A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-13 / 50. szám
I Ines «qyan még maró foga a szélnek, de a lombtalan fák, takarójukat vesztett földek, a többször ólmos, .mint kék ég a naptárnál is biztosabban jelzik — a második emberes hónapnak is túl vagyunk a felén. Rövidülnek a nappalok — hosszabbodnak az éjszakák. Illetve, álljunk csak meg. Mintha ez a régi-régi igazság is megváltozott volna falvainkban. Nemcsak azért, mert szerte az országban villanyfény űzi el az égi sötétet s teszi alkalmatlanná a kiskapukat a legény és leány órákba nyúló búcsúzására, nem is azért, mert neonfény kiált a sötétségbe még olyan — se falu, se város — helyeken is. mint Nagymegyer, hanem inkább azért, mert nem az éjszakák hosszabbodtak — csak az esték. Éjjel az ember alszik. Este valami mást csinál. S a nem is olyan régmúlthoz hasonlítva megváltozott a falusi esték tartalma, és megváltozott a hossza is. Még néhány évvel ezelőtt az esték szempontjából tésztás és nem tésztás napokra osztották a hetet a fiata-_ lok ügyesen elkerülve így a iá= myos-ház meglátogatására és meg nem látogatására alkalmas napok nyílt megnevezését. Ä tésztás napokon nem volt lánylátogatás, de volt helyette az almozás és az istállózás után fél kilenc — kilencig tartó kukoricamorzsolás, ami bizony sokszor a nem tésztás napokra is átterjedt. Dörzsölték a legények a kukoricát, kézzel vagy egy csutkadarabbal, az ügyesebbek kis székbe ütött életlen késsel. Az én falumban, Kolozsnémán ugyan már előbb megkönnyítették ezt a munkát, mivel a két kovácsunk valamelyike — már nem Is tudom Kardos Kálmán vagy Jankó Károly bácsi — egy ügyes, ötszáz községben jönnek össze most a kézre húzható és vas fogakkal ellátott és a következő hónapban dolgozóink a morzsoló szerszámot eszkábált, de ez is Csemadok évzáró közgyűléseire, hogy ércsak azt jelentette, hogy esetleg koráb- tékeljék az elmúlt év munkáját és megbán lehetett lefeküdni — tehát csak az vitassák a következő év tennivalóit. füllel éjszaka lett hosszabb és -cm az este. Az elmúlt napokban a falukat járva, csak úgy kíváncsiságból, benéztem egykét házija kukoricát morzsoló fiatalokat keresni. Azt nem mondhatom, hogy egyetlen egy sem lenne már az egész országban, de azt nyuqodtan állíthatom, hoqy én nem találtam, nemcsak hogy fiatalt, de még öreget sem, aki morzsolással töltené az estét. Mást tapasztaltam. S bármily furán is hangzik az első hallásra, • kimondom. úgy, ahogy láttam: az emberek a kulturális forradalom második időszakának célkitűzéseit valósítqatják meg a meghosszabbodott estéken, vagyis tanulva, olvasva, szórakozva _ művelődnek. A fiatalok túlnyomó többsége este a művelődési otthonban vagy az Iskolában található. Dél-Szlovákia magyarlakta községeiben jelenleg közel 400 szinjátszőcsoport pőrbál, tanul, készül a fellépésre. Mindennaposak falvainkon a politikai, kulturális és tudományos ismereteket terjesztő előadások. Jelenleg a holdrakéták viszik a pálmát, de néhány ezerre tehető havonta az egyéb témákat meghallgatok száma is. A csehszlovák-szovjet barátsági hónap keretében a Szovjetunióban jártak százai mondják el élményeiket és tapasztalataikat. énekkarok és szólisták, szavalók és tánccsoportok szórakoztatják a közönséget. a Közel 200 községben hajlanak fiatalok és már őszülő fejek is a szlovák nyelvkönyv fölé, és ismerkednek a szlovák nyelvvel és irodalommal. Persze nemcsak a népművelési otthon és az iskola, hanem a vendéglő ablaka is világos. De ez már legtöbb helven tény'eSttk leg vendéglő és nem kocsma. A duhajkodás helyét a beszélgetés foglalta el, és sok helyen a televízié. A domború kéernyő a nagyvilág ezer eseményét és csodáját hozta a falusi ember számára is elérhető közelséqbe. És akik otthon maradnak, azok közül is egyre többnek a kezében zizzen a jó könyv lapja, s majd minden házban szól a polcon a rádió. Tizenegy óra körül jár az idő. mikor az ablakok lassan elsötétednek, befejeződik az este és a falura az éjszaka csendje száll. Az utcákon tovább égnek a villanyok, hirdetve, hogy a fény már behatolt a faluba s a szövetkezet és a gépek új tartalmat adtak az estéknek, emberibb életet a falusi dolgozóknak. Ör. GESZTHELYI NAGY ZOLTÁN A kis balkezes Három napja sem dolgozott az üzemben, már senki sem tudta az igaz! nevét. Postástól Igazgatóig mindenki fqy emlegette: a kis melák. Szeplős arcú. meghatóan bátortalan. hirtelenszőke kis vakarcs volt. Azt sem nagyon hitték neki, hogy már elmúlt tizennyolc éves. Ezért mindig magánál hordta, még a műhelyben is s papírjait és mutogatta a születési évszámát rajta: 1940. Első félórája se telt le a műhelyben, már felborított egy állványt. tele műszerekkel, megállította a darut féltonnás köteg kábellel és sima földön megbotlott a saját lábában. El is akarták küldeni, de bebizonyította, hogy a műszerek közül eqy sem tört el, a darunak