A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

(Szín a Tűzföldi Híradó főszerkesztőiének szobája) Pedro: (besettenkedik a szobába): Alázatos tiszteletem . .. Főszerkesztő: Mi jót hozott. Pedro mester? Pedro. Remek anyagot! Főszerkesztő: Oj rigmusokat? Pedro: Bárcsak rímekben kifejezést tudnék adni. ami ma városunk polgárainak keblgt dagasztja. Főszerkesztő: Pedro, már megint mélyebben tekintett a pohár fe- , nekére1 Pedro: Drága főszerkesztőm, ittas vagyok, bár italboltnak színét sem láttam. Fenékig ürítettem a boldogsáq kelyhét, és nem találok szavakat ... Főszerkesztő: De előleget sem, ha semmi levéssel lopja islen drága napját. Pedro: Semmttevés, mily kegyetlen sző! Pedig olyan anyagot hoztam, melyért a viiág minden főszerkesztője keblére zárna és meg, nyalná mincl a tíz, nem, ez kevés, mind a húsz ujját. Főszerkesztő Hallja, Pedro, ne papoljon annyit, nyakamon a slussz, lapunk sivár, akár a hét sovány esztendő és maga akkor ... Pedro: Nyugi, nyugi, drága főszerkesztőm. (Átnyújt egy gyűrött fényképet.) Tessék, a világszenzáció! Főszerkesztő: Pedro, magát átejtették! Pedro: Viccelni méltóztatik ... Főszerkesztő: Higgyen nekem a szemem nem csal. Ebből a srácból nemcsak hogy világszenzáció, de harmadosztályú amatőr íutbe' üsta sem lesz. Pedro: Drága főszerkesztőm, ez Luigi de Rona ... Főszerkesztő: Ilyen nevü labdarúgó nincs is a világon. Pedro: Bizonyára tréfál, drága főszerkesztőm. Városunkban ma nincs, ki e nevet nem ismémé. Tegnap este óta másról sem beszél a nép. Főszerkesztő: Pedro mester, engem nem érdekel, mit fecsegnek a tömegek. Én újságot szerkesztek. Pedro: A rádió rendkívüli adását nem hallgatta tegnap? Főszerkesztő: Vasárnap a pihenés napja, próbálná csak meg valaki bekapcsolni nálunk a rádiót. Pedro: De a reggeli lapot csak átfutotta? Főszerkesztő: A konkurrenciát, Pedro, mit képzel maga rólam? Pedro: Magasságos egek. hisz akkor nem tudhatja, hogy városunk halhatatlan szülötte, Luigi de Rona a rüzföldön kialudtak a tüzek című regény szerzője Nobel-dijat kapott? Labdarúgónyelven ez felér egy világbajnoksággal? Főszerkesztő (mohón): Valóban? Pedro: Mi az hogy! S ez a felvétel azért világszenzáció, mert Luigit ábrázolja zsenge gyermekkorában, mikor még Pueblo del Portas porában rúgta a bőrt! Főszerkesztő (felugrik): És ezt csak most mondja. Ember hát miért nem kezdte rögtön a világbajnoksággal? Összehord hetethavat és a zsebében lapul ennek az. Izé, Nobel-világbajnoknak az arcképe. Hiszen ez minden pénzt megér Első oldalon hozzuk mondja meq a titkárnőmnek, diszkére; bem a nevét kézi szedéssel, mit ácsorog még itt. szaladjon, rohanjon, száguldjon maga szerencsétlen, ne álljon itt. mint boc a toledót kapu előtt! (Pedro villámgyorsan eltűnik) Főszerkesztő (dörzsöii a kezét): Ezt jól ló fogtam. Nobel-világbajnokom MARTON JÖZSEF H. V^I i^Al még úgy sem volt. Dsak legalább tudnám, milyen rendszerben játszszák a Nobel-világbajnokságot, mindenki mindenki ellen, vagy .kiesésre .. . Pedro: (belép): A kép lempntl Főszerkesztő: Akkor maga is tovább állhat egy szerkesztőséggel. Pedro mester. Pedro: Tetszett mondani, a felvétel minden pénzt megér. Főszerkesztő (odasétál Pedróhoz): Amit mondtam, megmondtam. Vegye tudomásul, minden eddigi előlegét kiegyenlítettnek