A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-05 / 27. szám

Gyomirtás hormonokkal A hormonok az emberi és az állati szervezőt működésűt szabályozó tényezők közű tartoznak. Mennyiségük igen csekély a szervezetben, de működésűk annál hatásosabb. A hormonok szabják meg a növekedés mértékét, az anyagcsere gyorsaságát, a vérnyomás magasságát és a vér összetételét. Befolyásolják az emésztést, a kiválasztást. Egyéb feladataikat, közvetlen vagy közvetett hatásaikat aligha lehet egyszerre fölsorolni. Annyi bizonyos, hogy sok tekintetben ezek határozzák meg testi erőnket, vérmérsékletünket, kedélyvilágunkat és így közvetve, életszemléletünket és magatartásunkat is. Ezért okkal és joggal értékeljük sokra az emberi és az állati hormonoiógiát. De fölöttébb figyelemre méltók a növényi hormqnkutatás eredményei is. Hiszen az auxinok, a fito-hormonok, a formaképzö anyagok és hormonszerü társaik a növények előállította szabályozó anyagként, regulatorként kis koncentrációban is bámulatosan irányítják a növények életfolyamait. Paál Árpád állapította meg 1919-ben, hogy a növények növekedése is anyaghoz kötött. Megállapítása nyomán ilyen további kérdések vetődtek fel: A növények melyik szervében képződnek ezek az anyagok? Hová vándorolnak? Hogyan hatnak? Milyen a vegyi összetételük? S igy tovább. Egyik-másik kérdés megválaszolása nem látszott éppen könnyűnek. De Paál, majd utóbb Went fölfedezései szellemes és egyszerű módszert adtak fezünkbe. E módszerrel ma már jóformán bárki, különleges fölszerelés nélkül is bizonyíthatja, hogy például a növények hormontermelésének központja a rügyhüvely (kolepptil) csúcsában van. A bizonyító kísérlet vázlatosan a következő. • Ha a zab csíranövény rügyhtivelyének (koleoptiljának) csúcsát levágjuk, a növgnyko növekedése megreked. Helyezzük néhány órára az alig egy milliméteres csúcsot egy apró agar kockára, majd a kockát tegyük a levágott csúcs helyébe. A növekedés ekkor ismét folytatódik. Ez és számos hasonló kísérlet igazolta, hogy a hormonképzödés helye a növényben a rüg.yhiively csúcsa. A koleoptilból vándorol azután a hormon a növény alsóbb részeibe vagy éppen az agar kockába. Ha az agar kockát a szár csonkjára tesszük, a felfogott növesztő anyag a kockából megint a szárba szivárog, s megnyúlásra serkenti azt. Ha a hormon tartalmú agar kockát féloldalasan helyezzük el a szár csonkján, akkor csakis az alatta levő fél oldal növekszik, következésképp a szár elhajlik! A szár nagyobb elhajlása nagyobb mennyiségű hormonra valj. Az elhajlás szögét könnyűszerrel megmérhetjük. E mődszer tehát a hormontartalom menynyiségi meghatározására is alkalmas. Szélviharban gyakorta úgy megdőlnek a gabonavetések, mintha lehengerelték volna. A megdőlt gabonavetés aratása nagy üggyelbajjal jár. De ha a növények elég fiatalok és életerősek, a földön heverő növények máröl-2 j Ű /irfl A növekedési hormon helyének és vándorlásának kísérleti megállapítása. A csíranövény a levágott csúccsal. (1) Ha a megcsonkított szárra (2) ráillesztjük a csúcsot (3) a növény tovább növekedik. Ugyanezt a csúcsot néhány órára agar kockára (4), majd a kockát a megcsonkított növényre illesztjük fű), a növény tovább fejlődik. Az eltelt idő alatt a csúcsból az agar kockába s onnan a szárba szűrődött át a növekedést serkentő anyag. holnapra fölegyenesednek! Élettani szempontból hasonló jelenséget figyelhetünk meg a gyomokon is. Ha a földből kihúzott gyomokat a kihúzás helyén fekve hagyjuk — kivált, ha nedves a talaj —, a szár fölemelkedik, a gyökér pediq lefelé konyul. A növények ilyetén „életrevalóságát" a hormonok működésmódjával magyarázzuk. A hormon természetes vándorlása felülről lefelé halad: a rügyhüvclyből vagy a tenyésző csúcsból a szárba, s innét a gyökérbe. Hiába fordítjuk meg a növényt, a vándorlás iránya változatlan marad, vagyis a hormon most sem kezd fölfelé áramlani. Ez az oka annak, hogy az egyébként oly könnyen gyökeresedő fűzfaág fordítva ledugva képtelen megeredni. Érdekas sajátossága még a növényi hormonnak, hogy nem „kedveli" a fényt. Magyarán: a növénynek azon a részén, ahol fény éri, a hormon részint elbomlik, részint elvándorol az árnyékolt részekre. Ennek gyakorlati következménye is van. Részben a fényhatásnak tulajdonítható, hogy magas hegyeken a növényzet törpe növésű. A páratlan levegő fokozott ultraibolya sugárzást biztosít a növénynek, s ez a hormon bomlását sietteti. De például az erőteljes növekedésű hibrid kukoricákban nagyobb hormonmennyiséget figyeltek meg. Persze, mindebből nehogy arra következtessünk, hogy a növényi hormon valamiféle varázslatos, mindent pótló csodaszer. Igaz ugyan, hogy a hormonszintnek már kisebb emelkpdése is fokozza a növekedést, de növelő, pontosabban a növekedést serkentő hatása nem korlátlan. A növényi hormon csak kis mennyiségben serkent, nagyobban közömbös, s bizonyos