A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-22 / 47. szám

VERES JÄNOS Sudárak a tamásjalvi lányok, szemükben nyári táj lobog, büszkék, mint a tipegő galambok, hajuk hulláma szív-horog. Lábuk alatt csilingel a járda, amerre járnak, zene szól, táncos tüzek köréből szakadtak, szédít a csókjuk, mint a bor. Varázsos a vályi bor hatalma, meséket lát, ki belenéz, szálló gyöngye égbe-vivöléggömb, áttetsző, mint a szőke méz. Heine-versek dallamát idézi, mámora rózsás fény-verem, sima, mint a holdsugár küllője, jóizü, mint a szerelem. Vég-tudatunk szigorú parancsnok, útra-készülni noszogat - leirom hát elóre-kigondolt utolsó kívánságomat: mielőtt a halál fehér karja egy vén csillagra felsodor, búcsúztasson utolsó estémen tamásfali lány s vályi bor. II Aranylánc lettél szívemen, te akartad, hogy így legyen, lóságod játszva verte szét óráim morzsolö-kövét. Ünneplő ruhátn nem lelem tüzes pénz villog szememen, lehajtom forró fejemet, lábamnál sárga levelek. Virág-hitű vagy, szertelen, a haragod is szerelem, az őszt tavasszá szenteled, termővé tetted földemet. Mindent te adtál: fényt, szelet, felhőket, holdas réteket, - a foszló világ összeállt, legyőzted bennem a homályt. S te nem szereztél mást velem, csak általad nyert életem álmot, mely dér alatt vacog, csillagot vető bánatot. Bocsásd meg sok-sok bűnömet, az átvirrasztott éjeket, ezután hulló könnyeid, a szenvedés vad görcseit. Mély csönd lepi a kerteket, a fák közt hideg ég lebeg, de nézd, a kopár domb fölött a szél madárrá öltözött, az égalj csupa piros toll, a csoda-madár feldalol, világgá viszi híredet, égig emeli nevedet. Salvalore Quasimodo OIMI költő kapu az idei Nobel-dijat. Quasimodo Slracuséban született 1801-ben. Egyszerű vasutas családból származott Mérnöknek készült, de tanulmányait anyagi okokból n m folytathatta Jelenleg Milánóban él, az ottani konzervatórtum Irodalomtanára Tevékenyen részt vesz a békémtwgálontban l tolsó kötetei elsősorban a nagysikerű Nap-nap után, hirét hazáji. határán is rút viszik. Tavaly megjelent vékony füzete, a l'úratlan föld pedig - melyén a legtekintélyesebb olasz Jljat kapta - világhírűvé tette ) Maidnem epigramma A szomorú, füstösképíi kigyóember etötekerep egy sarokból a bárban, és bejelenti villám-tudományát: *0V újfajta mutatványt. Ledobja kabátját, alatta vörös trikó feszül és gerince szinte kifordul, ahogy hátrahajolva fölvesz a fűdről szájával kutyaként egy ócska zsebkendőt. Kétszer is így megy, a trikós-Md kétszer is kifeszül s aztán kéregetően hajlong plasztik-tányérjával. Majd jó mulatást kívánnak görény-szemei a Sisal-Mr vendégeinek, s ahogy jött, eltek,'reg. Az atomkor épp most van delelőjén. & A füzek ágára Hogyan is tudtunk volna énekelni idegen lábakkal szívünk fölött, ' ' míg a tereken szerteszór/ halottak fagy dermeszt et te füágyon hevertek -kisdedek bárány-sírása közt hogyan -míg villanyoszlopokra felfeszített fiukat tébolyult anyák keresték* A füzek ágára, hitünk jeléül. o hárfáinkat mi is felaggattuk s a szomopú szélben lassan kerengtek. • • & Mégegyszer a pakol Ne szavaljátok nekünk egy éjszaka majd, megafonjaitokból üvöltve, a narancsvirágok, a születő gyermekek és szütefö' szerelmek éjszakáján, hogy a hidrogén a jog nevében égeti, pusztítja a földet. Az állatok, erdők eggyéolvadva zuhannak a rombolás vermeibe, s a tüz az emberi szemekben is a lovak ' koponyáján úgy lobog majd, mint a fagyöngy. 5 ti halottak, ti fogjátok adni, minékünk, halottaknak az új törvény-táblákat. Régi szavakkal más jeleket, a gyilkolás, erőszak eszközett, valaki dadogni fog az összesült salakon, s a közös végzet a mindent sugallja neki, vagy a semmit: a vizek zuhogását, a fény robaját'.nem a reményt hozzátok hírül minékünk halottaknak, ti halottak. a pöfögő iszapörvények tölcséreiben, e lenti pokolban, (Végh György fordításai) 17