­latvédő Egyesület venné védel­mébe. Ha mohamedán vagy po­gány volna, bízvást számíthatna a keresztény hittérítők segít­ségére ,., No, de várjunk csak ... Remélem lopott vala­mit? Nem? Akkor a Volt Tol­vajok Javítóintézete sem tehet semmit érdekében. Az Elzüllött Emberek Istápolására Tömörül­tek Egyesülete volna még, de ehhez egy kicsit tisztességes­nek látszik. Pedig azok bizto­san kisegítenék a legnagyobb szükségből. Én: De könyörgöm, én nem segélyt kérek, hanem valami munkát! A titkár: Miiit? Munkát? Ba­rátom, miért nem kezdte ezzel? Munkánk — az nekünk sincs .., 9 Nemzetközi balett-fesztivált rendeznek az idén Olaszországban, amelyen a legjelentősebb euró­pai és tengerentúli balettegyütte­sek vesznek részt. 9 Párizsban nemrég új kiadás­ban jelent meg Baudelair A rom­lás virágai című kötete. Érde­kességét az adja meg, hogy köz­lik benne azoknak a festmé­nyeknek reprodukcióit is, amelyek a gyűjtemény egyes részeit, il­letve költeményeit inspirálták'. Sze­repel itt többek között néhány Goya-kép, a touloni városháza ka­pujában álló kariatidák, a Tuiile­riák kertjében álló maszkok, stb. ® Néma csillag a címe annak a filmnek, amelyet lengyel és né­met filmesek készítenek. Tárgya: űrrepülés a Vénusz bolygóra. A filmben kínai, csehszlovák, német (NDK), japán és egy kényai né­ger filmművész is játszik. 9 Lenin ismeretlen levelére buk­kantak a Román Népköztársaság­ban. A levél Larca nevü lakos tu­lajdona, aki 1911—1912-ben mint diák Párizsban tartózkodott. 9 Csehszlovákia lesz a világ har­madik országa, amelynek köralakú panoráma-mozija lesz. Az erre a célra épülő pavilont május 9-én avatják fel Prágában. A filme­ket egyidejűleg 22 gép vetíti majd. A mozi egész berendezését a Szovjetunió szállította. © Nő a szovjet irodalom iránti érdeklődés Ausztriában is. Nemrég orosz irodalmi gyűjtemény jelent meg a bécsi Fischer Bücherei ki­adásában, amelynek előszavában Johann Guenther ismert osztrák író foglalkozik az orosz és szov­jet prózával. 9 Galina Uianova, korunk egyik legnagyobb balettművésznője, a Szovjetunió népművésze, a Lenin­rend kitüntetettje ötvenedik szü­letésnapján bejelentette, hogy visszavonul a színpadtól. © A Prágai Tavasz zenei fesz­tivált idén tizenötödször rendezik meg május 11-től kezdve. A há­romhetes hangversenysorozat az ország felszabadulása alkalmából tervezett nagyszabású ünnepségek­hez kapcsolódik. Ebben az időben zajlik le a fiatal művészek hagyo­mányos nemzetközi versenye is Prágában. © A. P. Csehov születésének 100. évfordulója alkalmából két emlék­érmet bocsátottak ki a Szovjet­unióban. Az egyik emlékérem a moszkvai Művész Színházat ábrá­zolja. Ennek a színháznak a szín­padán játszották Csehov vala-, mennyi színdarabját. Az érem az [ró domborművű arcképét és a színház emblémáját ábrázolja. Az érem felirata: „A. P. Csehov 1860 —1960. A Moszkvai Művész Szín­ház". Az emlékérmet azoknak a színházaknak, könyvtáraknak és múvészkollektiváknak nyújtják át, amelynek kitűnnek az író alkotásai­nak népszerűsítésében. A második emlékérmen Csehov, egy könyvkö­teg és egy meggyfaág látható. 9 A Drapeau Rouge Magazin je­lentése szerint Walt Disney Csip­kerózsika című filmjéhez 300 raj­zoló 6 év alatt 450 ezer rajzot készített. A római II Messagero eimü lap szerint ez egyike a legjobb rajzfilmeknek, amelyet Disney valaha is alkotott. Szépek a színei, a rajzok, szuggesztív je­lenetei és a kitűnő kísérőzene Mikiegér filmjeire és a Hófehérke és a hét törpe című filmre em­lékeztet. wssssssssssssssssssssssssssssssswsj•fssfSAmsArssAfsssssrsssssssArssmwssAmsssAmsArssssA^^ fennsíkra mutatott, ahol rozsdás mozsár­ágyuk és összezúzott társzekerek között az ég felé ágaskodott a Sipka szoros egy­kori hőseinek emlékmüve. A hatalmas hegyóriások között az em­lékmű első látásra nem tünt valami ha­talmasnak. A valóságban