A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-13 / 50. szám

G. A. Selma, a „Freie Welt" tudósítójának riportja egy üzbég kolhozról Szovjet Uzbekisztánt jártuk, s elhatároztuk, hogy keresünk egy mil­liomost. >A Kara-Kum sivatag szélén kocsiztunk. Nem mondhatnám, hogy éppen eltévedtünk volna; /biztosan tudtuk, hogy a Szovjetunió legdélibb csticskében járunk, az iráni és az afgán határ közvetlen közelében -­de olyan fáradtak és szomjasak .voltunk, hogy valami rövidebb út után akarunk érdeklődni. így aztán nagyon megörültünk, amikor egy hatalmas juhnyájjal találkoztunk. Ahol juhok vannak, ott juhásznak is kell lenni. Volt is. Ott állt egy ,ezüstszakáüas, a déli naptél csokoládébarnára sUlt „ arcú öreg, jellegzetes üzbég prémsapkában, szájához tett kézzel, messze­hangzó hangon hívta éppen a juhait. A szokásos kérdések után — hon­nan, hová — kiderült, hogy már rá is bukkantunk a mi milliomosunkra, aki nem más, mint Rahman Akijev, az öreg pásztor, a .,Kirov" kolhoz egyik milliomosa. Ennek gazdagsága jobban mondva: gazdaságának egy kis része, több ezer kitűnő karakiil-juh most köriilözönlötte a kocsinkat. Kiszálltunk és letelepedtünk egy sziklára, Akijev pedig mesélni kezdett a ntaga sajátságos módján az elmúlt időkről, a je­lenről és a jövendőról„Ameddig csak az öreg Akijev vissza tud emlékezni, mindig juhász volt. Több mint 10 000 állatot nevelt fel — hat évtizeden át. Egyszer jelentős változás állt be az életében. 1921-ben volt ez: a szovjetek átvették a hatalmat. A bokhara! emir, akié az egész környék volt, elmenekült és több mint 30 000 tenyészjuhot elhaj­tott Afganisztánba. A szovjet-ország kiheverte a veszteségét (hogy az emirrol jne ís beszéljünk). Akijev itt maradt, és egy órát sem pihent. Kolhozának ma Itöbb mint A0 000 juha van, ami évente 35 millió rubelt jövedelmez. Az új, a szocialista kor miliomosai jól felhasználják milliói­kat: kórházat, kötözőhelyet, kultúrházat, rádióállomást és pgy tízéves középiskolát építettek. Különben Akijev már k-ég kinőtt az iskolaköteles korból, amikot megtanult írni-ovlasni. Most aztán könnyen meggyőződ­het róla, hogy az ö juhai is benne vannak a hétéves (ervben: gyapjú és hús, s nem utolsósorban az értékes bárányirha. És túlszárnyalni Ame­rikát. — Amerikában sok milliomos lehet, mondja huncutul hunyorítva, de vannak ott milliomos juhászok? A forrásnál. Nyáron minden patak és forrás kiszárad. 50-60 fokot mutat a hőmérő. Ekkor teherautók szállítják az értékes vizet a Mugreb folyóból a központi állattenyésztő telep beton­ír- ciszternáiba. Innen tevék hordják szét a távoli pusztákra Több mint 50 gépkocsinak ura Humed Aveszov, a kolhoz ga­rázsdiszpécsere. O gondoskodik a gépeken mosott gyapjú el­szállításáról. A teve, mely azelőtt az egyetlen szállítóeszköz volt, ma már csak kisegítő szolgálatot végez Lóháton járja be Kulanszultan Jagmurova, a jalusi szovjet ta­nácselnöke és Amangulja Baszarova, az állattenyésztő farm ve­zetője a távoli pusztákon legelő nyájakat. A „Kirov" kolhoz mintegy 6000 hektáron gazdálkodik

Next

/
Thumbnails
Contents