A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-30 / 5. szám
te a mordályt: — Itt úgyis a rozsda eszi, Jurán Vidor latság! Majd szerzek olyan elsőknek mi pörköltünk volna ebet, hogy a toporci vadászúr reájok. is megirigyeli! Ekkor lobbant lángra ben-Utolsó nagy vakációmban, nem egy puska bírásának váismét beálltam hajtónak. Ak- gya. kor már Stelkén kívül nem Stefke egyszer a fülemhez jelent meg senki sem, elien- hajolt: ben az oldatán egy nagy fehér — Tudok egy régi vadászkuvasz lépdelt. puskáról. Azt megszerezheti. Vallattam a gazdáját: 'Elöltöltő ugyan, de puska! ...... . A régi erdészünk özvegyétói Mit tud ez a bundás? kér je 9 k ö ,csönb e . — Mindent! Más vadra nem M f dtam a tanácsá t . az nez a vaddisznókat a harma- nénjke örömmel átenge d _ dik határban is megtalalja, es tp \ mordáIv t . napestig tartja! — Kitől szerezte? vidd el fiam! — A vábeci bacsótól! Egy- a régi flintát leakasztottam szer a műhelyben pánaszko- a fogasról és nyomban elvitdott, hogy a kuvasza éjjel el- tem Stefkéhez. Igaz, többet kódorog a karámtól, vaddisz- pa tkolt lovat a huszároknál, nókat hajkurászik. Nappal fá- m int karabélyból lőtt, de karadtan a fák tövében fekszik, tona volt! a nyáj felé már nem is szi- a műhelyben szemlét tartotmatol, túlad rajta. Megvettem, tunk fölötte: rokkant volt már Szarvasbőgéskor a vadász- kurjantva a vadászvonal felé - Mennyiért? e mordály, egyik drótcsöve a kunyhóban rekedtünk. nyomtuk a hívatlan krumpli- - Először kipróbáltam tu- vegen kicsorbult, a másikban Kint sűrű őszi eső paskolta evőket. Csakhogy ezek követ- dását. Örömömben földhöz a célgömb közelében borsóaz erdőt, bent a tűz mellett kezetesen kerülték az erdő- vágtam a kalapomat, nagysze- nagysági) lyuk és a csövek kisütkéreztünk, és a kunyhó nek azt az oldalát, ahol nagy rűen dolgozott. Megvasaltam lőve. homályában leselkedő unalmat volt a csend. Egyszerűen visz- két új kerekét, és a kutyát Stefke nézte, forgatta és a vadászemlékekkel riasztottuk, szatörtek közöttünk és mire a megtartottam műhelyőrnek, fejét csóválta: Mindenki elmondta már el- vadászlénián kibújtunk, patto- Azóta együtt mulatunk az er- - Ha a huszár karabélybői ső puskájának rövidebb-hosz- gott a vadászok szemrehányá- dőben. Majd meglátja, hogy lo, mi is lohetunk kurtalyból, szabb történetét. Mikor sorra sa: így meg úgy kellett volna mit tud a Betyár! ha a beteg csövek veget levákerültem, az erdőőr előbb őket terelni, akkor biztosan Csakugyan ámulatba ejtett, gom! száraz gallyakkal megrakta a lövésre kerültek volna! Stefke a Feketekút alján a Menten munkához fogott, tüzet, az emlékidézők új pipá- Stefke ilyenkor letorkolt sűrűségbe bocsátotta. Nemso- A régi puska csöveinek végéra gyújtottak, hiszen messzi- minden nagyszájút: ka r a megszólalt kongó mély bői lefűrészelt jó négy ujjre, a múlt század utolsó évti- — A következő hajtásban ugatása. Gazdája biztatta: nyit, a megkurtított csősín vézedébe vezettem őket vissza: majd én fogom a puskát, ma- — Ra jta Betyár! Szorítsd! gére célgömböt forrasztott és Ha diákkorom nyári vaká- ga pedig vezeti a hajtőkat! Ne engedd vissza! elkészült az új vadászpuska, cióiban országos esők idején Sok sót vigyen magával, szór- a hegygerinc alatt nemsoká- Igaz, suta alkotmány lett az terhes felhők a hegyekkel és ja a vaddisznók felkunkorodott r a dörrent egy puska. Mikor eredetiből, mert a régi töltőerdőkkel ölelkeztek, sokat ta- farkára, akkor élve is bizto- fölértünk, Betyár egy süldő- vessző arasznyira kiállt a csönyáztam a faluvégi kovácsmú- san megfoghatja őket! kanocska' mellett feküdt. Gaz- vek mentén, de ezen is segíhelyben. Ilyenkor ott vidám, A hajtások tovább folytak, d ája megpillantásakor farkával tett, ugyanannyit levágott belő-' érces - hangversenyek folytak, szorítottuk a vaddisznókat, élénken verte a gyep zöld fü- le és külsőleg is helyreállt az A mester izzó bükkszén pa- Néha egyik-másik kitört a va- v ét. összhang, razsában megforgatta a kocsi- dászléniára is, ott aztán a ko- stefke átölelte a nyakát: Vasárnap kivonultunk tengelyt vagy az új kerék va- capuskások vagy föléje, vagy _ R ( ,tvi5r van v i . ,, , ' - . , sát, aztán ráemelte az acélul- alája poroztak. Sok buzgóság . ®etyá r ,V 9 y ' A vadás z °k nagyot neztek, lőre. Az inas a nagy kalapács- mellett e vadászatok kevés Azta n sokszor megtörtem, mikor kurtállyai a vállamon a csal, a mesterlegény nehéz eredménnyel végződtek. ,ha a sűrűségben biztattuk a találkozás helyén megjelentem, pöröllyel, maga a mester pe- Stefkéből kibuggyant az elé- ku t Va t ; a hajtott vaddisznók Akadt zoldkabátos, aki gúdig az ütemverővel egyenle- gedetlenség: kozve t en közelünkben suhan- nyosan kérdezte: tesen dögönyözte a tüzes fé- - Kutya nélkül nincs mu- tak e l - Puskának birtokaban - Mit akar e furulyával lömet. Csatakos napokon a gazdák <3 nem dolgozhattak a határban, a műhelybe hozták törött szerszámaikat, beteg ekéiket, a vasalat.lan új kerekeket. Három kalapács dögönyözte ilyenkor a fehéren izzó vasat, dalolásuk elhangzott a felvégig: Á szóbeszéd csak az izzasztás perceiben folyt, abban Stefke, a mesterlegény ig részt vett. Érdeklődött, hol és merre túrtak a vaddisznók a határban ? Ez a hírszerzés csalogatott a kovácsműhelybe. Rendszerint ott dőlt el a következő vasárnapi vadászat sorsa is, mert a határtjáró gazdák, erdőőrök, pásztorgyerekek itt adták le a károkozás híreit. Ha a vaddisznók a virágzásnak indult új burgonyákat túrták, a gazdák följajdultak. Megnyugtatásukra hajtóvadászatot kellett rendezni, hogy az erdők csavargóit a határból kizavarják. Stefke főhajtó rendezéseinek felvonulásaiban első sorban mi diákok vettünk részt, bújtuk vele a kefesűrűségeket és ^é f 10 1