épp nem kellett járnia, és hogy elbotlott, annak is csak egy mélyedés volt az oka. Sőt, a vita hevében kiderült, hogy az egyik műszer hibás volt, ezt csak így vették észre, selejt lett volna belőle másképp — a darut meg kell javítani — ebből is lehetett volna baleset, ha ö nem próbálkozik vele — és végül a gödörben, amit rögtön a botlás után felásott, hogy betemesse, megtalálták azt a pirométert, amelyet a műhely már három hete keresett. . Lényeg, hogy a kis meláknak minden balkezessége szerencsés kimenetelű volt, maradt és legenda vette körül. Néha olyasmit csinált, hogy a művezetőnek a hajaszála az égnek állt. De most már szerették, mert őszinte, kedves. mindig mulattatásra kész kölyök volt, egészen más,- mint a többiek — a tizenkilenc éves fiúk az üzemben már mind férfinak tették magukat. Maradt és készült a vizsgára. Vizsgadarabnak egy kis padlókefélő-motort kellett elkészítenie teljesen önállóan. Negyven ember szurkolt neki. Már a tekercselésnél baj volt: épp akkor nem volt megfelelő huzal. Kerítettek neki. A forrasztópákája elveszett, szereztek egyet kölcsön, addig is, míg megkerül. Naponta jöttek^ a jelentések, hogy áll a masina. Már csak a burkon kell valamit csinálni. Ma kész lesz, jöttek be a szakik egy szerdai napon. Kész lett. Bekapcsolták, próbálták, nem járt. A hivatalos átvétel csak délre volt kitűzve, de reggel nyolckor a művezető már ott ráncolta a homlokát felette. „Mi a hétszentség van ezzel" — mormolta. Azt nem tette közhírré, hogy minden darabját ellenőrizte előzetesen. Ha külön-külön minden alkatrész tökéletes, miért nem működik az egész? Mérgesen tépte a bajuszát. Aztán ügyesen elsurrant, mert az üzemvezető jött arrafelé, zsebredugott kézzel, mintha csak ellenőrizné a műhely hangulatát, levegőjét. Egy nagy transzformátor mögül lestek, hogy az üzemvezető babrál a gépen, ő te bosszankodott. Levetette • a kabátját, szétszedte, szerszámot kért. Amikor odavitték neki, ráhunvoritott a művezetőre: — Már a meő is érdeklődött a kis melák után. Nem akarom, hogy a kis balkezes széqyenben maradion. mert egyébként . ügyes fiú, Esak olyan bajfogő: Félóráig piszmogtak vele kettesben. amikor jött a meó vezetője. Ez is egyedül volt először, s mintha szertartást végezne, levetette kabátját, szétszedte a motort, piszmogott vele. Aztán ijedten összerakta, mert jött a párttitkár. Dénes elvtárs szigorú ember hírében állott. Nem alakoskodott, egyenesen a kis géphez 1*octt, bedugta a konnektorját. leste a bugást. Nem indult. Erre ö is végigcsinálta, amit a többiek. Le a kabát, szét a gép, homlokráncolás, dörmögés. Á kis melák ezalatt a kultúrházban izzadt a szóbeli vizsgán. Mint a megfigyelők elmesélték, elég ügyesen válaszolt a kérdésekre, csak egyszer borította fej a vizsgabizottság vizeskancsóját, vizestől. Míg a derék férfiak a nadrágjukat szárítgatták, közösen elhatározták, hogy ennek a gyereknek a legjobb jegyet adják, nehogy azt gondolja, hogy boszszúból leminősítették az ügyetlensége miatt. A párttitkár tizenegykor sietve szedte a cókmökját és összerakva a qépet, távozott, mert feltűnt a műhely ajtajában az igazgató, ő is észrevétlen Topózott a kis géphez és piszkálni kezdte, hogy nem indult. — ő kitől tart? — kérdezte a transzformátor mögött a művezető az üzemvezetőtől. — S nem akarja, hogy észrevegye? — Lehet, hogy lent vannak a minisztériumból — dünnyögte az üzemvezető; de közben azon törte a fejét, ml baja lehet annak az átkozott motornak. Féltizenkettőkor még megérték, hogy az iparág vezetője a minisztériumból lesettenkedett az Igazgatósági épületből és próbálta helyrehozni a motort. — ő is villanyszerelő volt? — kérdezte az üzemvezető a párttitkárt. — Méghozzá a legjobbak küzüi való — tódította Dénes elvtárs. — De ne zavarj, ki kel! találnunk, miért nem jár. Tizenkettőkor lejött a vizsgabizottság. A kis melák kipirulva táncolt előttük, már tudta, hogy kitűnőre vizsgázott a szóbelin. Odament a gépéhez, bekapcsolta. Járt a kis szerkezet. Negyven ember állta körül ezt a mutatványt, közülük nyolcnak a keze még mindig maszatos a javítgatás! kísérletektől. Maga a vizsgabizottság elnöke ir közéjük tartott. Közelebb lépett, a kapcsoló fölé hajolt. — Miért van ez fordítva fejté« ve"? — Ő, ez csak fölös óvatosság« ból történt — válaszolta könnye-: dén a kis melák —, nem akar-: tam, hogy babráljanak rajta. Én-- 1 velem mindig történik úgyis valami, nem akartam, hogy fha délelőtt meglepetés r ér -ie n - Aztán ijedten elhallgatott. Ä műhely ünnepélyes csendjét harsogó kacagás verté fel. Azonnal megértette mindenki, miért nem boldogult á géppel. Hát persze, a kapcsoló.Kacagtak azon ls, hogy mindegyikük emlékezett még arra, ami-' kor a szakmai vizsgát letette, senki nem segített, mert az régen történt, nagyon régen, amikor a műhelyekben még nagyon ritka volt az ehhez hasonló neve-, tés
