A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-22 / 47. szám

Egy reggelen új jószág jelent meg a világűrben. Tulaj­donképpen nem helyes azt állítani, hogy ez reggel történt, mert a világűrben min­dig éjszaka van. Tehát ezen éjek egyikén, amikor a Földbolygó egyik felén már virradt, a lát­határon új jószág tiint fel, amely általános figyelmet keltett. Gömbölyű volt, kicsi, hold-) ként keringett a Föld körül, befutotta pályáját, de ez nem csillagpálya volt, röviden szólva: sajátságosan viselkedett. A csil­lagok nagy szemeket meresztet­tek, és néhány üstökös közelebb kergetőzött a Földhöz, hogy az új tárgyat jobban megszemlél­hesse. — Kartárs — mondta az egyik —, ez új csillag, higgyen nekem, én ezt kiszimatoltam. — Mennyi lehet a sebessége és milyen a mérete? Izzó-e vagy hideg? — kérdezgették a meteorok. Az üstökösök vállat vontak és ntsgcsóválták a csóvájukat: — Ki tudhatja — mondta egyikük —, azf hiszem, forró, de előbb még hideg volt, az ionosz­férához dörzsölödik, és így fel­melegszik. — Mindent akartok tudni — feleselt a Hold, aki az új jó­szágban versenytársat látott —, ez itt valamilyen golyóbis, úgy száll, akár a léggömb, és punk­tum. Erre egy üstökös felszisszent: — Vigyázat, uraim, ez a jó­szág fényképez! — Te jó ég, segítsen a csó­vámat megigazítani, drágám! És ne mozogjon. / A Nap kissé elkáprázva hu­nyorgott: — Kérem, nézzék meg jól, nincsenek-e ennek a jószágnak foltjai? — Hová gondol, kedvesem, úgy ragyog és csillog, mint akit most fényesítettek kl. — Kár, mert ha foltjai len­nének, talán egy kis napocska volna — szólt szomorúan a nagy Nap, és azután saját pro­tuberanciáival törődött. — Gyerekek — csicseregte egy hullócsillag —, botrány van a Marson. Ott valahogy rájöttek, hogy ez a jószág a Földröl szár­mazik, és így a Marson azt állít­ják, hogy a Földön emberek vannak. — Hihetetlen — csodálkozott egy fiatal üstökös, amely épp a Mars felöl száguldott ide —, off még a sötét középkorban élnek, éi nemrég valakit azért égettek meg a máglyán, mert azt állí­totta, hogy a Mars nem a világ közepe, hanem a Nap körül fo­rog és kisebb mint a Jupiter. — Ne csodálkozzatok, hiszen a Mars katona és sots törődött sokat a tudományokkal. — Tudomány ide, tudomány oda, én méltánylom ezt. Ha va­laki Mars-beit —, legyen Mars­hazafi. De odanézzetek, gyere­kek, most ismét látható. Valóban, egy gömbölyű dolog mutatkozott a Föld közelében, és nyugodtan folytatta ellipszis­alakú pályáját. Egyszóval a Föld a gömbölyít jószág révén a világűr szenzá­ciója lett. A Szaturnusz kikelt magából: — Micsoda esztelenség! Á ma­gunkfajtának gyűrűi és minden-Jlfil MAREK féle érdekes csillagászati tüne­ményei vannak, körülöttem jég­tömbök és sziklák keringenek, kilenc holdam van, és egyszerre ne legyek már érdekes?! - Uram, dörögte a Jupiter -, nekem tizenkét holdam van, és látja, mindenki a Földre tekint. Meg vagyok győződve, hogy ez a kihűlt vén hetéra mindezt sa­ját maga eszelte ki. Van fogál­ma róla, mire képes egy nősze­mély, hogy a világmindenség te­kintetét magára vonja? Szépnek nem szép, egyetlen nyomorúsá­gos holdja van, erre készít ma­gának egy mesterséges holdat. Nekem talán szükségem volna rá, hogy műholdat csináljak, amikor