A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-05 / 27. szám

A szocialista kultúra kongresszusának elnöksége A művészek a munkásosztály kiizdotársai a szocializmusért folyó harcban Jifí Hendrych, a CSKP KB politikai irodájának tagja, és a CSKP KB titkára a Szocialista Kultúra Kongreszszusán a CSKP KB és a Nemzeti Arcvonal Központi Bizottsága nevében nagyszabású beszédet mondott, amelyet alább kivonatosan ismertetünk. „A szocialista forradalom megvalósítása az emberek gondolkodásában, szellemi életük területén — ez a legfőbb értelme a kulturális forradalomnak, anieiyet a kommunista pártnak egész kulturális arcvonalunk segít megvalósítani," — állapította meg Jifí Hendrych. „Munkánk valamennyi területén az a célunk, hogy egyre közelebb hozzuk az egész nép számára a kommunizmus eszméit úgy, hogy az emberek lelkesedést merítsenek belőlük s szerintük irányítsák életüket és munkájukat. . . Megállapíthatjuk, hogy ez a munka sok tekintetben sikerül nekünk . . ." „Csak tőlünk függ, hogy ez az eredményes folyamat, amelyben a kommunista eszmék egyre jobban áthatják a tömegeket és hatalmas anyagi erővé válnak, tovább erősödjék és folytatódjék. Ebben az irányban kell hatnia egész kultúránknak is a szó legtágabb értelmében." Jifí Hendrych rámutatott, mennyire szükséges, hogy a dolgozók — mint alkotói is — egyre jobban kivegyék részüket a kulturális életből. Megemlítette, hogy a kultúra fejlesztéséből milyen mértékben veszik ki aktívan részüket a kulturális dolgozók mellett a munkások és a technikusok is, milyen jelentősége van e tekintetben a szocialista munkabrigád-mozgalomnak — ennek résztvevői tudatosan törekednek, hogy önnön maguk átalakuljanak, és ugyanakkor élő példával hatnak környezetük gondolkodásmódjának megváltozására, az emberek közti szocialista kapcsolatok kialakulására. „Minél jobban kifejlesztjük' a nép alkotó erőit és ezeknek érvényesülését az életben, annál inkább lesz a kulturális forradalom társadalmunk valamennyi rétegének közös igyekezetévé. Ez jelentós módon hozzájárul népeink kulturális felemelkedéséhez a szocialista eszmék szellemében. Ezen nyugszik egyben a szocialista demokrácia alapelve is." Szervezési szempontból szükségesnek mutatkozik, hogy a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek fokozatosan átvegyenek egyes, kulturát érintő feladatokat, amelyeket eddig az államigazgatási szervek láttak el. Meg kell vizsgálni különféle olyan intézkedések, illetékek stb. jogosultságát, amelye"k még a múltból maradtak vissza és ma bizonyos mértékben fékezik a kultúra és a nemes szórakozások fejlődését. Beszédének második részében Jifí Hendrych rámutatott arra, hogy minden művészi megnyilvánuláson meglátszik a régi és az új között duló komplikált harc, s noha ez az új ma még talán csak csirájában létezik is. holnap azonban lényegessé válik; a régi pedig védekezik és. útját állja az újnak. „Aktív segítséget nyújtani mindannak, aminek jövője van. és könyörtelenül fellépni mindazzal szemben, ami régi, ami túlhaladott s ami fékez minket — ez egész kulturánk egyik fö feladata." Jirí Hendrych rámutatott arra., hogy ma is folyik nálunk áz osztályharc, hogy a nemzetközi imperializmus még mindig nem adta fel „a régi szép idők" visszatértének reményét, hogy igyekszik becsempészni hozzánk a revizionizmust. „Egyes embereknek úgy tűnik fel, hogy túlzunk, amikor élesen szembehelyezkedünk az idegen burzsoá és revizionista nézetekkel és nem tűrjük, ezeknek terjedését, Azt mondják, hogy jobb voina szabadabb folyást engedni a dolgoknak, hogy a mi eszméink maganiagukban erősebbek és hogy szükségtelen állandóan annyit hangoztatni a marxizmus elvi álláspontjait. A forradalmi mozgalom régi és korábbi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy minden engedékenység kézzelfogható károkat okoz, pozíciók átengedését jelenti az ellenségnek, lehetőségek nyújtását, hogy kiterjessze befolyását." „Ideológiánk ereje abban gyökerezik, hogy nem védelmi, hanem támadó fegyver". A népnek a szocializmus betetőzéséért folyó munkájába mindenki bekapcsolódhat. Visszautasítjuk azonban a kétszínű embereket. „Szívesen látunk a közös munkában bármely becsületes embert, aki megtalálta önnön magát. Sohasem érthetjük meg egymást azonban más alapon, mint amit népünknek a szocializmus építése betetőzésért folyó harca képvisel." Beszédének további részében Jifí Hendrych a művészet és a művészek társadalmi szerepével, feladatával foglalkozott. Kiemelte, hogy nagy, igazságot hirdető, életes és harcos művészet nem születhet az élettől elkülönítve, ilyen művészet csakis akkor keletkezik, ha a művész szívének ritmusa egybeolvad a felszabadult munka ritmusával. „Az igazi művészi kép forradalmi mozgalmasságában ragadja meg az életet, úgy festi meg az embert, amint akadályokat és nehézségeket küzd le. növekedik és kialakítja az új társadalmat, mert ez számunkra a tipikus alapvonás. Ebben mutatkozik a szocialista realizmus alapvonása . . ." A kongresszust megelőző aktívákon észrevették a művészek, hogy kevéssé ismerik az egyszerű embereket, életüket és munkájukat, de ugyanúgy politikai meggyőződésüket is. „Pártunk, munkásosztályunk, dolgozóink a művészeket küzdő társaiknak tartják a kommunizmusért folyó közös harcban. A művész legnagyobb hozzájárulása e közös harchoz természetesen művészi alkotása. Alkotó tevékenységének másik, elválaszthatatlan része azonban polgári aktivitása, a nyilvános politikai munka." „Ha valaki a jelenne! foglalkozó művet akar alkotni, annak ismernie kell ezt a jelent, együtt kell élnie az emberek gondjaival és örömeivel, s nem szabad szem elő! tévesztenie a/kommunisla perspektívákat. Minden begubózottság, individualista szemellenző nemcsak a^ látókört szűkíti, hanem akadályozza, hogy valaki olyan nyüvanvaló tényeket meglásson, amilyenek az új emberek, akiknek új szocialista viszonyuk van a munkához, a közösséghez és az élethez ..." Jifí Hendrych beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Nagyszerű országunk jelene. Még nagyszerűbb lesz jövendője. A szocializmus építésének betetőzése, a kommunizmus épülete alapjainak lerakása merész gondolkozású, fékezhetetlen erejű, harcos lelkületű embereket kíván. Kommunista pártunk meggyőződése, hogy kulturális arcvonalunk még aktívabb egyiittalkotója lesz népünk dicső holnapjának. Kulturánk és művészetünk zászlaja a forradalmi munkásosztály, a kommunizmus zászlaja és az is lesz mindig!" 9