A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

— emlékek tengere leltek. A vadászok a szobrot lecipelték a városba, és a nagy .hadműveleteket irányító mérnöknek ajándékozták. Pausztovszklj szerint a szobor még az Időszámításunk előtti korból származik. Majd Arrianosz, Flaviosz í. századbeli görög filozófus útinaplóját idézi, amelyben Flaviosz azt írja, hogy a Fázisz balpartján látta a vidék legszebb nőjének rózsaszínű márványszobrát. Azóta már rég kiszáradtak a mocsarak, és nem pusztít a malária sem. A Rion folyó megzabolázott hullámai is az ember szolgálatába áll ak: vízierőmúveket táplálnak erejükkel. A dzsungel helyén tízezer hek áros citromliget pompázik. Üj termőfölde'': születtek. Kiépült a város is, melynek lakóit már nem vonzza a Rion folyó legendája. Ezek a szocialista építés keretében igyekeznek megteremteni az új „aranygyapjú" mondát. Különben a mitológia „aranygyapja" is csak közönséges báránybőr volt, melyet az aranymosók a vízbe helyeztek, és nehéz kövekkel a folyó fenekéhez rögzítettek. Ha szerencséjük volt, a göndör gyapjúba aranypor ülepedett le. Am Pausztovszkijnak igaza lehet, amikor azt mondja, hogy a legendák a jövő magvát rejtik magukban. Es ezen a vidéken bizony úgy is van! Itt Aeitosz király tűzokádó bikáit a traktor váltotta fel, és Jázon helyére a traktorlsta lépett, aki azonban nem sárkányfogakat vet az új humuszba, hanem aranyló búzaszemeket. Lehet, hogy az embernek éppen ez a nagy és győzedelmes csatája a természettel — amelynek a mitológiában sincs párja - teszi számomra oly rokonszenvessé és vonzóvá a Vendéglátó-tenger keleti partvidékét; lehet, ezért is vágyódom gyakran a szovjet Koikhisz bambuszerdeibe, narancsligeteibe ... Talán ezért él bennem oly mélyen a tengerek emléke és az emlékek tengere! a szovjet hatalom intézkedései vetettek véget, ezerkilencszázharminckettőben. Bár az itteni éghajlat olyan, mint Szumatrában, a város és környéke a múltban mégsem volt más, mint egy maláriás, terméketlen büntetőtelep. A közeli mocsaras őserdőkben a kórokozó szúnyogok millióinak tőszomszédságában ragadozó sakálok, vaddisznók stb. éltek. Mindenre elszánt mingrel vadászok itt űzték a drága prémú argentínai nutriát. És a távoli hegyekből zabolátlanul, vadul törtettek a tenger felé a Civa, Chopi és az egykoron aranyat adó Rion folyó; mely már rég elfeledte, hogy valamikor Fazlsznak hívták, és hogy lázon hajóját hordta a hátán. A három vadóc vizei ősrégi töltések felett száguldottak le a síkságra, és arany helyett rengeteg hegyi iszapot sodortak magukkal. Murád szultán erődje valaha régen a tenger part'án állott, a Rion és szilaj társai azonban messze űzték a tenger játszi hullámait. Ma a XVI. században épült török erőd maradványai ott állnak a városi kertben. Ezerkllencszázharminckettőt írtak, amikor a szovjet mérnökök, technikusok és munkások hadserege tábort vert a tengerparton. Autók, exkavátorok és egyéb masinák százai zúgtak-búgtak — a városka környéke egy hatalmas hangyabollyá változott. Üj medret kapott a Rion és két rakoncátlan pajtása. A vadvizeket ráengedték a dzsungel mocsarára, csatornákat vágtak, erdőt irtottak, elkergették a sakálokat meg vaddisznókat és eltűnt a drága prémú nutria is ... Érdekes históriát jegyzett fel a Rion szabályozásával kapcsolatban K. Pausztovszklj, a neves szovjet író. öreg vadászok az őserdő mélyében, mocsarak közepette, régi római erőd romjai között egy gyönyöríj nőt ábrázoló, rózsaszínű márványszoborra Bokhara: A holtak tornya Batum: A Zöld Fok