A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-21 / 8. szám

HD] [30123 Február fényei „Eyszer talán eljön az idő, amikor az Októberi Forradalomtól kezdik majd az időszámítást." Ezt a megállapítást Hruscsov elvtárs tette amerikai útján. A szovjet kormány feje a talán szócskát bizonyára a nyugati világ számára udvariasságból iktatta beszédébe, mert hiszen mi a Nagy Októbert valóban vízválasztónak véljük az emberiség történelmében, és számvetéseinkben már most egy új időszámítás első napjaként, az igazi, új emberi élet hajnalhasadásaként ünnepeljük. Az új időszámítás negyenharmadik esztendejében további két napot jelez kiemelkedő, ünnepi vörös színnel Csehszlovákia történelme: május 9-ét, felszabadulásunk napját és február 25-ét, az előbbinek örökösét, egyenes folytatóját. Mi, Csehszlovákia magyar népe a Forradalom és a Felszabadulás ünnepnapjai mellett esztendőről-esztendőre frissen megújuló örömmel és hálával ünnepeljük Februárt is, mely életünk útján a talpraállásnak megdönthetetlen határkövét jelenti. A gottwaldi sző hozta meg ekkor számunkra is a forradalomnak és felszabadulásnak gyümölcseit, a teljes egyenjogúságot hazánk népei családjában és ezzel a szabad és korlátlan felemelkedés és fejlődés lehetőségeit. Országok, népek életében egy-két évtized jelentéktelen idő, a világháború viharán átvádolt nemzedékünk azonban, amikor ma visszapillant és számvetést végez, büszkén vallhatja, hogy az utolsó tizenkét esztendő országépítő munkája, amelynek tanúja és részese volt, felér csaknem egy évszázad telje' sítményével. Nincs város, nincs falu, nincsen egyetlen tanya a felszabadult országban, amely nem tudna beszédes tanúságot tenni a megtett hatalmas út eredményeiről. Az anyagi jólét gazdag eredményei mellett szinte felmérhetetlen hazánk népeinek szellemi felemelkedése, kulturális életének gazdagodása. Mi, a szocialista kultúra munkásai, az anyagi jólét gyarapodása mellett külön is felmérjük ezt a szellemi gazdagodást, külön öröm számunkra, hogy a téli hónapokban egyre több fényt látunk művelődési házainkban, a falusi otthonokban. Ez a fény és ragyogás ott csillog ma százezrek szemében, mint a Felszabadulásnak és Februárnak ajándéka, mint a közös életcélokért folyó munkánk eredménye. Nem titkoljuk el, hogy olykor nem a legkönnyebb körülmények közt születnek meg eredményeink, amelyek a nyugati világ elfogulatlanabb részét is csodálatra kényszerítik, ám ez is csak növeli diadalmunk jelentőségét, ez is emeli önérzetünket és arra sarkall, hogy »erős akarattal további diadalokért harcba szálljunk. A februári jubileum' emlékünkbe idézi Antonín Novotny elvtársnak a tudomány és művészet jelentőségéről, valamint az iskolák munkájáról, a kulturális és népművelési tevékenységről évekkel ezelőtt mondott beszédét, amelyben kifejtette, hogy épülő új rendünk lenini szellemben minden munkást és parasztot nagyműveltségű emberré akar nevelni. Szocialista közművelődésünk az esztendők folyamán sokat tett már e nemes cél megvalósítása érdekében. A műveltségnek hazánkban közkinccsé kell válnia, oly kinccsé, amely azzal bővül és válik értékesebbé, hogy mi4|él többen nyúlnak utána és minél többnek osztják szakavatott kézzel. A termelés, a közös munka, a tervek teljesítésének ügye nem közömbös népünk előtt, hiszen az évek sodrában megtanulta, hogy ez ad célt mindennapjának, ez biztosítja holnapját és boldogabb jövőjét. De megértette és megszerette Február másik nagy üzenetét is: felismerte a könyv, irodalom, a színház, a film embert formáló nagy erejét, megszerette Február ajándékát, a szocialista kultúrát. Azt a kultúrát, amely talpra állította, a közösség érdekeiért hevülő, harcos, alkotó emberré neveli. Népünk művelődni akar, hasznos tudnivalókkal gyarapodni, ám derülni is széles jókedvében, ha munkáját jól és becsülettel elvégezte. A februári ünnepen vont mérleg azt mutatja, hogy szellemi és anyagi javainkkal nem sáfárkodtunk roszszul, ámde korántsem beszélhetünk még arról, hogy szocialista emberségünk már teljes és nem akadna rajta bőségesen javítani való. Oj társadalmi rendünk építése éppen az igazi szocialista emberré válás tekintetében rója ránk a legtöbb feladatot. Február ünnepét csak akkor ülhetjük meg örömmel, elégedettséggel és bizakodással, ha előre, a holnapba vetett tekintetünkben ott lángol a tudat: a további diadalok férfias erőfeszítést, bátor helytállást várnak el tőlünk. Az ünnepi számvetésnél sohase felejtsük el, hogy az igazságosabb és emberibb élet nem születik meg harcok és áldozatok nélkül. Ha szebb, jobb és méltányosabb életet akarunk, legyün hűek a tegnap harcosaihoz, az apákhoz és álljunk helyt a magunk posztján, becsülettel és öntudattal, ésszel és verítékkel, hogy szocialista társadalmunk mielőbb megszülessen és az egész világon mindenütt felvirradjon a háborútól, nyomortői és előítéletektől megszabadított élet, E. V. JOSEPH BERNHARD (1866—1931)- Leány korsóval GYURCSÖ ISTVÁN: Reggeli kívánság Zúg, zörög, dörömböl hajnali órán a sínekkel pántolt utcaburkolat. Ö, kedves nyugalom, józan csönd, szólj rám, bírjam a lármát, s bírja a gondolat kiválasztani a sürgés lényegét: a sok sok indulás, érkezés okát, utak és célok szorgalmas fegyelmét, mikor az élet vermeken dobna át — s nem riad meg az ember, és ha félne a csapdát elkerüli az értelem. Ő, tudjam elmondani, miként élne, ha nem biztatná a munka, a szerelem. Zárjam magamba így reggelente: nyissam meg szívem, ha cseng a villamos, hogy mikor rámköszönt a naplemente tudjam: minden lüktetés harmonikus egység - életzaj és hozzám tartozik, nem zavarják a sziv józan mértékét már a csörömpölő villamoskocsik; inkább mérjem fel, hogy bennük az érték: igazítsam magamhoz — hű nyugalom — az élet közepén élni: ott, csak ott! Itass meg zúgás, dörgés: légy italom, a csend megölne — halott lennék, halott!