A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-13 / 50. szám

jjvcnalú teddy-beer köpeny csinos téli sapkával Fehérrel szegélyezett piros gyapjú ruha Terítés — Terítsünk odabent? — kérdez-te a fiatalasszony készségesen, azzal a szándékkal, hogy már az első helyeslő szóra megy Is az előkészületeket megtenni a szobában. Hiszen vasárnap volt, az egyetlen nap a héten, amikor együtt ebédel a család. — Ugyan! Jő lesz Itt is. Sohasem szoktam az evésből olyan nagy faxnlt csinálni — válaszolt a háztartás feladatait a fiataloknál ellátó Mama. „Faxnit csinálni" valóban nem kell, viszont Jő tudni, hogy csakis kellemes körülmények között, idegesítő mozzanatoktól nem zavarva, jő kedélyállapotban elfogyasztva válik az embernek javára az étel. Tehát terítsünk gonddal, figyelmesen úgy, hogy maga az asztal látványa jó hangulatot árasszon, étvágygerjesztő, „gusztusos" legyen. Frissen mosott, vasalt fehér abrosz minden egyes alkalommal .valóban túl költséges. Ellenben megkíméli a háziasszonyt az asztalnemű folytonos mosásától, 'slnos és praktikus a fehér abrosz fölé borított, áttetsző, csipkomintájú nvlonabrosz. Ha azonban, vendéget várunk, szedjük elő szívfájdalom nélkül a szekrényéből a féltve őrzött, selyemfényű damasztabroszt. Feketét, kis uzsonnát feladhatunk színes kerti abroszon, sőt abroszt sem kell (elteríteni, ha történetesen van egy Uveglapos gurítható zsűrkocsink. Erre kitűnően megfelel abrosz helyett egy-két kisebb vagy egy nagyobb horgolt terltőcske is. Ami az edényt Illeti: vendégeknek előszedjük a szerviszt, csiszolt poharat, márkás porcelánt — ha van. De megfelel a legegyszerűbb fajansz is, csak egy a fontos: minden egyes darabot frissen leöblített, jól megtörölt s a tisztaságtól ragyogó legyen. Az asztal felszerelését csinos papírszalvéta egészíti kl. — Helyes, ha a gyermekek külön kis asztalnál étkeznek. Ám, ha úgy vezettük be, hogy együtt egyenek a felnőttekkel, idejekorán el <kell sajátítaniok a szép étkezés néhány alapszabályát: azt, hogy nem szabad szürcsölni, hogy a kanalat, kést (ha már nagykorúsítottuk őket annyira, hogy késsel ehetnek) a tányér jobboldalán, a villát a baloldalon, esetleng kis villát vagy kanalat a tányér felső széle felett találják, s aszerint kell használniok, ahogyan legjobban kezük ügyébe esik. B. S. Csíkos pulóver Divatos „zsák" vonala van, háromféle maradékból köthetjük. Kb. 15 dkg barna (b), 13 dkg sárga (s) és 13 dkg fehér (f) fonal kell hozzá, 2 és feles, 2-es kötőtűk. 94-96 cm-es mellbőségű alakra illik, a pulóver bősége 106. cm. Minta: I. A nyakpánt 1 sima, 1 fordított. II. A belső szegélyek: egyszínű harisnyakötés. III. A többi csíkos minta: 1 sor: (b) sima, 2. sor: (s) ford. 3. sor: (f) sima, 4. sor: (b) ford. 5. sor: (s) sima. 6. sor: (f) ford. Ezt a hat sort ismételjük. A szálakat a sorok végén függni hagyjuk. 32 szem - 10 cm. Hátát 154 szemre kezdjük b-ból. 3 cm után kötünk a színén 1 ford. sort. Folytatjuk a csíkozással. Szaporítunk kétoldalt 4 és fél cm-enkint 1 szemet 7-szer. (168 szem), 37 cm-nél karöltönek fogyasztunk 8-szor 26 és 6-szor 1 szemet (136 szem), 47 cm-nél kettéválasztjuk a szemeket. Külső szélén szaporítunk l-l szemet 3-szor. 56-cm-nél 3 — 4 szemenkint fogyasztjuk a vállát. Közben, ha az elválasztás 11 cm, hátsó nyakkivágásnak fogyasztunk 8-4-3-3-2, majd l-l szemet, míg minden szem elfogy. Elejét 160 szemre kezdjük. Ugyanúgy kötjük, mint a hátát, csak mindenhol 6 szemmel többnek kell lennie, karöltöig. Karöltőnek fogyasztunk 8-3-2-2 és 7-szer 1 szemet (130 szem). 