az a szürke grá­nit obleliszk — homlokfalán a köoroszlán­nal roppant méretű alkotás volt. Az idegenvezető Szent Miklós hegyére vezette őket, s a gerincen folytatták út­jukat. Kriszto Blagov az egykori ütközet eseményeit magyarázta. Sorra megmuto­gatta a török és az orosz hadállások helyét és azokat a hegyi ösvényeket, amelyeken a katonák összeköttetést tartották fenn a szomszéd állásokkal, s amerre vizet és élelmet hordtak fel a szorosba. Szívesen és hosszan elidőzött minden nevezete­sebb helyen, csak a Sasfészeknek neve­zett sziklát nem szerette, mert szaka­datlanul fúvó északi szélnek volt kitéve. Susztov alig figyelt az idegenvezető ismertetésére. Még mindig a vendéglős elbeszélésének hatása alatt állt, s a tőle hallottakat latolgatta magában, s közben Krisztó Blagovot vizsgálgatta. Valóban hatalmas válla, atlétatermete volt. Feltűnően figyelmes, s mindenekfelett éber ember benyomását keltette. Susz­tov alig egy pillanatra a háta mögé ke­rült s máris óvakodva hátrapillantott: Babin úgy figyelt az Idegenvezető minden szavára, hogy szinte elfeledkezett az egész világról. Itt járt, ezen a helyen, ahol nyolcvan esztendővel ezelőtt egy ma­roknyi orosz katona, élet-halálharcot vívott a török túlerővel szemben. A leve­gő, s az ég talán akkor is éppen olyan volt mint ma, talán éppen olyan köd borította be a szorost, s a hegyekre ugyanúgy felhőfoszlányok kúsztak. Szin­te hallotta a kürtök rianását, s látta, hogy a lejtőt piros fezek sokasága borítja el. Az idegenvezető egyenletes nyugodt léptekkel haladt, s egyre magyarázott. Aztán megállt egy magánosan álldogáló rozsdás feszület előtt, s a Sasfészekhez fűződő hőstetteket kezdte magyarázni. Elmondta a szikla elnevezésének eredetét is. Eszerint 1877 októberében, mikor erő­sebben kezdtek fújni az északi szelek, egy fázó sasmadár keringett felette s egy -re közelebb merészkedett a katonák őr­tüzeihez. Mikor az idegenvezető idáig ért mon­dókájával, Babin hirtelen felkiáltott: — Nézd, csak, nézd, Susztov! Fejük felett egy hatalmas szárnyú sas vitorlázott, s lebámult a magas ég alól. Susztovot váratlan lelkesedés hulláma öntötte el: — Az ördögbe is! Hiszen ez a vén sas mindent látott. i— Kiről beszélsz? c—• leérdezte Babin. A sasról. i— S mit látott? - kérdezte gyanakodva az idegenvezető. — Mindent! Mindent! — felelte meg­ingathatatlan meggyőződéssel Susztov. Most nem a sasra bámult, hanem az idegenvezetőt nézte: figyelmét nem ke­rülte el, hogy arca szinte eltorzult va­lami érthetetlen félelemérzettől. .—- Tehát maga azt állítja, hogy hul­lákat innen nagyon nehéz vagy éppen­séggel lehetetlen eltakarítani? — érdek­lődött Susztov és kihívó pillantást vetett Krisztó Blagovra. — Micsoda hullákról beszél? — hor-*. kant durván a meglepett idegenvezető. — Mindegy, milyen hullákról. Lehet, csak takonykórban elhullott lovak tete­méről. — Nem értem! — felelte amaz, s né­hány lépéssel odábbment. Am Susztov mintha már megfeledke­zett volna szóváltásukról, újra felbámult az ég alatt keringő sasra, s lelkesen fel­kiáltott: — Biztosan mindent látott! A sasok elélnek száz évig is. Biztosan ez az. Mindhárman a sas röptét kezdték fi­gyelni. Ugyanazon az ösMényen ballagtak visz­szafelé. Az út felén a fölfelé kúszó felhők takarták el őket. Susztov a ködben is könnyen megtalálta a már ismert utat. — Nem győzöm az iramot. Pihenjünk meg egy kicsit! — kiáltott utána Babin. — Majd megpihenünk a sírban — fe­lelt vidáman Susztov Kotjelkov őrnagy híres mondásával élve. Mégis megállt és belebámult a ködbe. Az idegenvezetőre várakozott, aki nem tudni miért, meg­késett. Hirtelen két lövés dördült. Egymás­után kettő. Aztán még egy. Susztov alhadnagy karjához kapott. i— Lapulj! Gyorsan a szikla mögé rejtőztek. A merénylő nem vaktában lövöldözött. (Folytatjuk) 13

Next

/
Thumbnails
Contents