A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

Nem tudom, észreve!tek-e már,.. ::. hogy milyen kevés ember tud telefonálni? Legtöbben felveszik a kagylót, s ha a hívott szám jelentkezik, azt kérdezik: — Ki beszél? san! — Ki ott? Néha enerniku-Ha megmondjuk teljes nevünket, esetleg foglalkozásunkat — kiszolgáltatjuk magunkat, s jóhiszeműségünket néha vaskos gorombasággal viszonozzák. És miután — hála túlterhelt távbeszélő vonalainknak — a téves kapcsolás igen gyakori, így udvariatlanságban naponta van részünk. Mások vitába szállnak velünk, mondván miképp lehet az, hogy minket találnak a vezeték másik végén, holott nem is bennünket hívtak? Ha naivak vagyunk és magyarázatokba bocsátkozunk, hogy talán rossz számot tetszett tárcsázni — akkor megkérdezik tőlünk, hogyhát tulajdonképpen mi is a ml számunk? Válaszunkra gyakran azt felelik: kérem, az lehetetlen! Mire mi eldöntjük, hogy a hiba bizonyára a központban történt, a másik oldalon szó nélkül befejezik a beszélgetést, és csepett sem törődnek azzal, hogy miattuk kifutott a tejünk, odaégett a rántásunk, avagy éppen legszebb ' álmunkból ébresztettek fel. Helyes lenne tehát, ha végre mindenki tudomásul venné, hogy aki hív, az kezdi a beszélgetést, lehetőleg udvariasan. Ha tehát Kovácsékat hívom, megkérdezem: Kovácsék ? Ha nem Kovácsék jelentkeznek, abban az esetben ne sajnáljuk attól az ismeretlen szerencsétlentől, akinek ilyesmiben naponta tízszer is része lehet, és akit talán legédesebb álmából vertünk fel, talán fontos munkájában zavartuk meg ... ne sajnáljuk tőle ezt a két rövid szócskát: Bocsánat! Tévedés! Ha pedig valamilyen csoda folytán első hívásunkra valóban Kovácsék jelentkeznek, akkor a beszélgetést úgy folytassuk, hogy bemutatkozunk. Ilyenformán: — Kovácsék lakása? Itt Ilonka beszél ... stb., stb. És nem úgy, mint az gyakran előfordul. — Ki beszél ott? — Kovácsné. — De hiszen én Borosnét hívtam! — Bizonyára rosszul tetszett tárcsázni. Nagyon helytelenül tesszük, ha erre azt válaszoljuk. — Tegye le a kagylót, maga tehén! És ha már a telefonról beszélgetünk, maradjunk e témánál még néhány pillanatig. Azok is szenteljenek nekünk egy kis időt. akik egyelőre nincsenek ráutalva a technika e vitathatatlan áldására. Ha egyébért nem. okulásul. Mert ugyebár a vidéki ember, aki a szomszédjának csak úgy a kerítésen keresztül átkiált, avagy a Pista gyereket meneszti komájához ezért vagy amazért, nem is gondolná, hogy Edison dicső találmányával mennyire visszaélnek manapság. Egy ismerősömet — csinos harminc év körüli fiatalembert — naponta feltartóztat hivatali munkájában egy bájos női hang. hogy mindenféle csúnya dolgot csicseregjen a fülébe. Másikat többnyire éjfélkor csengeti fel egy ostoba ismeretlen, hogy kísérteties hangon belehuhogjon a készülékbe: meghalsz, meghalsz, meghalsz! Ehhez képest valóságos szeladon az az illető, aki férjezett barátnőmet hangiemezekkel szórakoztatja — ismeretlenül. Az új idők romantikája. Nem is lenne hiba, ha nem volna olyan terhes. Tíz percenként a kagyló után nyúlni. Ízléstelen embertársaink miatt, akikkel szemben tehetetlenek vagyunk és akiknek ki vagyunk szolgáltatva ... Ezek a távbeszélő aszfaltbetyárjai, a telefonbandilák! DAVID TERÉZ nuten auf, 10 Minuten zu — Achtung! (Vigyázat! 2 percre kinyitni — 10 percig zárva hagyni. Vigyázat!) Kinyílt a kapu, s betereltek bennünket a fürdőbe. A meleg zuhany alatt tízével potyogtak le rólunk a tetűk. Egyszerre elzárták a vizet. S mi vártunk. Vártuk a halálunkat. Tíz. perc múlva nyitják a kaput, s röhögve ordítja az egyik SS-legény: ,,Mit ijedtetek meg, ti marhák, hiszen nálunk már öt hónapja nincsen gáz S amint testileg ugyan megtisztulva. de lelkileg egész megtörve visszaballagtunk a barakkba, a koncentrációs tábor barakkjai előtt százával feküdtek a halottak. A máglya nem tudta olyan gyorsan porrá égetni a halottakat, mint a krematórium. Nem folytalom. Írhatnék még arról is, hogy háromméteres dombot alkottak a cipők, amelyek a krematóriumban elégettek után maradtak meg. Írhatnék arröl is. hogy egy transzportot elvittek tőlünk, azt mondván, hogy Lübeckben átadják a