11 cm után szaporítunk két szélén l-l szemet 6-szor. 53 cm-nél nyakkivágásnak lefogyasztunk középen 16 szemet, majd még 3-2-2-2^-2 szemet és l-l szemet 7-szer. Vállát úgy fogyasztjuk, mint a hátánál. Ujját 84 szemre kezdjük, 3 cm-es barna szegély után csíkosán folytatjuk. Szaporítunk minden 8. sor elején és végén l-l szemet 20-szor, (124 szem). Kellő hosszúság után felső részét a szabásminta szerint fogyasztjuk. Összevarrás után a nyakkivágásban szedjük fel a szemeket 2-es tűre és az l. mintával kössünk 3 cm-t ugyanolyan csíkozással mint a többi részt. A szegélyeket hajtsuk belülre vissza. Hátába varrjunk zlpp-zárat. Miért csiripelnek a verebek ? Valamikor, már nem éppen most, hanem réges-régen egy erdő mélyén élt egy tudós bagoly. Egyszer nagyot gondolt és kihirdette, hogy Iskolát nyit az erdő lakóinak. Mindenki jelentkezhet, aki meg akarja tanulni az írás-olvasás szép tudományát. Jelentkeztek ls sokan. Ott volt a rőka, a nyúl, a medve, az őz. Még sünanyó is elvezette tüskés fiacskáját. Ott volt valamennyi madárka. A verebek is elküldték a verébszövetség legokosabb tagját. A tanítás egy verőfényes, szép reggelen kezdődött meq a nagy, erdei tisztáson. Mindenki ott ült pontosan nyolc órakor a padokat helyettesítő kidöntött fatörzseken. Mér csak bagoly tanár úr hiányzott. De nemsokára ő ls megérkezett. Feltette .tollkeretes szemüvegét és kipyltotta az ábécés-könyvet. Bevezetőül szép sorjában elmagyarázta, mennyi mindent tanulnak ebben az évben a nebulók. Aztán hazaengedte őket, de lelkükre kötötte, hogy minden reggel pontosan nyolc őrára a tisztáson legyenek. Már holnap megkezdődik az Igazi munka. Másnap reggel valőben mindenki ott volt az Iskolában, csak a veréb hiányzott. Neki nem volt kedve korén elmenni, mert ylöbb a begye után Járt. A többiek szépen megtanulták az a-betüt, azután a b-betöt. A veréb csak akkor tévedt be az Iskolába, mikor mér a cs-betűt tanulták a többiek. Nem is lett belőle soha szorgalmas tanuló. Sokat hiányzott később is. Egyik nap, mikor megint betévedt az iskolába, a többiek mér az i-betíit tanulták. Majd őt is megszállta a szorgalom és reggel ott ült a többi tanuló között. Akkor tanította a bagoly a p- és az r-betűt. Ezek nagyon tetszettek neki és elhatározta, hogy most már mindig eljár szorgalmasan az iskolába. De mikor reggel el kellett volna mennie, ismét nagyon éhes volt, hát inkább a napraforgő-földre repült. Egy reggel Ismét eszébe jutott az Iskola. Berepült hát ő is és letelepedett egy fatönkre. Bagoly tanár úr azonban éppen őt hívta ki felelni. Ki is ment a kis veréb a táblához, hogy felírja a betűket, de nem emlékezett semmire. Gondolkozott, ráncolta a homlokát és hirtelen eszébe jutott a c»-betű. Fel is Irta nyomban. Aztán az t, majd az r. Fel is irta mind a kettőt. Majd újra az i-t Irta fel. — Azt már írtad — szólt rá komolyan bagoly tanár úr. — De ha már ott van, ne töröld le. Nos, mit tudsz még ? A kis veréb hosszas töprengés után felírta a p-betűt is. De semmi más nem jutott eszébe. Hiszen nem 1« tudott többet. Irult-pirult szégyenében és egyre csak azt olvasgatta, amit mér felírt, csirip, csirip. Végül is szégyenében kirepült az osztálybői, s egyszer s mindenkorra otthagyta ez iskolát. Mikor aztán a többi veréb megkérdezte tőle, hogy mit tanult az iskolában, nem tudott többet mondani, csak azt, hogy „csirip". És bizony a verebek buták is maradtak. Még most Is olyan buták. Most is fölyton a begyük után járnak, és azt a keveset mondogatják mindig', amit akkor megtanult a kis veréb: „csirip, csirip".