A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-14 / 7. szám

nagyszerű díszítésével, de ugyanakkor magén viseu jonéhány építész kezenyomát, akik művészi íéitekenységböl elődjük müvet legtöbbször leromooicak, átépítették, nogy sajat elkepzeieseike; váltsák valóra. a romai múzeumokban az emberiség kultúrtörténetének minden fázisa szól a látogatonoz az antik kortól a máig. Az antik emiekeket, igaz, mindenekelőtt a szabad ég alatt tdiáini, vagy mélyen a fold alatt — az ásatások még a mai napig sem fejeződtek be (ott tartózkodásom idején éppen új termeket tártak fei a szent Péter templomban, ahol Michelangelo híres szobra, a Mózes áll). Modern művészetet lehet találni a meg nem tartott világkiállítás palotájában, ahol az ember figye.met magára vonják az olyan bizarr szobrok, mint pl. a „rudat és a Tudatalattiság", amit le is fényképeztem. És aztán ott van a modern művészet egy hatalmas múzeuma a gyönyörű Villa Borghesi parkok közelében. Kiáult itt Modiliani, századunk e legnagyobb olasz festője, Képein a tipikus Modillani-féle asszonyok, akiknek olyan kék a szeme, mint az Oiasz tenger. Képviselve van a szenvedélyes, harcos Gutuso egy óriási zöld vászonnal, amit „Rocit'n roll"-nak nevezett el; ezen aiaposan kigúnyolja az amerikai módra öltözött, hungánkodo fiatalságot. Van itt azonban egy kifeszített zsákvászon is két lyukkal és egy folttal, s alatta a komoly felírás: Kompozicio, Ha a modern stílust keressük a szó igazi érteimében véve, ezt mindenekelőtt a lakásépítészetben találjuk meg. Az olaszok mindig jo építészek voltak, valamikor iskolákat nyitottak, amelyek befolyással voltak egész Európa építészeti stílusára és technikájára. Ma megint az élen járnak — architektúrájuk harmonikus, Ízléses^ s amennyire meg tudtam ítélni, igen praktikus is. Persze más kérdés, hogy ki költözhet be a tengerparti Ostia-negyed luxus bérvilláiba, ahol a havi lakbér 50— /0 ezer líra között mozog. A havi 40—50 ezer Urát kereső munkások aligha. S igy aztán számukra csak az öreg Róma reménytelen sikátorai maradnak, ahogy ezeket a neorealisták müveiből ismerjük, ott valahol a Tevere másik partján, a Via Veneto luxusvillái helyett, melyeknek teraszain napernyők aiatt heverésznek a gazdagok, apró külvárosi cafeteriák és bevásárlás a piazza dl Vittorio Emmanuelle zajos zsibvásárán, ahol a vállalkozó szellemű árus szőnyeggel a kezében asztalon áll és kiabál a tömegnek: tízezer lira először, másodszor, harmadszor, kilencezer líra először, másodszor,... stb. — míg ebben a fordított licitációban eljut ezer líráig, s gyenge perzsautánzétú szőnyegét végre eladja. Nyáron, mint tudjuk. Itt rendezik meg az idei olimpiai játékokat, amelyekre a rómaiak milliószám váriák az idegeneket. Egyszer megint minden út Rómába vezet. Lehet, hogy addigra eltávolítják az olimpiai stadion galériájáról a fasiszta „nagyságok" szobrait, amelyeket még Mussolini állíttatott oda. Lehet — mondom. Mert ott lenn, a nép között egészseges világnézetet lehet találni, megállapíthatjuk, hogy igen nagy népszerűségnek örvend a kommunista párt a dolgozók körében. Csakhogy odafönn, a Quirinálén még más emberek uralkodnak. S ezek, nyilván, még nem égettek fel minden hidat, mely a fasiszta múltból a mába vezet. Ez ls hozzátartozik a mai Róma arculatához. Szöveg és képek: JÄN KALINA Egy modern szobor: „Tudat és Tudatalattiság" nemzetközi jelentőségét, mégiscsak az ország iegndg,-„j >d»osa, tehát illik vele kezcn.. a sort Az első benyomás fenséges, nagyszerű. A vonatok a város közepén állnak meg a hatalmas, modern