A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-14 / 7. szám

Aminap Paláston jártam, az Ipolyvidék eme tekintélyes falujában. Sok szépet láttam, tagadhatatlan. Am ne ha ragudjanak meg a palásti elvtársak, ha ezúttal mégsem erről lesz sző, hanem egy érdekes, bár problematikus jelenségről a sok jő közepette. Elhiszem, hogy nem érdemlik meg a palástiak, hogy éppen velük kapcsolatban merül fel a dolog, mert nemcsak az ö problémájuk ez, előfordul másutt is, de ha már Így adódott, hogy éppen Paláston kellett tapasztalnom, most mondom el. A fiatalokról lesz szó. Napjaink naQy problémája "fiataljaink fokozatos elszivárgása faluról a városba, mezőgazdaságból az iparba. A fiatalok nem azért szöknek a faluról, mert irtóznak az évezredeken át meghonosodott egészséges paraszti munkától; nem, hanem igenis irtóznak a múlttól, a sokhelyütt még mindig kísértő egészségtelen falusi elzárkózottságtól, maradiságtól. Az. új, a szebb, a. kulturáltabb élet lehetősége vonzza őket a városokba, az ipari központokba. A szocializmusban mindennek eljő az ideje, annak is, hogy a falu felemelkedjék" a városi jómód, kultúra színvonalára, csakhát mindent egyszerre nem lehet. Am hogyan magyarázzuk, meg mindezt ezeknek a fiataloknak, akik elvégre csak egyszer 16-18 évesek az életben, hogy hát várjanak még egypár évig. Nyárasdról, Kistárkányból bizony nem kívánkoznak el a fiatalok s ha egypár éve el is mentek, lassanként visszatérnek, Tavalyi Csemadok-nap dehát sok még az elhagyatott falu, sokhelyütt nem tudnak még mit kezdeni a szövetkezet adta lehetőségekkel, sokhelyütt kísért még a múlt. Így van ez Paláston is, ahol nem az a probléma, hogy elmennek a fiatalok, hanem épp az, hogy nem mennek. Illetve hát nem is probléma az, mert így van ez rendjén, gondoljuk, — ám ha egy kissé mélyebben beletekintünk a dolgokba... Elkövetkezik az az idö is, mikor köztérsaságunk minden egyes polgárának el kell végeznie az általános tizenkétéves iskolát. Ma még ez nem kötelező, de a haladás ezt is magával hozza, s akkor a mai fiatalok, akik már szintén élvégezhetnék a tizenegyéves iskolát, mert minden lehetőségük megvan rá, de mert nem kötelező, nem teszik, nyilvánvalóan háttérbe szorulnak majd a tanultabbak és képzettebbek mögött. Mindezt azért mondottam el, mert Paláston (s gondolom még jónéhány faluban - elsősorban az Ipolyvidéken) ez a helyzet. S ebből látható, hogy a dolgoknak két oldala-van. Mert a palásti fiatalok nemcsak munkára nem kívánkoznak el a faluból, de tanulni sem. így adódhat aztán az a groteszk helyzet, hogy a felszabadulás előtt „többen" végeztek Palástról gimnáziumot vagy felső iskolát (akkoriban főleg teológiát), mint napjainkban. Ez persze mint később számadatokkal bi-> zonylthatóan kiderült, nem igaz, s ez természetesen is. Am a számadatok itt mit sem bizonyíthatnak, mert ha a lehetőségeket nézzük és arányokabn akarjuk kifejezni magunkat, s azt mondjuk, hogy negyvenöt előtt két ember végzett főiskolát, ma "pedig tlz, bármilyen furcsán hangzik is, igaz, hogy a tíz kevesebb mint a kettő. iMi az oka ennek a helyzetnek? Egyesek szerint (s ezt állították a legtöbben Paláston) az, hogy a fiatalok kikerülve a nyolcéves iskolából, azonnal munkalehetőséghez, a 14—15 éves emberkék számára jelentős kereseti forráshoz jutnak helyben és a szövetkezetben, s így nemigen van kedvük odahagyni a húsos fazekat. , Mások szerint viszont (s ezt főleg a járáson állították s magam is ezen a véleményen vagyok), mélyebben rejlenek az okok - az előbbi mellett (ami kétségtelenül jelentős tényező) mindenekelőtt a falu, de általában az egész Ipolyvidék vallásos, konzervatív voltában. Súlyosan magábazárkózó, külvilágtól elszigetelődő, minden újtól idegenkedő katolikus vidék ez, ahol még manapság is alig fér a nép a templomokban, s azon tűnődnek, vajon a szlovák misén voltak-e többen, vagy a magyaron. Paálst különösen nagy katolikus falu. De hogy nemcsak Palást, arra csak egy példát mondok. Egy másik ipolyvidéki községben történt, hogy értelmes, felnőtt emberek majd agyonverték a HJNB-titkart, csak azért mert tréfás megjegyzést tett a papjukra. Hol a kiút, mi a megoldás? Mindeme dolgok ellenére Palást rohamosan fejlődik, szocializálódik. 1953-tól mostanáig 200 új lakóházat építettek, vagy alakítottak át, a szövetkezet most vett át 400 hektár földet az állami gazdaságéi, mert az eddigi 1200 hektár kevésnek bizonyult, s a faluban alig van már néhány magángazdálkodó. Nem kullognak hátul a fiatalok sem. A csehszlovákiai magyar sajtó az elmúlt hetekben adott hírt a palásti szövetkezet kertészének leánycsoportjáról, mely élén Medgyesi Margittal, úgy a kertészeti, mint a kulturális munkában elért kiváló eredményeikért országos viszonylatban is az elsők közé kerültek. iMi sem bizonyíthatja ennél jobban, hogy Paláston is eleven kulturális élet van. A színjátszócsoport évente 3—4 színdarabot is betanul. Jegyezzük meg, hogy ez nagyrészt Veszely Mihály és Oroszlán József tanító elvtársak, továbbá a Csemadok helyi vezetőinek, valamint az aktív szereplők: Antal Gizi, Rumják Marika, Medgyesi Margit és Szikora János bácsi, az idős népművész-dudás érdeme. Van egy fúvószenekaruk és Antal Gizella tanítónő vezetésével egy olvasókör is működik a faluban s a szövetkezeti tagok hetenként iskolázáson vesznek részt; ezen belül még külön kertészeti tanfolyam nyílt a már említett nevezetes leánybrigád részére. Megvan tehát minden lehetőség ahhoz, hogy Palást akár országos viszonylatban is az elsők közé kerüljön szocialista falvaink között. S ha a fentebb említett dolgokat felvetettük, csupán azért tettük, mert szépen rendbetartott helyiségben inkább bántja a szemünket a pici rendetlenség is, mint az elhanyagoltban. Távolítsuk hát el azt a picit is. S ha a módját, hogyan csinálják nem mondtuk meg, ezt csak azért, mert maguk a palástiak tudják a legjobban. Hiszen a fentebb felsorolt tények bizonyítják, hogy a szocialista kultúra forradalma Palástot és nem csak Palástot, hanem az egész Ipolyvidéket lassan általhatja, s az új társadalmi rend talajából sarjadt eleven erőként mindenestül át is alakítja. cselEnyi lAszlö