A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-13 / 50. szám

Dalt csobog a Garam — új dalt, — van-e legény, Aki ezt megérti? S tudja-e folyását, kanyargó partja közt Szívével kisérni? Rá tud-e borulni gyötrő mohósággal, S úgy oltani szomjét? S hiszl-e, mlg, issza: erejét e cseppek, Hogy megsokszorozzák?! Dalt csobog a Garam — új dalt, — van-e leány, Aki ezt megérti? Nyárestén, ha csillag tlikrözik a vízben, Belé mer-e lépni? S érzl-e, míg testét a habok csókolják, Hogy asszonnyá szépUl? Hogy a vágy az örök nagy folytonosságra, Benne kielég Ul?! — Garam vize e dal kisérjen utadon, Ezt vidd a Dunába. A nagy Óceánig ily nagy szerelemnek Maradj a futára, S úgy Ölelkezz ott sok testvéreddel össze, Hogy érezzék benned: Ahhoz, hogy a sok vlz tengerré nőhessen, Kell minden kis csepped! CSONTOS VILMOS Dalt csobog a Garam Csak őt akartam látni Nem akartam én semmit, csak a szemekbe nézni, arany tavak csodájában halott anyámat -jelidézni. Csak öt akartam látni a szemek göncölében, ahogy átgázol lassan a földi szenvedésén. Nem akartam én semmit, csak látni hajló árnyát, mikor elejti csöndben a lelke szivárványát. Csak őt akartam látni a szemek mély tavában, ahogy felkel a múltból s a végtelenbe szárnyal. DÉNES GYÖRGY Ceruzarajz Szemed mély és tiszta, mint a tengerszemek hamvas ormok ölén; a verőfényt issza, s békésen integet az ormokról felém. Gyöngy a te mosolyod, fénybe formált varázs, óhajtott drága kincs; tengermélyből hozod, és én, a gyöngyhalász tudom, hogy párja nincs. Ajkad a hajnalok pírjával egy iker, s az izzó napra vár; ha a hullámsorok ajakam érik el, csak röpke perc ... De kár! ZALA JÖZSEF Téli raggal Fagyban, hóban, feszül minden, néha a szél halkan rezzen, apró szirma száll a hónak, s a gubbasztó dermedt fákra szép bolyhosán lerakódnak. TÖRÖK ELEMÉR