valódi holdjaim vannak? Az üstökösök, amelyek az új tárgy közelében repültek, egy­szerre szisszentek fel: - Halljátok, beszél és füty­tyentget! Es valóban, a csodálkozó vi­lágmindenség csendjében meg­szólalt egy halk hangocska. Igy küldi jelzéseit az üj jószág: akárcsak egy madárka csipogna, egy gyenge madárfióka, mely erős sassá növekszik majd, a Föld pedig a pályájáról anyai módon rámosolygott. (Szirmai Marlanne fordítása) Az élet és én Minden dolgoknak nyitját keresem. Mindent meg akar oldani eszem. -Lelkem a bajnak mélyére hatol; a jó magva ott zsendül valahol. Örökös mozgás, hadd keresselek, nem kell a nyugvás, mert az eltemet, mielőtt titkom fejfájára nincs a fejtett rovás följegyezve mind. Okot keresek okozat gyanánt. Felkeresem a humuszos magányt, és gondolattal telve távozok, ahol az élet szüntelen zsibog. Ellentét bennem mindegyik elem, s talán még önmagam sem ismerem. Szivdobbanásom megannyi ütem, rímes csendülés, mely mindig üzen a lét mélyéről, s bár szava magyar, mindig közös emberit áHar. A hétrét alvót álmából verem. A hajnal is együtt pirul velem, mikor az izmos, tettrekész kezek elindítják a dolgos életet. A járadéknak biztatást hozok, a betegek ágyára hajolok. Elringatom a csöppnyi gyermeket, békét hintek minden otthon felett. A vártán álló énvelem figyel, miénk minden hang; napi, s éji jel. A bányamélyben én világolok, ércet formálok, rhely izzón csorog. Fekete földbe barázdát török; vetek, melengetek és öntözök. Azt kérditek: „Egyesül-e velem minden útjára bocsátott elem?" Egyesül, mert kívánom, akarom! Bár egy a torsom, ezer a dalom, mely dicsért a győző életet; mily egyszerű és mégis összetett. ZALA JÓZSEF Oszi dal A lenge nyár mily messze már; áldott heve nem hinti be gyöngyharmattal 3 fdrf mezőt. VI g madarak nem szólanak égi hangen, i nem alhatom mézillatú lágy sarjában, kinn az éjjel, csillag fénnyel betakarva; égi dalra sem ébredek hunyorogva. Am a kedvem mint a permit, el nem rebben; és megtelnek — velem időzz! --a sok szép, jő, súgja az ősz illatozó, enyelegve friss gyümölccsel a fülembe. a kosarak. Hallom, hallom, Silvemhez nősz, zizzen a lomb, te kedves ősz, t milyen csodás, látod, látod, lágy csobogás jő barátod hallatszik a békés szívvel, szőlőfürtös derűs kedvvel iombok mögiU, köszönt téged, hol már köd ül, mint a rétet dér-zúzmara sugarával, ezüst pora madárdallal, füttyös kedvű, hinti be a zengő tavasz. leveleket, TÖRÖK ELEMÉR A MATESZ rejtvény pályázat nyertetni 1. dlj: Juhász Józsa, Ipolyság Lajos Katalin, Párkány Szabó Ilona, Farnad 2. dlj: Fehér Anna, Felsószeli Kovács Erzsébet, Szepsi Kutlik Éva, Komárom, László Barnabás, Panyldaróc Molnár Ilona, Komárom Slachta Piroska, Deáki I 3. dlj: Bohus Lászlóné, Királyi Buday Mlhályné, Réte Csenkey Piroska, Nagyma­gyar Calba Mária, Komárom Dittrlch Anna, Zsellz Drobka Gáza, Rimaszombat Farkai Katalin, Komárom Hlrácsek Erzsébet, Réte i László Bála, Dunaszerdahely Maczlcza Erzsébet, Réte Mlkulics Tibor, Felsószeli Nagy Marianna, Komárom Petrovica Józsefné, Komá­rom Pintér Ilona, Nyír Rlgel Márta, Komárom Szabó Edit, Gúta Szabó Katalin, Komárom Szacskó Júlia, Perse Tóre Auréllá, Séd Zévodnylk Krisztina, Ko­márom 19

Next

/
Thumbnails
Contents