határon túl már éppenséggel qátolja a növekedést, sőt tovább adaqolva halálos is lehet. Amikor ugyanis a növényi hormon a növekedést szabályozza, egyúttal a vízfölvételt, a lélegzést és az enzimek aktivitását is befolyásolja, vagyis irányítóan hat a növény legtöbb fontos élettevékenységére. S minthogy e folyamatokra •mind más-más módon hat. egy bizonyos határon túl leküzdhetetlen zavart idéz elö a növényben. Helyettesíthetök-e a hormonok más, hasonló anyagokkal? Az első ismert hormon: a 3-índol-ecetsav szerkezetét ismerve elkezdték vizsgálni a többi indol származékot. Kíváncsian lesték; vajon a hasonló szerkezetű vegyületek nem mutatnak-e hasonló hatást? Számos ilyen, a zabkísérletben hatásosnak mutatkozó anyagot találtak. Az egyik leghasonlóbb származék a 3-indol-vajsav. A naftalin származékok közül a 3-nafoxiecetsav mutatkozott hatékonynak. A napjainkban leghasználatosabb mesterséges hormon pedig a 2,4-diklorfenoxi-ecetsav, fenoxi-származék. Amikor fölfigyeltek emez anyagoknak a növényre gyakorolt hatására, egyúttal azt is kutatni kezdték, hogsa- lehetne hasznosítani őket? Ennek immár számos módját ismerjük. A növényi hormon alkalmazásának a dugvány gyökereztetése legrégibb, szinte már klasszikus módja. Ha frissen vágott fűz-, vagy nyárfavesszőt leszúrunk a földbe, hamarosan „megered". Gyakori, a jegenyenyárnál pedig az egyetlen szaporítási mód ez. A jegenyenyárt már csak azért sem szaporítjuk magról, mert magtermő jegenyenyárfát nem is ismerünk. Csak a hím egyedeket ismerjük. Növekedést serkentő anyaggal (3-indol-ecetsavval) kezelt rózsahajtás (jobboldalt) A baloldalon a kezeletlen példány látható Sok értékes dísznövényünk és haszonnövényünk gyökereztetése nehéz, vagy az eddig alkalmazott kertészeti módszerekkel egyszerűen lehetetlen volt. így vagyunk a tiszafával és a rózsa egyes változataival is. A hormonokkal már a szőlő dugványozása is sokkal könnyebbé tehető. Ha az említett növények frissen vágott fás hajtását egy -két tized ezrelékes 3-indol-ecetsavas kezelésben részesítjük, pompás, dús, erős gyökérképződés indul meg. A kezelés szerfölött eqyszerű, legtöbbször folyadékban végzett áztatásból áll, olykor permet vagy por formájában végzett adagolással. A gyökeresedés magyarázata aránylag egyszerű. A hormon meghatározott töménységű oldata a gyökérképző szöveteket fejlődésre serkenti, a többi szövetre viszont hatástalan marad. Az egyik legérdekesebb hormonhatás a termékenyítés nélküli terméskötés. Már eddig is sok növényen alkalmazták: paradicsom, dinnye, tök. szamóca stb. termesztésében. Úgyszólván csak egyszerű permetezésről van itt szó. Kivált olyankor hasznoä", amikor termékenyítő rovarokra és szélre nem számítha -tunk (üvegházi paradicsomkultúrák termékenyítésében stb.) Ilyenkor a termésképzö szervek serkentését a megfelelő koncentrációjú hormon végzi el. Minthogy a gyümölcsök termékenyítés nélkül jöttek létre, a kapott termés magtalan. A magtalan gyümölcs azonban közkedvelt fogyasztási cikk, ezért a magtalanság inkább előnynek számít, mint hátránynak. A virághullás megkönnyítése, a virágok ritkítása ugyancsak sikeresen végezhető hormonnal. Ig.y kevesebb, de kitűnő minőségű gyümölcsünk terem. De ugyanennek az anyagnak más koncentrációjával a gyümölcsök — szilva, alma stb. — nagyfokú hullása is meggátolható. A virágzás megindulását is serkenthetjük, ha korai virágzás és korábbi termés elérésére törekszünk. De késleltethetjük is hormonpermetezéssel, ha korai fagyok fenyegetnek. Hasonló módon siettethetjük vagy késleltethetjük a burgonya csírázását. így a téli-tavaszi tároláskgr, illetve, ha a megérett burgonyát még azon a nyáron ismét el akarjuk ültetni. Ne lepődjenek meg, ha hangsúlyozzuk: a növények növekedését szabályozó anyagok első nagyobb mérvű hasznosítása a növények irtására szolgál: a gyomirtásra. E célra kivált a regulátor (2,4 diklorfenoxi) alkalmas. Nemcsak azért, mert a növény eqyes részei különbözőképpen reagálnak a hormonokra, hanem azért is, mert ebből a szempontból a növényfajok élesen elütnek egymástól. A vadrepcét elpusztítja a 2,4 diklorfenoxi-ecetsav 0,1 ezrelékes koncentrációja, de ugyanez a búzára teljesen hatástalan. így ez a gyom végeredményben egyszerű permetezéssel kiirtható a búzából. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni: a gyomirtó permetezés technikailag egyszerű, s a kézi gyomlálásnál sokkal gazdasáqosabb. de körültekintő szaktudást kíván. Avatatlan permetezés óriási károkat okozhat. A felsorolt hatások végeredményben a növények különféle szerveinek különleges érzékenységi fokával magyarázhatók. De ahhoz, hogy csakugyan csupán egyetlen szervet serkentsünk vagy gátoljunk, a hormont pontosan meghatározott mennyiségben kell adagolnunk. Az érzékenységi határok ugyanis növényfajtánként, sőt ezen belül változatonként is szerfölött különbözők lehetnek. B. Z. 1J