tekintem és . . . Pedro És . . . Főszerkesztő' ... és legmagasabb elismerésemé! fejezem ki. (Helyére megy ) Alászolgája . .. Pedro: (elkotródik, az ajtóban beleütközik a Nagyripor.erbe.) i fagyriporter: A nyomdából jövök. Leadtam az első oldalra az évszázad fényképét. Főszerkesztő (felrakja a lábát az íróasztalra): A túlzás a nagyriporterek elengedhetetlen kelléke. Nagyriporter: Felvételem páratlan • a maga nemében és bevonul a házasságtörések krónikájába. Egy macska — mint négylábú koronatanú! Főszerkesztő: Macska? Az első oldalra? Maga is ivott! Nagyriporter- Ez nem közönséges cicus ám! Donna Madonna legkedvesebb háziállata, aki székesegyházunk legbuzgőbb látogatója. Főszerkesztő: A macska? Nagyriporter: Természetesen, donna Madonna. De engedje, hogy megismertessem a történtekkel, A cicus egy szép délután portyájáról hazatérve zárva találta asszonya ablakát. Udvarias fiatalember lévén. először körmével kopogtatta meg az ablakot. Eredménytelenül. Ekkor a cicus éktelen nyivákolásba kezdett, amivel sikerült felvernie a környéket, csak éppen úrnőjét nem. Minden szem az ablakra szegeződött, s végül donna Madonna is megjelent az ablakban. Végzetes baklövést követett el. Ahelyett, hogy kitárta volna az ablakot, az üvegen túlról igyekezett elhessegetni az oktondi állatot. Persze, eredmény nélkül. A szoba hátteréből a segítségére sietett eov lovagias fiatalember . . Főszerkesztő: Na és? Nagyriporter: Az illető nem a donna férje volt. A cicát elverték a háztól. Három napig hajszoltam, amíg lenesevégre kaptam. Ügy gondolom, rászolgáltam némi előlegre. Főszerkesztő: Rászolgált arra, hogy útilapu; kössek a talpa alá! Nagyriporter (hüledezve): Ez azt jelenti , .. Főszerkesztő: . . . hogy a képe nem jön, előleget nem kap, maga szerencsétlen flótás. Elpasszolta a világ legnagyobb szenzációját, és ha én nem lettem volna éber. lapunk hoppon marad. Vegye tudomásul mai számunk első oldalán Luigi de Rona Nobel-világbajtiok képmását közöljük. S ha á2t akarja. hogy ne tegyem ki a szűrét, holnapra csinál vele egy interjút, öt hasábra, értette? Nagyriporter: Melyik csapatban kergeti a labdát? Főszerkesztő: Ezt tőlem kérdi ? Nagyriporter: Akkor hol találom meg? Főszerkesztő: Ejnye, hát mindent a szájába rágják? Ugorjék be a labdarúgó szövetségbe, ott majd eligazítják. Nagyriporter (lélekszakadva el.) Főszerkesztő: Hogy milyen műveletlen emberekkel áldott meg a kiadóm. Tördelő szerkesztő (újságot lobogtat kezében): Itt a friss Tűzföldi Híradó. Főszerkesztő (kikapja a kezéből, belelapoz és székébe roákad): Százezer istennyila, a macska! Megőrülök, hol a Luigi de Rona? Tördelő szerkesztő: Az meg kicsoda? Főszerkesztő: Nem kapta meg az utólag klisíroztatoti képet ? Tördelő szerkesztő: Ja, vagy úgy, arra a nyápic fickóra tetszik gondolni. Kimaradt kérem, az újságoldal nincs gumiból. Főszerkesztő (fe! s alá szaladgál): Végem van, elúszott a világszenzáció. ha rögtön nem állit iák le a körforgó gépeket. Tördeld szerkesztő' Már késő. De miért e zűr' Főszerkesztő Maga barbár, tudja ki az akit kidobott a lapból"? Luigi de Rona Nobel-világ bajnokunk' (Karosszékébe szédii' 1 Tördelő szerkesztő (előveszi a klisét és a fejét csóválgatja): Világbajnok. hm' A guadalupi «zü»r esküszöm. nein néz ki belőle (Függöny)