A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

П JIJ osef Liesler prágai kifil-К^У lítása két különböző részből áll, és e két rész mégis szervesen összefügg egymással és dialektikus egységet alkot. A pazar színskálával megfestett csendéletek, mese-transzpozíciök és az élet igenlését hangsúlyozó női aktok is üzenet mindenkinek, akárcsak a kiállítás második része — Liesler háborúellenes ciklusát képező művei. Igen, Josef Liesler jelenlegi kiállítása intve intő üzenet mindenkinek, akinek szeme, füle, szive és főleg lelkiismerete van. Az emberi lelkiismerethez intézett féltő kiáltás ez, a béke és az élet féltése, ám ugyanakkor elátkozása, anatémája mindannak és mindazoknak, akik a „Szerencsés sárkány" japán bárka halászainak atomeső általi halálát okozták és akik önző érdekből, világuralmi vágyaktól ösztönözve hajlandók lennének új Nagasakik és Hirosimák borzalmas sorsát elö-Kétségtelen, hogy a művész mér véglegesen leszárholt „illusztrátori realizmusának" korszakával, amikor kinosan precíz leíró realizmusa a naturalizmus mezsgyéjén botladozott, (lásd Klim Szamgin illusztrációit) és elérkezett önmagához, hogy magát látva mutassa, hogy bebizonyítsa szárnyaló képzelete költőisességének és szocalista humanizmusának megbonthatatlan egységét. J. Liesler ezúttal már nem a látványosággal akar hatni, alkotó szellemének olvasztó kohójában önti formákba művészi látomásait. Még hozzá sikeresen! Mert a festő képeiben a forma és tartalom egysége — ha nem is mindig és tökéletesen — megközelíti azt, amit korunk és társadalmunk művészetétől megkívánunk. Az az út, amelyet Liesler máig megtett, hosszú volt és rögös. Az olcsó siker azonban sohasem vonzotta. Mint számos kortársát, Fr. Tich^t, C. Majernikot, Tittelbachot és másokat. Lieslert is csábította a rivalda, a rivalda fényében komédiázó bús nevettető. így jelenhettek meg vásznain a fintor, a sápadt arcú Harlekin, és Columbina grimaszai. Amikor azonban az élet színpadán a halál ágált, aljas és gyáva hóhérok egyre gyakrabban léptek fel hősök szerepében — a művész proletárjára az apokalipszis szörnyű lovai vetettek sötét árnyékot. Festményein a háború vége felé pedig fantasztikus harcigépek szabdalják darabokra az égboltot és tájakat. Liesler azután ráeszmélt egy esetleges atomháború borzalmaira, és megszületik az új, atomháborúellenes két ciklusa. A művész megértette, hogy megváltozott időkben élünk, és ma, az atomkorban már nem elégséges „fegyver és vitéz ellen" énekelni, hogy az atomhalál és fajirtás ellen meg kell szólaltatni a hősi lelkiismeretet. Tudja, hogy ebben az atomhalál elleni harcban nem elegendő a társutasok polgári „vox humánája", hogy itt a minden korok vox humánáját magába foglaló és ezt magasan túlszárnyaló kommunista ember harcos, szocialista humanizmuséra van szükség. Hiszen ma, amint ezt „A háború üstököse" című képe beszédesen mutatja, új alakban jelennek meg az apokalipszis lovasai is. Es Liesler, a vízióknak ez a nagy mestere, bárha nem is annyira kifinomult és fegyelmezett, mint Majernik, nagy szlovák elődjének nyomdokaiban haladva, üzenetével rádöbbenti az embert, hogy milyen romlást idézhetnének elő felelőtlen és lelkiismeretlen politikusok meg katonák. Majernik bús zöldje, nosztalgiás rózsaszíne, rozsdabarnája Liesler palettáján izzó vörössé válik. Az atomvillám vakító lángja a világégések halélt hozó kén- és pernyeesőjének zöldsárga színeivel váltakozik. Alkotásaiban benne van minden idők művészeinek háborúellenessége, Goya, Picasso, Tittelbach, Filla és Majernlk látomásai, valamint Ady, Fuölk és Radnóti életigenlése, hite a szocializmust építő békés ember győzelmében. Liesler képeinek lenyűgöző ereje, nyugtalanító tartalma — éberségre intő üzenet mindenkinek, akinek lelkiismerete van. BARSI IMRE „A kétségbeesés még sohasem szült mű vészeket, és egy művész sem alkotott két ségbeesésében! A művész a kétségbeesé ellenpólusa. Művésznek lenni ugyanaz, min hinni az élet győzelmében." HENRY MOORl Mit tettek velünk ? Az öregember és a bagoly Kivégzés előtt A háború üstököse