Termini pályaudvaron, amelynek nem hiába az a hire, hogy Európa legmodernebb vasúti pályaudvara. Mintegy tizenhat sínpár fut be a tágas csarnokokba, amelyekben az utas mindent megtalál a szállótól kezdve az áruházig. Itt aztán igazán elég egy félórás útmegszakítás ahhoz, hogy — s közben nem kell elhagyni az állomásépületet, — egy vagyonra valót költsön az utas. Kíváncsian szemlélődnek az utasok a szállodai autokarból, amikor első Ízben indulnak a város megtekintésére. Most megint Párizsra emlékeztet a város: széles sugárútjaival, a diadalívvel, Trajanus oszlopával, amely a páriszi Vendome-oszlop pontos másának látszik. Vagy talán fordítva volna a dolog? Aztán megállapítom, hogy valóban csak első benyomásról volt szó. Párizsban felépítettek néhány neoklasszikus stílusú épületet, s ugyanakkor kevés a modern dolog. A szecessziós kor Ízlése uralkodik a városon, s ittt-ott egy-egy visszamaradt emlék a sötét középkorból. Rómában mindent eredetiben találunk meg, minden korból — antik, középkori és a legextrémebb modern stílus keveredik itt. Róma történelmi középpontjában a Colosseum és a Forum Romanum uralkodik. Kívülről a Colosseum még aránylag elég jő állapotban van, az ember önkéntelénül arra gondol, miért nem állítják helyre, lehetne benne játszani. De ha bemegyünk, meglátjuk a lépcsős ülések romjait, amelyeken csak turistacsoportok és macskafalkák mutatják az életet. A Forum Romanum, ez a társadalmi, politikai és gazdasági központja az öreg Rómának, dlszfelvonulások és vásárok színhelyé, parádék és politikai harcok színtere talán még inkább romokban hever. S noha a Forum Romanum halott városrész, csak akkor lehet belépni, ha az ember belépti dijat fizet. S nemcsak itt van e? Így — belépti dijat szednek komor barátok a katakombákban és kövér papok a Vatikán Sixtusl kápolnájában. Apropos, a Vatikán: jónéhány templomot láttam Olaszországban, de nem lehet azt mondani, hogy a Szent Péter bazilika volna a legszebb. Fenségesen hat méreteivel, elbűvöl 1. Róma Ki ne álmodott volna már egy itáliai utazásról? Eljutni az országba, amelynek története iskolai tanulmányaink során ä világtörténelem — főként az őkor és a középkor — legnagyobb részét kitöltötte. Az országba, melynek kultúrája évszázadokon keresztül az emberi kultúra és civilizáció csúcsát jelentette. Az országba, amelynek nemcsak múltja, de mai élete is méltó rá, hogy felkeltse érdeklődésünket Mert Olaszország nemcsak a katolikus egyház fejének székhelye; hírnevét Nerötól Mussoliniig nemcsak a despoták sora jelentette; Itália Garibaldi és Togliatti országa is, amelynek — éppen azért, mert annyi vészt látott a történelem folyamén — ma harcedzett, öntudatos munkásosztálya, kommunista pártja van — a legnagyobb politikai párt az egész országban. Amikor két esztendővel ezelőtt Görögországba s onnan visszafelé utazva rövid időre olasz földön megszakítottam utamat, úgy éreztem, hogy az itt szerzett élmények jelentik a legtöbbet számomra. Sikerült egy kisebbfajta körutat tennem Itáliában Megpróbálom, hogy rövid vázlatban beszámoljak négy olasz városról, ahogy emlékezetemben — s a filmszalagon megrögzitődtek. Nyilván a pápák egyeduralma idejéből származik a közmondás, hogy minden út Rómába vezet. És habár e szép kétmilliós város, amelyben az antik stílus harmonikusan beleolvad a legmodernebbe (e tekintetben bizonyos szempontból Prágára emlékeztet, ahol a középkori építészet remekel ugyanígy illeszkednek be a mai modern keretbe), régen elvesztette A Termini pályaudvar A Forum Romanum romjai" Római Idill