A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-13 / 50. szám

Kidölt a fa mandulástól — dúdolgattam a fürdőszobában és borostás államat simogattam. Mese nincs - meg kell borotválkoznom. Hej, kidólt a fa mandulástól - fújtam tovább elkeseredetten. — Mi van a mandulával? — kukkantott be az ajtón feleségem, aki szokása szerint kikelt ágyából, hogy elkészítse reggelimet. — Kidőlt - állapítottam meg szomorúan, és új pengét helyeztem borotvakészülékembe. — Tréfás kedvedben vagy. Látszik, jól szórakoztál tegnap a ... barátoddal. Bezzeg velem ... Mit intéztél el ? — Minden a legjobb úton halad - siettem megnyugtatni pattogó menyecskémet. - Délután négyre vár bennünket a doktor. A legdozsdásabb gépezet is működésbe lendül, ha előbb megolajozzuk a kerekeket. ___ — Ami azt illeti, az olajozás kiadós lehetett - állapította meg sokatmondó arckifejezéssel zümmögő méhecském, és harmadik kozmikus sebességgel elszakadt tőlem. Fullánkja azonban szivemben maradt. Talán a két lityit sajnálja, amit'Sanyival a récsei kapásnál elszopogattunk! Amikor szemünk fénye, Pötyi sorsa forog kockán? Igaz, az aranyszínű nedűtől virágos kedvem kerekedett, s hazatértemkor — bosszantó tévedés folytán — a -szomszédékhoz csengettem be; no, de akkor is ... — Au — hördültem fel — megvágott. — Mennyivel? — kíváncsiskodott mezei pacsirtám. — A penge vágott meg — dörmögtem sértődötten. Bár — férjek között legyen mondva — a tegnapi kiruccanás kisebb fajta érvágásnak is megfelelne. Tudtam, jótorkú jsrác a Sanyi, s nyilKrán a gyomráért is kétszer állt sorba. Az ínycsiklandozó lacipecsenyéből két protekciós porciót vágott be, s azt se mondta, bikmakk. Persze, étvágyán sem csodálkozhatunk, mert ha úgy vesszük, két műszakban dolgozik. Délelőtt hivatalnokoskodik, estefelé meg egy doktort fuvaroz pácienseihez. Igaz, az is, hogy ilyeténképpen két fizetést vételez. Viszont ez nem akadályozta meg abban, hogy a cech kiegyenlítésének jogát angol hidegvérre! nekem .engedje át... Vigye kánya, több is veszett már a récsei kapásnál! Pötyikém egészsége érdekében semmi sem lehet drága. De lesz nemulass, Sanyi, ha nem tartod meg a szavad! ö azonban megtartotta. A rendelő előszobájában várakozott. Soron kívül kerültünk a pápaszemes orvos színe elé. A doktor bácsi rögvest elnyerte szimpátiámat kerek koponyáján lengedező néhány szál hajával s dupla tokájával, melyről harmatozott a jóindulat, mikor a mellettem szorongó Pötyihez intézte kenetteljes szavait. — Szóval te vagy az a fiúcska, akinek acsarkodik rakoncátlan mandulája? Ide figyelj... S ezután húszperces előadás következett a manduláról. Nagyon szép latin kifejezésekkel tarkította beszédét a doktor bácsi. Az egészből egy kukkot sem értettem, de sebaj, fontos, hogy Pötyinek imponált. - Ugye fiacskám, holnapután is meglátogatsz? - fejezte be jókora szusszanással mondókáját egészségünk pápaszemes őre. Pötyi rábólintott, mire a doktor hanyag eleganciával jelezte, vége az audienciának. Az utcán barátom rámkacsintott. Megértettem. Pötyinek a markába nyomtam hatvan fillért, hogy haza villamosozzék, mi ketten meg — hogy az út porát leöblítsük — betértünk a károlyfalusi kapáshoz. Sanyinak sugárzott az arca az örömtől. — Ugye megjósoltam? Érti az öreg a dörgést. Pötyit óvatosan kell előkészíteni a műtétre. Még egy-két lelki injekció, aztán jöhet az operáció. Elcsodálkoztam. — Én úgy vélekedtem, hogy holnapután... a feleségem ugyanis ... Sanyi csóválta a fejét ekkora tudatlanság láttán. — Ide süss, öregem, a. Pötyi különleges eset, rendkívül érzékeny, mondhatnám, mimóza-lélek. Hozzá finoman kell közelíteni. Egyébként, ha nem bízol bennünk, mehetsz a kedves feleséged feje után. Vidd el a klinikára. De a következményekért nem vállalom a felelősséget. Mert ott ám nincs mese, lenyiszszantják a manduláját, akár a tyúk fejét. Ha te ezt akarod ... Megborzongtam. — Isten őrizz. Kezedbe teszem le Pötyikém sorsát, tégy' a legjobb belátásod szerint. Sanyi kiengesztelődve veregette meg a vállam. — Akkor szent a béke. - Aki rám hallgat, nem csalatkozik. Ténsasszony - szólt rá a felszolgáló termetes asszonyságra — töltse meg poharainkat a jobbikból - és cinkosán rám hunyorított. A második lelki injekció abból állott, hogy a doktor bácsi megmutogatta műszereit Pötyinek. A csillogó-villogó alkalmatosságok szemmel láthatóan elnyerték csöppségem tetszését, csak akkor hökkent meg, amikor egy amolyan horgolótűféle valamlró'i kiderült, hogy mandula-operációt szolgáló szerszám. Mellesleg engem is a rosszullét környékezett, de mivel nadrágot hordok, erőt vettem magamon. Pötyinél ellenben egyáltalán nem jelentkeztek gátlások, s arra az ártatlan kérdésre, ki engedi-e ezekután vétetni a manduláját, valamennyiünk óriási megrökönyödésére, harcias nemmel válaszolt. A doktor a fejét csóválta. Valamit Sanyi fülébe sűgott, aztán Roberto Benzi-szerű mozdulattal beintette a rendelés végét, Néma csendben hajtottuk fel a szlvet-lelket felvidító modor! borocskát. Sanyi mord arca semmi jóval, sem kecsegtetett. - Bajok vannak - tette le az üres poharat. - Az öreg azt mondja, nem emlékszik ilyen nehéz esetre, mint a Pötyi. Nem tudom, nem tudom ... - Édes egy haverkém — ragadtam vállon a csüggedőt — tán csak nem hagytok a csávában? Sanyi hallgatott, akár a sír, és szemét az üres pohárra szegezte. Azon nyomban megrendeltem a második rundot, mire egyszeriben megeredt a szava. - Különösebb hiba nem történt, de elkelne egy kis figyelmesség, érted mire gondolok? - Ertem, értem - lelkesedtem mindentudó képet vágva — mire célzói? - Az öreg a márkás keményitalokat kedveli. - Értem - gyúlt ki agyamban a felismerés neoncsöve. — De honnét szedjem, tuzex-koronám nincs ... - Kell is a csudának. Holnap fut be egy déli rajó, könnyen szert tehetsz jófajta eredeti barackpálinkára. Ha tudsz alkudni, egy hetvenessel megúszod. A többit bizd rám. Ebben maradtunk. A pálinka-vadászaton belém botlott a szerencse. A Carlton szálló előtt nézgelődtem jobbra-balra. Hozzám lépett tűsarkú cipőben egy klassz csaj, kacsójéban a cuccal, és körülkeringett, mint a Lunylk a Holdat.