A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

MIHAIL ISZAKOVSZKÜ Egy vőröskatona sírjánál Vándor! mindegy, hová sietsz, pár percig állj meg itt: hős nyugszik itt, hullasd reá a hála , könnyeit. Mindegy, mi vagy: bányász, halász, földmíves, vagy művész: ^ legjobb barátod nyugszik itt, így gondolj rá, míg élsz. Teérted s értem adta 5 életét, mindenét: meghalt, hogy élhessen tovább a haza és a nép. С\г első csők ötéves gyermek voltam. Akkor, tizenöt évvel ezelőtt kaptam az első csőkot, olyasvalakitől, aki nem volt se ismerősöm, se rokonom. így történt. ösz volt. november - 1944. Egy hónapja községünk határában folyt a harc. Falunk német katonasággal volt "tele. Mi, az egész család, már egy hónapja a pincében éltünk. November 20-án erős ágyúzás után fejvesztetten menekültek a német katonák. Mindezt apám újságolta, aki olykor ki-kinézett a pincéből. Körülbelül egy negyedórái csend után motorzúgást hallottunk, aztán kiabálást; - Magyari! Magyari! Félénken előbújtunk a pincéből. Anyám a karján tartott. Házunk előtt orosz tank álL Tetején egy fiatal, bőrkabátos katona kiabál, miközben kezével integetett felénk, hogy menjünk oda. Odamentünk. <5 leugrott э tankról, engem karjára vett és két oldalról megcsókolta arcomat. Eközben több katona jött ki a tankbői. Apámtól azt kérdezték, van-e a faluban német katonaság. - Nincs — fplelte apám. — Erre menekültek — mutatta az irányt. Kezet fogtak. Ehgem még egyszer megölelt, megcsókolt ugyanaz, aki először és megindultak az apám mutatta irányban. Apám este elmondta, hogy a németek az első tankot, mely házunk előtt állt meg, kilőtték a kertek alatt, s a tank a benne ülőkkel együtt megégett. Ezekre emlékszem most vissza. Nem tudom a neved, fiatal katona. Ivan, Szása, Nyikolaj voltál-e? Feláldoztad életedet azért, hogy szebb, szabadabb életet élhessünk. Én pedig valahányszor elmegyek sírotok mellett, vörös hadsereg hős katonái, visszaadom nektek életem első csókját. KONDÁS MARIA Pihenő Falatozás Tornaiján egy nagykendő nyomában járok. A nagykendőt egy csöppnyi lány kapta 15 évvel ezelőtt, a kis Serki Kató, a szovjet katonák kedves Katyuskája. Az idő múlik, A tárgyak megkopnak, elkallódnak. Az élő, eleven élet megnövekedik, szaporodik. Se nagykendő, se kis Kati. Katalin áll itt helyette, kicsit türelmetlenül, mert a CSISZ gyűlésére iparkodnak barátnőjével együtt, a nem kisebb Rási Arankával. A múltat az édesanyja mondja, a jövőt- mind a ketten. Az emlék ennyi: Pici volt a gyermek, hideg volt a tél és a mama tolmács volt a harcok idején. Hogy ne fázzon a kis Katica, kendőt kapott takaróul. Nevettek a katonák, hogy most már két Katyusájuk van. De mind a kettőre nagyon kell vigyázni, mert a nagy Katyusa védi meg a kis Katyusa életét. Az élet pedig nagyon szép. Nagyon szép az élet. A történet folytatása egy régóta húzódó vita, mi legyen a lányból, a megnőtt Katalinbői? Egészségügy, zene, pedagógia érdekli a lányt. A legkedvesebb tantárgya a biológia. Délután, a Malinovszkij utcában a Beitler házat keresem, ahol a nagy tábornok főhadiszállása volt, s még egyszer megpillantom a két kislányt; énekkari próbára sietnek. Ekkor jut eszembe újra, hogy a két leány a gömör vidék legszebb iskolájába siet, abba az iskolába, ahol ma, tizenöt év elmúltával azon tűnődnek, hogyan hozzák létre a közös szlovák-magyar népművészeti tömegmozgalmat. Az iskola mögött már szövetkezeti lakások épülnek és nemsokára csicseri gyermeksereg gomboz, vagy a bújj, bújj zöldágat járja а beton járdán... Épül a város ..kis Kati -nagy Kati... киоткл A második ukrán front seregei december 20-án felszabadították Tornaiját, 21-én Rimaszombatot s még 30 falut a város környékén, december 24-én Lévát és környékét. A második ukrán front seregeinek egy része az Ipoly vonalán haladt előre. December 13-án elfoglalták Ipolyságot, 27-én Ipolybalogot, s a hónap végéig az Ipoly és Ga-