foglyokat a svéd vöröskeresztnek. S két hét múlva láttuk, hogy a csomagjaikat egy raktárba helyezik el. Lübeck helyett az erdőbe vitték őket. s ott végeztek a szerencsétlenekkel. A front március derekán rohamosan közeledett. Egy szép napon a Sonderlagerünk minden lakóját — aki még járni tudott — elszállították. Magdeburg közelében állt meg a vonatunk. Reggelre eltűntek a kísérőink. De annyi idejük .még volt. hogy nyilvántartási lapjainkat a közlei mocsárba dobják. Onnét szedtük ki. S ez a nyilvántartási lap az egyetlen tárgyi emlékem, amelyet Bergen-Belsenből hazahoztam. Csupán a felszabadulásba vetett szilárd hitem öntött belém erőt, s nagyrészt ennek köszönhetem, hogy el nem pusztultam, hiszen már mindössze csak 39 kilót nyomtam ... Kopper János menyasszony ágyát" A CSEMADOK fennállásának 10. évfordulója alkalmából sikeres dal-és táneünnepélyt rendeztek Kolonban. Képünkön a koloni lakodalmas egyik jelenete. Időszerű jegyezetek: Kísért a múlt Babonás emberek hiedelmében létező klsértetjárásról lesz szó. Ennek a kísértetjárásnak színhelye a bonni állam, ahol Hitlernek és a nácizmus többi hírhedt alakjának szelleme és emlékei kísértenek. Nemrégen a nagyobb nyugatnémet városok könyvkereskedései hanglemez-újdonságot kezdtek propagálni. Ebben semmi különös nincs. Az sem okozott különösebb feltűnést hogy a lemez borítólapján e felírás volt olvasható: The Dokumentary Series, New York 19 N Y Ám a borítólap képe már megrökönyödést okozott a demokratikus gondolkodású emberekben. Nem mást ábrázolt, mint Hitlert, teljes náci díszben, üdvözlésre emelt jobbal. A félóráig játszó hanglemez pedig Hitler. Göring. Goebbels s a többi náci mákvirág beszédeinek egyes részleteit örökítette meg. Hogy a múlt emlékei mennyire kísértenek — még a náci Németországgal rossz tapasztalatokat szerzett nyugati körökben is — legjobban az angol televízió esete igazolta. Fellépett ugyanis egy Paula Wolf nevű éltesebb asszony (nyugdíjból él a bonni államban) és meghatottan emlékezett vissza Dolfi bátyjára - azaz a hajdani Führerre. akit szerinte a természet már születésétől kezdve vezéri szerepre rendelt. Persze az angol televízió élt az óvatossággal A bemondó előbb egy nácizrryjst elítélő dörgedelmes bevezetőt mondott, majd bejelentette. hogy Paula asszony nem fog politizálni, csupán személyes emlékeit eleveníti meg. Mondjuk, hogy Wolf asszony elfogultsággal beszélt fivéréről, bár szerintünk szerepeltetéséről lemondhatott volna az angol televízió. Furcsa azonban, hogy Hitler egykori sofőrje, majd pilótája lépett a felvevőgép elé és fonta körül glóriával egykori ura alakját, s magasztalta emlékét. Vajon a VI és V2 által rombadöntött városok lakói, az SS-hóhérlegények által kivégzett angol hadifoglyok hozzátartozói is ezen a véleményen vannak? Bizonyára a Führer hangja „kellemes" emlékeket idéz fel a revans híveinek. Annál kevésbé Erich Kuby haladó szellemű író, „Csak füstölgő romok — a bresti erőd végnapjai" című bemutatott rádiódráma szerzője, akit most bíróság elé állítanak. Mivel vonta magára a bonni revansisták haragját? Azzal, hogv évekkel ezelőtt rádiószatírájában lerántotta a leplet Ramcke tábornoknak, a franciaországi bresti erőd helyőrsége parancsnokának bűnös szerepéről. Ramcke a biztos halálha küldte legénységét akkor, amikor már megpecsételődött a hitleristák sorsa Franciaországban. Kiadta a „kitartani az utolsó emberig" jelszót, de amikor már személvi biztonsága is veszélyben forgott, angolosan „meglógott", s átállt az amerikai csapatokhoz. Ezt dolgozta fel Kuby. aki maga is részt vett a háborúban, s ezért áll ma a vádlottak padján a hamburgi bíróság előtt. A fővádló? Vajon ki lehet? A kulisszák mögül most megint előtűnt Ramcke személyesen A bonni igazságszolgáltatási szervek persze együttéreznek a „katonai becsületében" megsértett hadfival. Nem kell magyaráznunk, honnan vette magának a bátorságot a „bresti hős", hogy vádat emeljen Kuby személyébon a történelmi igazság ellen; hisz — ha csak nem annyira korlátolt — számolnia kell azzal, hogy szembekerülhet életben maradt volt katonáival, akik aiigha gondolnak rá jó szívvel. L. L. 17